Habár a világ épp NFT-lázban (hogy eszik vagy isszák az NFT-t, valamint mi a művészeti piacon a jelentősége, az kiderül a lenti cikkünkből) ég, azért a hagyományos, tárgyú alapú aukciók is pörögnek, és ezen a területen a videójátékok egyre inkább helyet követelnek maguknak. Ennek legutóbbi példája, hogy a Nintendo első asztali gépére kiadott Super Mario Bros. Játéknak egy korai, érintetlen példánya rekord áron kelt el.
A szóban forgó játék a NES (Nintendo Entertainment System) egyik zászlóshajója volt, és így nem elhanyagolható játéktörténeti jelentősége van. A Nintendo a nyolcvanas évek elején rukkolt elő az eredetileg Famicomnak nevezett géppel, ami 1984-ben már a lejobban fogyó konzol lett Japánban. A Nintendo ezután terjeszkedett át az amerikai, majd az európai piacokra, és önmagában ez a gép feltámasztotta az éppen becsődölt videójáték bizniszt, amely eseményt az Atari csúfosan megbukott E.T.-jéhez szokás egyébként kötni. A Nintendo sikerét több mindennel szokás magyarázni, de a belsős címeknek, és elsősorban a klasszikus Mario-platformereknek ebben elvitathatlan volt szerepük. Ezekkel a címekkel bárki játszhatott, bárki talált bennük kihívást, és épp olyan jó volt nézni őket, mint ténylegesen is játszani velük, tehát a játék lényegében saját magát reklámozta. (A korabeli grafikai lehetőségek mellett igen nagy szó, hogy az első "Máriók" máig vizuálisan is értékelhető játékok maradtak, szemben több kortárs címmel.) Mariózni pedig sosem volt olyan könnyű, mint manapság, hiszen akár a szóban forgó címet is kipróbálhatjuk például Switch-konzolon, vagy mondjuk a NES-mini segítségével, ha igazán autentikus élményre vágyunk (és ezek csak a hivatalos utak).
A most szóban forgó játék nem az első, amerikai kiadás, amelyet csak New Yorkban árusítottak a NES-konzolok még piactesztelésének szánt korai aldásaikor 1985-ben, viszont így is elmondhatatlanul ritka kiadásról van szó, amit 1986 vége és 1987 eleje közt mindössze nagyon rövid ideig forgalmaztak. Ekkor már a játékot nem úgy dobozolták, mint az említett, '85-ös példányokat, de még nem is úgy, mint amilyen csomagolásra a japán cég 1987-től áttért. Ez onnan látható, hogy a játékot zsugorfóliába csomagolták, és hiányzik róla a „Game Pak NES-GP” kód. Ehhez járult hozzá az, hogy a játék olyan tökéletes állapotban maradt fenn, hogy a WATA Games (ez az oldal rangsorolja a gyűjtői videójátékokat, illetve nyújt eligazodást ezen a piacon) a maximális 10-ből 9,6 pontot osztott ki rá – vagyis közel olyan, mint új korában.
Az eladó elmondása szerint a játékot 1985-ben vásárolta karácsonyi ajandékként (ezt a dátumot az értékesítő aukciósház, a Heritage Auctions később az Ars Technika-nak adott közleményben '86-ra módosította), és azóta egy fiók mélyén pihent, és a tulajdonos nem is gondolt vele többet. (Az sajnos nem derült ki, hogy miért nem kapta meg végül senki ezt az ajándékot.)
Az eladás tehát rekordot döntött, de ezt megelőzően is Mario kelt el a legtöbbért, méghozzá a Super Mario Bros. 3, amely 156 000 dollárért talált gazdára, harmad annyiért tehát, mint amennyiért a most szóban forgó játék elkelt. Hogy milyen ritkaságról van szó, illetve mennyire növekszik az érdeklődés a hasonló relikviák iránt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy éve a világ egyetlen ismert Nintendo PlayStation konzoljáért (eredetileg a Nintendo a Sony-val együtt készített volna egy CD-alapú konzolt) 380 000 dollárt fizettek, vagyis kicsivel több mint fele annyit, mint a mostani ritkaságért.
(Kép: Flickr/Coleman)