A fiatal afroamerikai nőt 31 évesen diagnosztizálták méhnyakrákkal a John Hopkins kórházban, ami az '50-es években az egyike volt annak a kevés kórháznak, ami feketéket is fogadott. A kezelőorvosa a tumor eltávolítása után egy kisebb szövetdarabot átküldött George Otto Gaynek, aki rákkutatóként évtizedek óta próbálkozott a sejtek laboratóriumi körülmények között való tenyésztésével - mindaddig sikertelenül.
Lacks erről mit sem tudott, és bár a kezelés elsőre sikeresnek tűnt, néhány hónappal később belehalt a rákba, ami addigra az egész testére átterjedt. A rákos sejtek Lacksnek ugyan az életébe kerültek, rengeteg ember életét viszont éppen ennek köszönhetően sikerült megmenteni. A belőle kivágott, és Geynek továbbküldött sejtekről ugyanis kiderült, hogy egészen különlegesek, amelyekhez hasonlóval addig még nem találkozott az orvostudomány.
A normál sejtek esetében az idő előrehaladtával a sejt végén található telomerek egyre rövidülnek, míg végül annyira rövidek lesznek, hogy már nem tudják megvédeni a DNS-t, így rákot és más betegségeket okozó mutációk léphetnek fel. A sejt ezt érzékelve leállítja az osztódást, végső soron ez vezet el az öregedéshez és a halálhoz. A donor után elnevezett HeLa-sejtekről viszont kiderült, hogy halhatatlanok, vagyis végtelen számú alkalommal képesek osztódni, ez pedig tökéletesen alkalmassá tette őket az orvosi kutatásokra.
A ma is használt sejtek számtalan orvosi tudományos áttörésben játszottak szerepet, ezeknek köszönhetjük többek között a járványos gyermekbénulást megelőző polióvakcina kifejlesztését, több rákgyógyszert és a mesterséges megtermékenyítést is. Nehéz lenne egzakt számmal megbecsülni, hogy összesen hány ember köszönheti az életét a HeLa-sejteknek, de az biztos, hogy milliókról van szó, hiszen a gyermekbénulásba a járvány csúcspontján több ezren haltak bele évente csak az Egyesült Államokban.
Hernietta Lacks neve ehhez képest csaknem örök feledésbe merült, a családja például csak 1975-ben tudta meg, hogy az orvosok azóta is az ő sejtjeit használják a különböző kutatásokhoz. Erről nem csak Lacks családja nem tudott, de maga a beteg sem, aki a John Hopkins kórház szerint akkoriban még a kórlapjához sem férhetett hozzá, és sem neki, sem pedig a családjának nem volt beleszólása, hogy kik és mire használhatják fel a belőle kivágott sejteket.
Bár a sejttenyészet rengeteg pénzt hozott az orvosoknak, Lacks családja ezekből a bevételekből semmit sem látott, ez a kérdés pedig régóta megosztja az orvostársadalmat. A kaliforniai legfelsőbb bíróság 1990-es, egy másik ügyben hozott döntése értelmében a páciensből eltávolított sejtek nem lépezik a páciens tulajdonát. Több egyetem és kutatóközpont viszont ettől függetlenül is úgy érzi etikusnak, ha valamit visszaadnak az általuk használt sejtek tulajdonosainak, így többek között a Kaliforniai Egyetem, a San Diegó-i Egyetem és egy brit orvosbiológiai kutatóközpont is adományokat ajánlott fel a Henrietta Lacks Alapítványnak, amit a róla könyvet író Rebecca Skloot hozott létre 2010-ben.
Henrietta Lacks életéről a könyv után film is készült Renée Elise Goldsberry főszereplésével, amit az HBO mutatott be 2017-ben.
(BBC)