A kontaktlencsék modernebb változatai már közel sem csak a látás hibáinak javítására szolgálnak: egyes változataik elektronikával felszerelve miniatűr számítógépet alkotnak, amelyek a kiterjesztett valóság élményét nyújtják a felhasználóknak nehéz sisakok vagy szemüvegek viselése nélkül, más verziók a zöld hályogot és egyéb szembetegségeket képesek detektálni, megkönnyítve a diagnosztizálást.

A Terasaki Orvosbiologiai Innovációs Intézet (TIBI) kutatói által fejlesztett kontaktlencse is hasonló extra funkcióval rendelkezik, csakhogy az eszköz nem a szemre jellemző egészségügyi problémákat, hanem a testben kialakult rákos daganatra utaló jeleket érzékeli, antitestek segítségével. A lencse a szembe helyezve az úgynevezett exoszómák jelenlétét detektálja: ezek a könnyben, vérben és agy-gerincvelői folyadékban lévő apró hólyagok (extracelluláris vezikulák), amelyek a sejtek membránjához kötődnek és a sejtek eredetéről árulkodó jeleket hordozzák. A kontaktlencse mikroméretű kamráiban antitestek helyezkednek el és ezek ejtik csapdába az exoszómákat, a kapcsolódás során pedig különféle nanorészecskékkel történő jelölések következtében fellépő elszíneződés segíti a szelektálást, hogy egyértelmű legyen a tumorra utaló nyomok felismerése.

A Terasaki Intézet leírása szerint az exoszómák olyan felszíni fehérjéket tartalmaznak, amelyek bizonyos típusai a rákos sejtek, mások a vírusos megbetegedések esetén szaporodnak meg, ezáltal a jelenlétük információkat hordozhat a testben fejlődő tumorról vagy más problémákról. Az extracelluláris hólyagocskák elkülönítése más anyagoktól megfelelő mennyiségben és minőségben akadályokba ütközött a korábbi kísérletek során, amelyekben szintén a rák ilyen jellegű detektálásának lehetőségét vizsgálták, a kontaktlencse általi megoldás viszont a könnyből való adatgyűjtéssel egy sokkal egyszerűbb módszert képvisel, valamint a könny tisztább forrása az exoszómáknak, mint a vér vagy a vizelet.

A lencse kétféle antitestet tartalmaz: az egyik a mikrokamrákhoz kötődik és az exoszómák csapdába ejtésében segít, a másik típusút arany nanorészecskékbe integrálták és a feladata, hogy pozitív kontrollként, megerősítésként szolgáljon és spektroszkópiás eszközökkel kimutatható eredményt generáljon. A közös jellemzőjük, hogy mindkettő az exoszómák felszínén lévő kétfajta specifikus fehérjéhez tud csatlakozni.

A tesztek alapján a megoldás működött és a tíz különféle szövet-, és rákos sejt-mintán kimutatta a keresett exoszómákat.

A kontaktlencse képességeit egyelőre csak laboratóriumi kísérletekben tették próbára, valamint csak előzetes diagnosztikai eszköznek használható, de a segítségével a jövőben elkerülhetővé válhatnak a sokkal invazívabb, bonyolultabb vizsgálatok és a kórmeghatározás során hasznos kiegészítő lehet az orvosok számára.

(Fotó: Flickr/maikelnai)