A mai felnőttek többségének munkája nem követeli meg a kézírás használatát, hiszen a legtöbb szellemi munkát digitális eszközökön végezzük, valamint minden intézmény és iroda alapkelléke a laptop vagy számítógép, amit a dolgozók alapfelszerelésként kapnak, sőt időnként haza is vihetik.

Az sem igazán gyakori jelenség, hogy, amennyiben ránktör a közlés vágya, tollal a kezünkben ülünk neki hosszas levelet fogalmazni, majd feladjuk postán és hetekig napokig várjuk izgatottan a választ. Valószínűbb, hogy dobunk egy SMS-t, emailt vagy egyszerűen egy-két szótagra redukált üzit messengeren, smile-val körítve, hogy azért mégse legyen olyan kifejezéstelen és személytelen a kommunikációnk. Noha a mai felnőttek nagy részéről még nem mondható el, hogy mobillal a kezében született volna, de a digitális eszközök annyira megkönnyítik és felgyorsítják a mindennapi teendőket, hogy észre sem vesszük:

egy alapvetően az emberi mindennapokhoz tartozó szokás lassan eltűnik az életünkből.

Egy, az Egyesült Királyságban 2012-ben a Docmail által elvégzett felmérés arra jutott, hogy a megkérdezettek (kétezer nagykorú lakos) átlagban a felmérést megelőző 41 napban nem írtak le semmit kézzel, kétharmaduk pedig úgy nyilatkozott, hogy csakis bevásárlócetlik megfogalmazására használja a kézírását. A Bic írószergyártó 2018-as közvéleménykutatása hasonló eredményt hozott, az ebben résztvevő kétezer amerikai bevallása szerint, igaz ugyan, hogy jelentős részük (86%) rendszeresen készít magának kézzel írott jegyzeteket, elsősorban (27%) bevásárlólistát vagy munkatársainak szóló üzenetet, melyek segítik a napjaik megszervezését, de a munkahelyükön egyértelműen problémásnak tartják ezt az írási formát: 45%-uk nem tudja elolvasni a saját folyóírását, tízből heten nem tudják elolvasni a kollégájuk írását és 23%-uk retten meg már a gondolatára is, hogy mások előtt kézzel kell írnia valamit a fehértáblára prezentáció közben.

Az, hogy a nagykorú emberek életében manapság ilyen másodrangú szerepet játszik a kézírás, különös helyzetbe hozza a most felnövekvő generációkat. Az elmúlt években/évtizedben született gyerekekről már elmondható, hogy előbb tudtak érintőképernyőt kezelni, mint ceruzával írni, mégis, jelenleg ők azok, akik többet írnak kézzel, mint akár a szüleik vagy tanítóik. Legalábbis az iskolában.

A legtöbb tanintézmény ugyanis továbbra is megköveteli a folyóírás képességének elsajátítását és erről valószínűleg a felnőttek nagy része nem is mondana le, annak ellenére, hogy ők maguk nem is használják ezt a készséget,

hiszen a szakemberek által végzett tanulmányok rendszeresen arról számolnak be, hogy milyen előnyös a kognitív és finommotoros funkciók szempontjából a kézírás gyakorlása. A nosztalgiáról már nem is beszélve. Az említett Bic felmérésben a válaszadók 64%-a érzett megbánást, amiért nem foglalkozott többet a kézírásával a megelőző években, és négyből egy szülő gondolta úgy, hogy a tanároknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a tanítás során erre a területre.

2019 áprilisában a CNN arról számolt be, hogy a folyóírás oktatása szép csendben újra beszivárgott az iskolák falai közé, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok Common Core Standard-je nem teszi kötelezővé. A 2010-ben érvénybe lépett Common Core olyasmi, mint nálunk a NAT, vagyis egy, a tananyagot egységesítő és a különböző évfolyamoktól elvárt szinteket világosan meghatározó dokumentum. Ennek, a definíció szerint, tükröznie kell a való életbeli elvárásokat, melyekkel a gyerekek szembesülni fognak, mikor kikerülnek az iskolából. Éppen ezért nem szerepel benne a folyóírás oktatása. A Common Core azonban nem kötelező érvényű a különböző államokra nézve, és ezért sok helyen, főként a déli régióban, felülírták a szabályokat: Alabama, Louisiana, Arkansas, Virginia, Kalifornia, Florida, Texas, Észak-Karolina, hogy csak néhányat említsünk, mind elvárják a tanulóktól, hogy szépen kanyarítsák az s betűt.

