Mostanában minden amit magunk körül látunk, a valamivé vagy a semmivé válás folyamatában halad az élet vagy a pusztulás útján. Minden állandó változásban van, ám legtöbben még csak most kezdünk ráébredni, hogy a koronavírus-járvány nemcsak az elkövetkező hetekre, de akár hónapokra meghatározhatja életünket. Hogy megállítsuk terjedését, lényegében mindenen változtatnunk kell a vásárlási, sportolási szokásainktól kezdve, a tanuláson, munkán át egészen társas kapcsolataink ápolásáig.

A MIT Technology Review szerint ha őszintén szembenézünk a körülményekkel, be kell látnunk, az általunk ismert világ örökre megváltozik.

Abban már szinten minden ország egyetért, hogy a tömeges megfertőződés csak minimálisra szorított társas érintkezéssel megvalósítható, ám a járvány hosszú távú hatásaival kapcsolatban továbbra is sötétben tapogatózunk. Lehetséges forgatókönyvét pedig éppen olyan nehéz megjósolni, mint kitalálni, hogy egyáltalán mi a legjobb nekünk. Hiszen még abban sem lehetünk biztosak, meddig kell mellőznünk az emberi érintkezést. Vuhanban április nyolcadikától enyhítenek a két és fél hónapja tartó vesztegzáron, Olaszországban még csak most tetőzik a járvány, Magyarországon pedig a java még hátra van.

Az Imperial College különböző grafikonok és modellek felállításával felvázolt pár lehetséges alternatívát a közeljövőre, de egyik sem leányálom: sem az érintkezés teljes megvonása, sem a teljes kijárási tilalom, vagy ha csak simán hagyjuk, hogy a járvány tegye a dolgát, és mindenkin gyorsan végigrohanjon. Ami bizonyos, hogy az egészségügyi ellátórendszerre minden esetben hatalmas teher nehezedik, lásd. Olaszország. Az elemzők szerint tehát a valódi kérdés az, hogy melyik a legkevésbé fájdalmas kimenetel, illetve mi lesz a későbbiekben?

De elég valószínű, hogy amire átmeneti káoszként tekintünk, az sokkal inkább egy új világ kezdete.

Milyen az élet a világjárvány idején?

Vendéglátás, turizmus, szórakoztatóipar, közlekedés. Csak néhány ágazat, melynek működéséhez elengedhetetlen a közösség, és amiket a járvány pár nap alatt teljesen letarolt. Ez mindannyiunk számára világos. Akárcsak a többi hozadéka, mint például a szülőkre nehezedő stressz az otthoni munkavégzés és a gyerekek iskoláztatása, az idős hozzátartozók felügyelete miatt, nem beszélve arról, mennyien kerültek egyik napról a másikra anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe. A jövő (vagy most már jelen?) azonban számos okos megoldást hozott; az edzőtermek például egyre több sporteszközt gyárthatnak otthoni használatra, a csoportos órákat pedig megtarthatják online. Vagy ott vannak az éttermek és áruházak, amik egyre nagyobb számban átállnak a kiszállításra. De banki és egyéb elintéznivalók úgyszintén megvalósíthatók csupán egyetlen kattintással, otthonunk kényelméből. A Medium korábbi cikke már évekkel ezelőtt írt erről az úgynevezett shut-in economy, azaz „zárkózott vagy bezárható gazdaság” jelenségről, ami lényegében megmutatja, hogy ki sem kell mozdulnunk mindennapi teendőink ellátásához.

A koronavírus-járvány következtében kialakult állapot pedig rámutat, hogy a rengeteg bizonytalanság ellenére a társadalom jelentős része berendezkedhetne erre az újfajta világrendre.

Nyilván mindennek van pozitív és negatív oldala, ezzel együtt a koronavírus már most, a bolygó szempontjából fontos változást hozott: kevesebbet utazunk és termelünk, így csökkent a szennyező anyagok kibocsátása, jobban odafigyelünk a higiéniára, ilyesmik.

Vajon képesek leszünk alkalmazkodni az új helyzethez?

Az első és legfontosabb lépés most az egészségügyi rendszerek felvértezése, hogy egy lehetséges következő világjárvány esetén azonnal beazonosíthassák és megállíthassák a vírust, illetve gyorsabban kifejleszthessék a vakcinákat és gyógyszereket.

Ez egyben a legnehezebb feladat is, hiszen egy újabb vírus mindig új körülményeket teremt.

Afelől sem lehetnek kétségeink, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a módját társas életünk újbóli fellendítésének, csak éppen kifinomultabb módszerekkel próbáljuk felmérni és elkülöníteni a vírus szempontjából különösen veszélyeztetetteket. Ez a fajta változás már kétségkívül megkezdődött, Izraelben például mobiltelefonok helymeghatározási adatait felhasználva azonosítják a kontaktokat, Szingapúrban pedig körültekintő kutatásokat végeznek, majd a kontaktszemély nevén kívül minden részletes adatot publikálnak.

Bár látnokok nem vagyunk, mindenesetre jelenleg nem is olyan nehéz elképzelni egy világot, ahol (legyen szó repülésről, koncertről, tömegközlekedésről vagy bármilyen forgalmas helyről) belépés előtt regisztrálnunk kell egy rendszerbe, ami minden adatot tartalmaz rólunk arra vonatkozóan, hogy kapcsolatba kerültünk-e fertőzött személlyel, vagy mikor jártunk utoljára gócponttá nyilvánított helyen. Vagy ki tudja, talán a jövőben az utcákon megszokott látvány lesz a hőkamera, sőt idővel a személyi igazolványunkon egészségi állapotunkat is feltüntetik beleértve, hogy elkaptuk-e a legutóbbi vírust, és megfelelő kezelésben részesültünk-e. De tetszik nekünk vagy sem, az élet már csak ilyen.

A szokás és a rutin miatt állandónak érezzük a dolgokat, de mindez csupán az ismétlődés nagyon törékeny talapzatán álló illúzió. A változásban és a káoszban sokkal nagyobb eséllyel bízhatunk.

(Fotó: Getty Images Hungary)