Az első csomagkihordó DHL drónnal 2013-ban végeztek tesztrepülést, amikor is a jármű átrepült a Rajna felett, megtett egy kilométert, majd sikeres landolást hajtott végre. A drónt a földről irányították, útvonalát pedig úgy jelölték meg, hogy a vezérlő mindvégig követhesse azt.
További három évbe telt, hogy a cég az Alpok egy elszigetelt helyére egy harmadik generációs fejlesztésű drónnal odaküldött egy önvezető drónt. Az eredeti tervek szerint a járműveknek a nehezen megközelíthető helyekre (például baleset vagy katasztrófa helyszíne) kellett volna különböző, gyógyszereket és vagy élelmet tartalmazó szállítmányokat eljuttatni, mégpedig a lehető leggyorsabban.
A DHL azonban jobbnak látta felfüggeszteni a kísérletezést, mert az eszköz pozitív hozadékai ellenére számos technikai problémát nem sikerült megoldaniuk.
Így tehát a drónos kézbesítés jelenleg biztosan nem alkalmas arra, hogy jól működő szolgáltatás lehessen.
Az újítás továbbá üzleti oldalról sem bizonyult jó döntésnek, a magas költségek miatt ugyanis nincs rá megfelelő mértékű kereslet. A gyorsaság pedig önmagában nem garancia a sikerhez, hiszen ilyesmiért az emberek csak akkor fizetnek, ha valóban vészhelyzet van.
Az Amazon szintén 2013-ban kísérletezett ilyesmivel, pontosabban a Prime Air nevű projekttel, amit aztán a cég nem sokkal később felfüggesztett. Bár a DHL drónjai egyelőre még forgalomban vannak, de már ketyeg az órájuk.
(Fotó: Unsplash/Nikita_rud)