Ennek Anne Trubek, a Kézírás Története és Bizonytalan Jövője (The History and Uncertain Future of Handwriting) című könyv szerzője szerint részben szentimentális, patrióta okai vannak, elmondása szerint néhány törvényhozó arról panaszkodott, hogy a gyerekek nem tudják majd elolvasni az eredeti Függetlenségi Nyilatkozatot, ha a kézírás teljesen kihal a világból.

Más országokban viszont az idők szavának engedelmeskedve lassan, de biztosan teljes mértékben digitalizálják az iskolákat és eltörlik a folyóírás tanításának követelményét.

Finnországban, az Egyesült Államoktól lemaradva, de a világ nagy részét megelőzve, 2016-tól vezették be az új rezsimet az oktatásban. A szabályok alapján a tanulókat nem tanítják többé az összefüggő folyóírásra, helyette már korán elkezdik a gépelés oktatását. De ez nem jelenti azt, hogy az írás teljesen elvesztené a jelentőségét, hiszen az írásórákon megtanulnak nyomtatott nagy- és kisbetűket alkotni, rajzolni, gépelni, valamint multi-modális módban egyszerre rajzolni és beszélni, illetve írni és beszélni, vagyis szöveget értelmezni. A folyóírás elhagyása nem csak a digitális eszközök számlájára írható, van még egy, speciálisan finn oka a változásnak. Az országban ugyanis a régi, komplikáltabb írásmódot kiváltó, modernebb betűkészletet hoztak létre 1986-ban, ami pedig Minna Harmanen, a finn Nemzeti Oktatási Tanács tagja szerint megnehezítette a kézírók dolgát, mivel néhány betű nagyon hasonlóan néz ki.

"Nem könnyű a gyerekenek írni vagy a tanároknak elolvasni"

- nyilatkozta a Guardiannek 2015-ben. Ezenfelül, mivel a tanulók a nyomtatott betűkkel való írást elsőben vagy másodikban (Finnországban hét évesen kezdik a gyerekek az iskolát, így hét vagy nyolc éves korukban) kezdték, a folyóírást pedig ezután egy évvel, tíz éves korra pedig elvárás, hogy már a szöveg tartalmával foglalkozzanak a tanulók, maga az írás pedig ne okozzon nehézségeket, így a folyóírás csak lelassította a fejlődésüket. "Nincs rá idejük, hogy megtanulják az igazán gyors kézírást, ezért ez nem hasznos számukra." - mondta Harmanen. A finn szülők nem panaszkodtak az új szabályok miatt (kivéve néhány nagyszülőt) és a gyerekek valószínűleg egyébként is az okostelefonjaikat és laptopjaikat nyomkodják a nap nagy részében, így a gépelés elsajátítása fontosabb szempont lehet számukra.

Az iskolák azonban nem csak Finnországban modernizálódnak, Norvégiában még inkább terjed a digitalizáció, Franciaországban is kísérleteztek egy darabig a folyóírás beszüntetésével, de például Kanadában sem mindenhol kötelező tanítani és az új-zélandi tantervek sem igen említik, mint fontos hozzávalóját az oktatásnak. Ha pedig a kézírás egyre kevesebb figyelmet kap és egyre kevésbé fontos része a mindennapoknak, akkor miért is kellene azzal bajlódnia a gyerekeknek, hogy megtanulják a szépírást és mindig kitegyék a farkincát az o-ra?

A kutatók szerint azért, mert a kognitív fejlődésben rendkívül fontos szerepet játszik a folyóírás elsajátítása.

Amikor kézírással, különösen folyóírással, írunk, a billentyűzet püfölése helyett, nem csak hogy jobban odafigyelünk a közlendőnkre vagy jobban megjegyezzük, amit más mondott, hanem speciális területek aktiválódnak az agyunkban, melyek a gépeléskor némák maradnak. Egy 2012-es, a Kolumbia Egyetem és az Indiana Egyetem szakemberei által végzett vizsgálat során ötéves gyerekeket kértek meg rá, hogy írjanak és gépeljenek le különböző betűket, majd funkcionális MRI vizsgálatnak vetették alá őket, miközben a betűket újra megmutatták nekik. A teszt bebizonyította, hogy az agynak egy korábban feltérképezett, olvasáshoz köthető régiója aktiválódott, de csak akkor, mikor a kézzel írt betűket látták az alanyok, vagyis a betűk felismerésének és az olvasás képességének elsajátítását növeli a kézírás.

