"Az űr unalmas" - ez volt az egyik fontos kiindulópontja a dán Saga Space Architects mérnökeinek, amikor 2019-ben nekiláttak a Lunark nevű lakóegység megtervezésének. A fák rügyei által ihletett, origamiszerűen kihajtogatható struktúra a terveik szerint valamikor a Holdra is eljuthat, jóval kényelmesebb és változatosabb környezetet biztosítva az űr felfedezőinek, mint például a Nemzetközi Űrállomás és más űrprojektek.
A Lunark összehajtogatva mindössze 2,2 köbméternyi helyet foglal, széthajtva viszont egy kétszintes, 17,3 köbméteres lakóteret biztosít a két lakójának, akik önerőből is néhány óra alatt fel tudják építeni az egységet. A Saga Space Architects a kivitelezés során szénszálas anyaggal és alumíniummal dolgozott, így a teljes lakóegység alig több, mint másfél tonnát nyom, összehajtogatva pedig elfér egy 2,5 méteres oldalhosszúságú dobozban. Ez rendkívül fontos egy holdexpedíció során, ahol minden egyes űrbe kilőtt kilogramm rendkívüli extra költséget eredményez.
A Lunark három egységből áll: az alsó, a lakók által nem használt részen kaptak helyet a tárolórekeszek, az élelmiszerek és az energiaellátásért felelős akkumulátorok, a középső rész maga a lakrész, amely többek között munkaállomásokkal, vécével, fűtőberendezéssel és légzsilippel van felszerelve, míg a létrán elérhető fenti részben aludni lehet. A lakóegység teljes egészében napenergiával üzemel, amit a külső felületén elhelyezett napelemek biztosítanak, ezek töltik fel energiával az 1000 amperórás akkumulátort. Hogy megtörjék a monotonitást, a tervezők a beltért egy speciális, cirkadián világítással szerelték fel, amely nemcsak az egyes napszakokat szimulálja, de az egyes napok is eltérnek egymástól: néhány napon hétágra süt a nap, míg más napok borúsabbak. A Saga Space Architects már dolgozik egy olyan speciális időjárásszimulátoron is, ami az esőt, a havazást és más időjárási körülményeket is képes előidézni, így törve meg a világűr monotonitását.
"Egy otthont akartunk építeni, nem pedig egy túlélőgépet" - foglalja össze a filozófiájukat Sebastian Aristotelis, a Lunark egyik tervezője. Ahogy a honlapon írják, az űrben minden egyes nap ugyanazok az ingerek érik az asztronautákat, akik ennek következtében könnyen kognitív hanyatlásnak indulhatnak, és az időérzéküket is elveszíthetik. Ezt próbálták meg ellensúlyozni a Lunark tervezői a cirkadián világítással, vagy az olyan megoldásokkal, mint az algatelep, ami nem csak nyugtatólag hat az érzékekre, de változatosabb étrendet is biztosíthat az űrhajósok számára. A lakóegységben emellett egy 3D-nyomtatónak is kialakítottak helyet, amit elképzeléseik szerint az asztronauták arra használhatnának, hogy az űrben kinyomtassák a saját eszközeiket.
Hogy bizonyítsák a koncepció létjogosultságát, Aristotelis és a Lunark másik tervezője, Karl-Johan Sørensen tavaly ősszel felkerekedtek, és elindultak Grönland északi részére, ahol kereken két hónapot töltöttek el a semmi közepén, nem ritkán -30 fokos hidegben. A meglehetősen rendhagyó kísérlettel a két tervező nem csak a Lunarkot akarta éles körülménynek között is kipróbálni, de a saját fizikai és mentális egészségüket is folyamatosan monitorozták a pulzusszámuktól kezdve a stressz-szintjükön keresztül az alvásritmusukig, így nagyon értékes adatokat kaptak arról, hogyan lehetne még tovább fejleszteni a holdbázist. A Lunark egyébként kitűnően bírta a kéthónapos igénybevételt, az expedíció két résztvevője pedig rövid bejegyzésekben is beszámoltak a tapasztalataikról, amiket itt lehet elolvasni.
Bár a Lunark földi körülmények között már bizonyított, az nyitott kérdés, hogy a Holdon vajon tényleg megállná-e a helyét. A honlapon található leírás szerint a jelenlegi konstrukciónál a kabin nem helyezhető nyomás alá, márpedig az nem életszerű, hogy az űrhajósok több hónapon keresztül szkafanderben élnek majd a Holdon, így minden bizonnyal szükség lesz még némi fejlesztésre, mielőtt az ötletet eladhatják a NASA-nak.
(Yanko Design, Fotó: Saga Space Architects)