A Boeing űrtaxijának első olyan útja, amelyen embereket is szállított magával, határozottan eseménydús volt, de végül a tegnapi napon, június 6-án az űrhajó megérkezett a Nemzetközi Űrállomáshoz és két fős legénysége az ISS fedélzetére lépett. A Starliner karrierjét lényegében a kezdetektől problémák és halasztások jellemezték, de a NASA-nak szüksége van az asztronauták fuvarozását ellátó újabb űreszközre a SpaceX Crew Dragonja mellett, ezért a mostani félig-meddig sikeresnek mondható érkezés előrelépést jelent a cél elérése felé.

A NASA az űrsiklók nyugdíjazása után elkezdte keresni a lehetőséget arra, hogy az orosz űrhajók helyett amerikai űreszközökkel vihesse az űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra és ennek érdekében 2014-ben szerződést kötöttek a SpaceX-el és a Boeing vállalattal a megfelelő szállítójárművek kifejlesztésére. A szerződés értelmében a cégeknek az elkészült űreszközökkel legalább egy alkalommal minimum egy fős legénységet kellett szállítania az űrállomásra, majd ott dokkolni és az út során bizonyítani, hogy a rendszer működőképes, el tudja végezni a szükséges manővereket és az elvárt módon teljesít. A sikeres teszt után, amennyiben az űrhajó megkapja a NASA engedélyét, mindkét cég által fejlesztett űreszközzel legalább két alkalommal legénységet visznek az ISS-re és a jármű “mentőcsónakként” is szolgál az űrhajósok számára. Az eredetileg elképzelt időpontra, vagyis 2017-re végül egyik űrhajó sem állt szolgálatba, de a SpaceX a Boeingnél jóval korábban megkezdte a szállítást a Crew Dragonnal.

A Boeing járműve, a CST-100 Starliner 2019-ben indult első, legénység nélküli tesztútjára az űrbe, majd az első sikertelen próbálkozás után, aminek során nem érte el az ISS-t, 2022-ben zajlott le a második próba. A start után a Starliner hajtóműproblémákkal küzdött és ennek megoldása után sem ment zökkenőmentesen az utazás, az érkezéskor ugyanis a csatlakozást végző rendszer, az NDS (NASA Docking System) először hibásan regált: a dokkolást lehetővé tévő gyűrű alakú szerkezetet az első kiengedés után vissza kellett húzni, majd újra kiengedni a megfelelő kapcsolódáshoz. A tesztutakra éppen az ilyen problémák kiszűrése és javítása miatt van szükség, de a legénység nélküli teszt után már az űrhajósok szállítása következett, aminél a korábbiaknál is fontosabbá vált a rendszer megbízható viselkedése. A legénységgel zajló próbára régóta készült a cég és az indulást 2024 májusára tűzték ki, de a május 6-ai startot elhalasztották egy szelep hibája miatt, ami nem a Starliner kapszulát, hanem a járművet szállító Atlas V rakéta Centaur fokozatát érintette.

Időközben azonban az is kiderült, hogy a kapszulán héliumszivárgást detektáltak,

viszont, mivel a hajtóművek működésében szerepet játszó hélium a NASA leírása szerint nem robbanásveszélyes és nem is mérgező, ezért emiatt a hiba miatt nem fújták le a tesztrepülést. Az ellenőrzések alapján arra számítottak, hogy a héliumszivárgás olyan kis mértékű, hogy nem jelent kockázatot az űreszköz teljesítményére nézve.

A következő indulás június elsején egy számítógépes hiba, illetve egy hibás energiaellátó rendszer miatt hiúsult meg, végül június 5-én sikerült elstartolnia a Starlinernek. A fedélzeten veterán asztronauták, Sunita Williams és Barry E. Wilmore utaztak, előbbi pilótaként, utóbbi parancsnokként.

A több mint 25 óráig tartó út közben az űrhajósok tesztelték a kapszulát, manuális irányításra váltottak és aludni tértek, de előtte még két újabb héliumszivárgást észleltek az űreszközön a mérnökök az ellenőrzések alatt.

A Starlinerért és az ISS-ért felelős csapatok döntése szerint a szivárgás nem jelent veszélyt a repülés további része során, így zöld utat adtak a kapszula dokkolására. Az űrállomáshoz való csatlakozás során a manőverezést végző 28 hajtómű közül öt leállt, de négyet sikerült újra működésre bírni és a legénység június 6-án, magyar idő szerint 7 óra 34 perckor dokkolt az ISS-en. Wilmore és Williams két órával és 15 perccel később hagyták el a szűkös kapszulát és jutottak át az űrállomásra, ahol az Expedition 71 misszió tagjai, vagyis az ISS-en tartózkodó hét űrhajós köszöntötte őket. A Starliner CFT (Crew Flight Test) küldetés két tagja körülbelül egy hetet tölt az állomáson a tervek szerint.

A héliumszivárgások és más problémák, amelyeket az út során detektáltak, nem jelentősek a Boeing és a NASA szerint, legalábbis nem annyira, hogy akadályt gördítsenek a hazafelé tartó út elé. A héliumszivárgás egészen apró a Boeing Starliner programmenedzserének, Mark Nappinak elmondása szerint és a következő misszió előtt kijavítják a hibákat. Wilmore és Williams körülbelül június 14-éig dolgozik majd folyamatosan az ISS-en, mielőtt hazatérnek a Földre.

(Fotó: NASA)