William Klemm, a memória vizsgálatára specializálódott orvos 2013-ban írt cikkében úgy nyilatkozott, hogy az agy a folyóírás gyakorlása közben fejleszti ki az úgynevezett funkcionális specializációt, vagyis ilyenkor tanulja meg integrálni az érzékelést, a mozgás vezérlését és a gondolkodást. Az ezekért felelős agyi területek ilyenkor kooperációban kezdenek dolgozni. 2014-ben a Kalifornia Egyetem (UCLA) vizsgálta az egyetemisták szokásait: megkérték a tanulókat, hogy a jegyzeteket készítsék el kézzel és laptopon is. A kutatók úgy találták, ahogy azt a tanulmányuk címe is sugallja (A toll hatalmasabb a billentyűzetnél), hogy a kézzel írt részeket könnyebben tudták felidézni a résztvevők, és jobban tudták értelmezni is.

"A laptopon jegyzetelők tendenciája, hogy szó szerint másolják le az óra anyagát, ahelyett, hogy feldolgoznák az információt és a saját szavaikkal fogalmaznák meg, hátrányos a tanulás szempontjából."

- írták a tanulmány szerzői. Ezzel egyetért Karin James, a 2012-es, ötéves gyerekeken végzett vizsgálat vezetője is. "Mikor valaki mond neked valamit és te azt kézzel leírod, akkor parafrazeálod is… valamilyen módon a tulajdonosa leszel és a saját szavaiddal fogalmazod meg." - nyilatkozta a BBC-nek.

A kézírás hasznossága a 21. században így megosztó téma, talán ahhoz lehetne hasonlítani, mint a váltó (és egyre több más funkció) eltűnése az elektromos autókban, az elvesztése egyenes következménye a megállíthatatlan digitalizációnak és kétségkívül leegyszerűsíti és megkönnyíti a dolgunkat, de ezzel együtt egy újabb emberi képesség veszik el, amely nem volt teljesen haszontalan. Az írás fontosságáról azonban mindig is megoszlottak a vélemények, és nem a mai kor az első, amelyben azzal a kérdéssel szembesülünk: vajon jó lesz e egy teljesen más rendszer szerint élni.

Szókratész például egyértelműen a modern kor felesleges bohóságának tartotta az írást és ragaszkodott az élőbeszédhez, nem véletlenül maradt az utókorra az életműve csak a tanítványai leírásai alapján. "Az írás osztozik néhány különös jellemzőjében a festészettel. A festett alakok úgy állnak ott, mintha élnének, de ha bárki kérdez tőlük, ünnepélyesen némák maradnak.

Ugyanez igaz a leírt szavakra is[...] ha kérdezel tőlük, mert többet akarsz megtudni, továbbra is csak ugyanazt jelentik örökre."

- mondta, Platón szerint. A középkori kolostorok írnokai ugyan örülhettek, hogy a nyomtatás megjelenésével véget ér szemrongáló kötelességük, de egyben panaszkodhattak is rá, hogy a gépek elveszik a munkájukat.

A digitális eszközök újabb vívmányai a technológiai fejlődésnek és az áttérés, ha egyáltalán megtörténik, a kézírásról a gépelésre valószínűleg hosszú folyamat eredménye lesz, a szépírástól pedig nem kell végleg búcsút vennünk, hiszen lehet integrálni a digitális világba is. Az írásunk fordítására alkalmas PalmPilot már az 1990-es években megérkezett és azóta egyre több olyan eszköz és applikáció létezik, melyek egyből szövegre tudják fordítani és a gépünkön eltárolni a folyóírásunkat.

A Montblanc cég "Kiterjesztett Papírja" (Augmented Paper) például Bluetooth-szal egyből a telefonunkra küldi az okosfüzetbe írt szöveget, igaz, hogy az olasz stílusú, bőrbe csomagolt jegyzetfüzetnek az ára is luxus, 755 vagy 890 dollárért vehetjük meg (233 000-263 000 forint). De ha füzetre nincs szükségünk, csak egy applikációra, ahhoz ingyen is hozzájuthatunk, az Androidon elérhető Google Kézírás Bevitel (Handwriting Input) 100 nyelven ért és a csúnya kézírással is megbirkózik. Hosszabb listát további appokról a Businessnewsdaily oldalán találunk.

(Fotó: Pixnio, Pixabay, Wikimedia Commons)

További cikkek a témában:

Magyar találmány helyezheti új alapokra a jelnyelvtanulást Magyar startup fejleszette ki  ASL-t beszélő rendszert.
Karnyújtásnyira kerültünk tőle, hogy többé ne kelljen nyelveket tanulnunk Telefonokra is megérkezett a Google Asszisztens tolmács funkciója, és élőben is pont olyan lenyűgöző, mint a bemutató videókon.
Itt vannak a legújabb PISA-felmérés eredményei Magyarországgal kapcsolatban sajnos nagyon kevés jó hírre jut nagyon sok rossz.