A Másfél fokon publikált írás számításai az Országos Meteorológiai Szolgálat az 1971‒2019-es időszakra vonatkozó adatait használta fel. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy az évszakok változását a szerző hőmérsékleti küszöbértékekhez köti, nem pedig az ismert meteorológiai vagy csillagászati dátumokhoz.
Általánosan kijelenthető a vizsgálat alapján, hogy a nyári időszak kitolódott hazánkban, és ezzel egyszerre az ősz nagyobb, míg a tavasz kisebb mértékben rövidült le. Mindez a változás nem csak Magyarországra igaz, de megfelel az északi féltekén zajló évszak-eltolódásoknak is. A változás pontos lebontásban így fest: az országban az 1971–1980-as évtizedben átlagosan június 21-én kezdődött a nyár és augusztus 20-án végződött, míg a 2011–2019 évtized átlaga alapján a nyár már május 29-én beköszöntött és szeptember 17-ig tartott. Ez azt jelenti, hogy a két évtized közt eltelt időben a legmelegebb évszak 50 nappal lett hosszabb. Ami a többi évszakot illeti: a tél némileg zsugorodott – november vége helyett már inkább december elején szokott beköszönni, és az utolsó vizsgált évtizedben 7 nappal korábban fejeződött be, mint 1971–1980-ban. Mivel a nyár előbb toppan be, így a tavasz is lerövidült, de az őszt érinti a leginkább a nyár kinyúlásának negatív hatása. Petőfi kedvenc szezonja 1990. előtt még nagyjából 100 napig tartott, ám utána a vizsgált időszakban kevesebb mint 85 napra zuhant vissza.
Kis Anna hozzáteszi azt is, hogy az adatokból egyértelműen látszik, hogy a változás trendszerű, vagyis a nyár évtizedről évtizedre egyre inkább kinyúlik mind a két irányba, vagyis mind az eleje, mind a vége beletolódik a szomszédos évszakokba, olyannyira, hogy az elmúlt évtized adatai alapján már helyesebb szeptember 17-ét tekinteni a nyár utolsó napjának augusztus vége helyett. Ahogy pedig arról már szó volt, mindez megfelel az évszakok azon elcsúszásának, ami az északi félteke közepes szélességein zajlik, és ami egyértelműen a globális felmelegedésnek köszönhető. Amennyiben a jövőbe tekintünk, úgy 2100-ra az északi féltekén féléves nyarakra lehet majd számítani, miközben a telek időtartama két hónapra csökken.
A mostani hat fokos, a Bakonyban havazós áprilisi napon talán nehéz átérezni a féléves nyár jelentette fenyegetés komolyságát, de Kis Anna szerint ezek az időjárási anomáliák is a változás részét jelentik, sőt ezek a szélsőségek – tehát azok az „időszakok, amelyek nem a kimondottan elvárt időt hozzák” – az éghajlatváltozás miatt várhatóan csak szaporodni fognak.
Ennél is rosszabb, hogy az évszakok ennyire gyors megváltozása nem csak a civilizációs struktúráinkat írhatja át alapjaiban, de könnyen sértheti az ország ökológiai rendszerét is. A változás negatívan fogja érinti mind a természetes, mind pedig a mezőgazdasági növényeinket, ráadásul ez ki fog hatni a táplálékláncokban résztvevő egyéb populációkra is. Az évszakok változása miatt pedig megváltozhat az őshonos állatok életciklusa is, miközben inváziós fajok terjednek el – ezek közül a cikk a szúnyogokat emeli ki, melyek könnyedén terjeszthetnek hazánkban eddig ismeretlen, egzotikus vírusokat is. Mindezek mellett pedig az allegia-szezon is bizonyos területeken valószínűleg hosszabb és intenzívebb lesz, miközben a hosszabb és forróbb nyarak a hőhullámoknak is kedvezni fognak.
(Kép: Pixabay)
