A Földön a pókhálók aszimmetrikusak, a középpontjuk a legfelső csücsök közelében helyezkedik el. A pihenő pók pedig fejjel lefelé lóg, mivel így lefelé, a gravitáció segítségével gyorsabban tud mozogni. Mi történik azonban, ha ebből a rendszerből kiiktatjuk az oly fontos gravitációt? Megváltozik a pókháló, esetleg a pók viselkedése? Az első ezzel kapcsolatos kísérletre 2008-ban került sor, és ezt a NASA elsősorban amolyan tudományos érdekességnek szánta, amellyel felkelthetik a középiskolások érdeklődését az űrkutatás iránt. Sajnos azonban ez a kísérlet teljes kudarccal végződött. Az űrállomásra ugyanis két különböző fajú pókot vittek fel (a Metepeira labyrinthea és a Larinioides patagiatus egy-egy példányát), hogy az egyik állat amolyan tartalék-pók legyen arra az esetre, ha az első nem élné túl az űrutazást. Végül mindkét pók életben maradt, de sajnos egy térbe kerültek (és ezt biztonsági okokból nem is lehetett kinyitni, és szétválasztani őket), így pedig a hálóikkal csak állandóan egymás útjába kerültek. Ráadásul a táplálékul felvitt legyek is jóval gyorsabb ütemben szaporodtak a vártnál, és hamarosan a lárvák teljesen ki is takarták a vizsgálótartály üvegét.

A kísérletet 2011-ben ismételték meg, és bár ez sem ment fennakadások nélkül, végül sikerült ugyanannak a fajnak (Trichonephila clavipes) egy hím és egy nőstény egyedét feljuttatni az állomásra, miközben egy másik hím és a nőstény a Földön maradt, hogy legyen mihez hasonlítani a vizsgálat eredményét. A kísérletnek meglepő végkifejlete lett: a várakozásoknak megfelelően a pókhálók jóval szimmetrikusabbak voltak ugyan a Földön szőtteknél, és a pókok sem mindig fejjel lefelé pihentek, viszont kiderült az is, hogy különbség mutatkozik a hálókban az űrállomáson annak függvényében, hogy fényben vagy sötétségben szőtték őket. A fényben szőtt hálók ugyanis épp olyan aszimmetrikusak lettek, mintha a Földön készültek volna el. Sőt felkapcsolt lámpák mellett a pókok is fejjel lefelé pihentek.

Mindez azért érte a kutatókat váratlanul, mert a pókok a hálóikat sötétben is szokták szőni, és a zsákmányuk elkapásához sincs fényre szükségük. Ez alapján pedig a tudósok feltételezték, hogy az állatok tájékozódásában a fény semmiféle szerepet nem játszik. Úgy tűnik azonban, hogy a gravitáció hiányában a pókok elkezdtek mégiscsak a fény segítségével tájékozódni.

(Címlapkép/nyitókép: BioServe Space Technologies, University of Colorado Boulder)

További cikkek a Rakétán:

A csáprágósok eredete, egy apró kambriumi ragadozó elmesélésében Ősi faj új kövületét fedezte fel a világhírű Burgess palán dolgozó két paleontológus, melyet a ma ismert legrégebbi csáprágósnak tekinthetünk. Az egykori élőlény a pókok és skorpiók közvetlen ősének tekinthető.

Kinyírjuk-e a pókot a lakásban? Pók és ember viszonya nem minden esetben kiegyensúlyozott, és most hogy itt a tavasz, felmerül a kérdés, hogy mit tegyünk a lakásban talált nyolclábúakkal. Csapjuk le őket? Rakjuk ki a lakásból? És ha kiraktuk, visszajön, egyáltalán túléli a környezetváltozást? Válaszok egy többé-kevésbé gyógyult arachnofóbiástól.

A budapesti lakások csúcsragadozója: a pókszázlábú Ez a cikk azoknak szól, akik már találkoztak vele, de azoknak is, akik még nem. Ismerjük meg a budapesti otthonokban potenciálisan előforduló csúcsragadozót, amely nyugtalanítóan fest ugyan, de akár nagyon hasznos is lehet!