Az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városa, Dubaj közel sem ragyogó nagyvárosként kezdte karrierjét, sokkal inkább a szükség vezette ide az ezen a környéken letelepedőket. A város ugyanis a 18. században még csak egy kis halászfalu volt, ahol elsősorban a gyöngyhalászatból igyekeztek megélni és meggazdagodni az emberek, akik számára nagy előnyt jelentett, hogy a település az Ázsia, Afrika és Európa közötti kereskedelmi utak mentén feküdt és a gyöngyökkel való kereskedésnek köszönhetően hamarosan felvirágzott a város is. Mára Dubaj neve egyre inkább egyet jelent a nagyratörő, sőt, extrém építészeti projektjekkel, amelyek közül nem mindegyik alakult ugyan a tervek szerint, de mégis több és több születik belőlük, így a Világ-szigeteket számos vízen lebegő városrész és különleges szárazföldi építmény is követheti az elkövetkező évtizedekben.

Egyike a legfurcsább, bár hasznosnak szánt épületeknek, amelyet az építészirodák terveztek, az a felhőkarcoló-komplexum, ami a területen gyakran feltámadó homokviharokat hivatott lecsillapítani és lakók szolgálatába állítani. Az Absorbent Sand Storm Skyscrapers multifunkcionális módon egyszerre több célra használható: lakóegységeknek, közösségi tereknek, irodáknak és laboratóriumoknak is helyet ad, miközben belső kialakításának köszönhetően folyamatosan szívja magába a homokot és energiát nyer ki belőle.

A módszer a következőképpen működik: az építmény belső üregeiben gyűjtik a szálló homokot és az üregeket bélelő szénszűrő betétekkel teszik őket ártalmatlanná, azaz az elektromosan töltött részecskéket semlegesítik. A homok ezután az alsó kivezetőnyíláson át újra a talajra kerül, de egy részük, ami túljutott az első állomáson, az üreg belsejében még egy filterbe kerül, majd onnan már a teljesen semlegesített, 'ártalmatlan' homokszemek jutnak ki a kültérbe.

Az épület előtti részén elhelyezve egy napkémény segíti elő a homoknak a felhőkarcoló irányába történő mozgatását: ez az egyszerű szerkezet a felmelegedő levegő áramlását használja ki a fűtésre vagy hűtésre, ebben az esetben pedig a homok felfelé (az üregek felé) való vezérlésére. A felszín alatt egy homokakkumulátor járul hozzá az energiaellátáshoz, aminek működése a magas olvadáspontú homok hőtároló képességén alapszik. Az akkumulátorhoz a filtereken keresztülhaladó, megtisztított szemcséket alkalmazzák. Az épület háta mögött az üregekből kiáramló levegő már sokkal tisztább és kevesebb szálló homokot tartalmaz, mint az épület előtt.

A tervezők számításai szerint a 190 méter magas Absorbent Sand Storm Skyscraperből összesen 25 példányt kellene felépíteni Dubaj főútja mellett ahhoz, hogy kellően hatékonyan tudják csökkenteni a homokviharok erejét és a megfelelő pozicionálással egymás hatását is erősítsék. A koncepció alapján a tornyok védelmi vonalat jelentenének a viharoknak az egész várost megbénító és a lakók számára egészségügyi problémákat okozó hatásával szemben és egyúttal kutatási központként is szolgálnának, ahol a homokviharok működését tanulmányozhatnák a tudósok, hogy többet megtudjanak a jelenségről.

Hogy a különleges felhőkarcolók végül valóban megépülnek-e, azt még nem lehet tudni, de a Kalbod Design Studiónak nem ez az egyetlen futurisztikus ötlete a város fejlesztésére, más jellegű tervekkel is előálltak már a környék arculatának megváltoztatására. A Dubai Healthcare City homokviharokkal dacoló tornyoknál is látványosabb építményei nem a szárazföldön, hanem a vízen lebegve várnák a látogatókat, akik többek között egészségügyi kezeléseket és terápiákat kaphatnának a létesítményben, miközben egy egészen zölden kialakított környezetben tölthetnék az időt. A városrészben olyannyira figyelnének a tiszta levegőre és környezetbarát működésre, hogy autóval nem is lehetne behajtani ide: csak a víz alatti utakon lehetne megközelíteni (elektromos járművekkel), majd különböző állomásoknál kiszállhatnának az utasok és a járműveket elhagyva léphetnének be a szigetre. A környezet teljes mértékben a gyalogosokra lenne optimalizálva, akik zöld környezetében tölthetnék az idejüket, miközben a tevékenységeiket végzik.

Dubajban az ehhez hasonló létesítményekre egyenként szükség is lehet, mivel a levegő minősége meglehetősen rossz: 2019-ben a PM2.5 részecskék átlagos koncentrációja 40.9 μg/m³ volt, ami már az érzékenyebb csoportok számára veszélyes tartományt jelenti és bőven túllépi a WHO által ajánlott 10 μg/m³-es határértéket. A légszennyezés egyik oka a személyes autóhasználat magas szintje, a városban minden 1000 emberre több mint 500 autó jut.

(Fotó: Kalbod Design Studio)