A legtapasztaltabb

Komarov 1927 március 16-án született, és az egyik legtapasztaltabb legképzettebb kozmonauta jelölt volt a Szovjetunióban akit 1960-ban választottak ki a jelentkezők közül. A kiképzése során kétszer is orvosilag alkalmatlannak nyilvánították az űrrepülésre, de valószínűleg mérnöki tudása miatt továbbra is a programban maradhatott, ugyanis a kiképzőközpontban segített űrjárműveket tervezni.

Komarov járt már a világűrben a Voszhod–1 (magyarul napfelkelte) küldetés során, mely a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése volt, a Voszhod űrhajóval. A küldetés sorában a személyzet két tagja civil volt, addig a szovjet és az amerikai programokban csak vadászpilóták vettek részt. A repülés során helytakarékossági okból több fontos biztonsági rendszert mellőztek, például a szkafandereket. Komarov lett az első szovjet űrhajós, aki kétszer is repült az űrben, másodszor már a Szojuz 1 pilótájaként, annak első próbarepülésén. 

Az amerikai hírszerzés rögzítette a zuhanó Komarov kiáltásait az űrkapszulából, aminek csak a kapszula 644 kilométer per órás sebességű becsapódása vetett véget, ami olyan heves volt, hogy Komarov teste olvadt szenes anyaggá redukálódott.

Máig rengeteg a kérdőjel Jurij Alekszejevics Gagarin rejtélyes balesete körül A világ első űrhajósát 1968-ban egy rutinrepülés során lelte halálát: összegyűjtöttük az asztronauta kalandos életével és titokzatos halálával kapcsolatos legfontosabb információkat.

Emberfeletti teljesítmény

Komarov vitézül küzdött az életére törő Szojuzzal. A fellövés után az első Föld körüli keringés még sikerült, de azonnal elkezdődtek a problémák is. A Szojuznak csak a jobboldali napelemtáblái nyíltak ki, a baloldaliak nem, így csak feleannyi áram állt rendelkezésre, mint amennyi a rendszerek működéséhez szükséges lett volna, (mivel akkumulátor nem volt a fedélzeten). Csak az ultrarövid hullámú tartalék rádió működött, és a beragadt napelemtábla kinyitására megtervezett manőver sem sikerült.

Az ötödik keringés után Komarov már a túléléséért küzdött, az automata stabilzáló rendszert kikapcsolva a segédhajtóművekkel, kézzel irányította a kapszulát, de ezek pontatlanul, nagy üzemanyaglöketekkel működtek.

A hetedik keringéstől a tizenharmadikig az irányítókkal addig fennálló rádiókapcsolat is megszakadt. „Komarov elvtárs aludjon egy kicsit” - szólt a jótanács közvetlenül a pályaelemekből adódó rádiócsend előtt. Nem sokkal ezt követően törölték a második Szojuz startját, ami visszahozta volna Komarovot a Földre egy űrrandevú és átszállás után.

A tizenhetedik keringés során Komarov begyújtotta a fékezőrakétákat és megpróbálta az igazi lehetetlen küldetést, manuálisan, giroszkóp segítségével stabil pályán tartani az elektronika nélküli kapszulát. A mérnök-űrhajós túlszárnyalta a világ összes képzeletbeli amerikai ügynökét, ugyanis ezt még sikeresen megcsinálta.

A kabin giroszkópjainak segítségével megfelelő pozícióba állította az űrhajót és meg is tartotta azt ebben a helyzetben, míg az atmoszférába lépve uralkodóvá váló erők stabilizálták azt. De nem csak a napelemek és az elektronika volt silány. Gagarin 203 szerkezeti problémát taglaló, tételes hibalistát adott le a kilövést megelőzően, ami elakadt a hierarchiában, mivel nem merték a szovjet kommunista forradalom 50. évfordulójára űrsikerekkel készülő Brezsnyev felé továbbítani.

A fő ejtőernyő egyszerűen nem nyílt ki, a tartalék pedig levált a kapszuláról és összecsavarodott, nem lassítva a zuhanást, ami végül a fékezőrakéták újabb hibája folytán becsapódással és a rakéták felrobbanásával végződött 1967 április 24-én. Azokat, akik látták Gagarin feljegyzését, állítólag lefokozták, kirúgták vagy Szibériába küldték.

Az utolsó percek

Mielőtt azonban Komarov lezuhant volna, a silány gyártású, meghibásodott Szojuz még többször megkerülte a Földet, és az asztronautának lehetősége volt telefonon beszélni egy igen magas rangú szovjet vezetővel.

A Törökországban állomásozó amerikai nemzetbiztonsági elemző, az NSA-nál dolgozó Perry Fellwock végighallgatta a Komarov és a Szovjetunió miniszterelnöke, Alekszej Koszigin közötti beszélgetést. Koszigin állítólag sírt, és igazi hősnek nevezte Komarovot, legalábbis Jamie Doran és Piers Bizony könyve, a Starman állítása szerint.

A könyvben szerepel a beszélgetés leirata is, mely szerint Kosziginnek az elkeseredett kozmonauta kijelentette, hogy tudja, hogy hamarosan meghal. Az NSA elemzője azt állította, hogy Komarov felesége, Valentyina Komarova is vonalban volt, akit felszólítottak, hogy búcsúzzon el a férjétől, és beszéljék meg, mit mond majd két gyermeküknek. Amikor Komarov már irányíthatatlanul pörögve zuhant, az amerikaiak hallották, amint dühében sírt, és átkozta azokat akik „ebbe az összetákolt űrhajóba juttatták”.

Vlagyimir Komarov Jurij Gagarin helyett repült a Szojuzzal és állítólag mind a ketten pontosan tudták, hogy az űrkapszula nem biztonságos. Komarov állítólag elmondta a barátainak, hogy tudja, valószínűleg meghal majd, csak azért nem lépett vissza, mert nem akarta, hogy barátja, Gagarin haljon meg helyette.

(Forrás: Wikipédia Kép: Wikipedia)

Ez is érdekelhet:

Egy űrhajós 12 éve emberi hamvakat rejtett el az ISS fedélzetén. Most találták meg őket Az emberek egy része - vagy esetleg az elhunytak hozzátartozói - valamiért megszállottan keresik a halál utáni minél különlegesebb nyugvóhelyeket. Esetleg olyan megoldást ami a hátrahagyottak szerint valamiképp jelképesen illeszkedik az elhunyt személyiségéhez vagy életéhez. Talán ez állt a most következő különös történet mögött is.

Mit élnek át az űrhajósok, mikor újra belépnek a Föld atmoszférájába? Kifejezetten ritkák az olyan videók, melyek a visszatérő-modulból mutatják meg, mit jelent ez az élmény az űrhajósok számára. Viszonylag értelmetlen az összehasonlítás, de ha egy utasszállító repülőgép ablakából látnánk ugyanezt, valószínűleg nagy bajban lennénk.

Elfogyott az orosz űrhajósok elesége a Nemzetközi Űrállomáson Szerencsére kaptak az amerikai társaiktól.