Ha olyan filmekre gondolunk, mint az Armageddon, akkor adja magát az ötlet, hogy egy Földet fenyegető aszteroidát atomrobbantással semmisítsünk meg. A valóságban azonban nagyjából ez a legutolsó eszköz, amelyhez a kutatók nyúlnának, mivel félő, hogy a szilánkokra esett égitest folytatná az útját a Föld felé, csak így már bár kisebb, de sokkal több és kiszámíthatatlanabb becsapódással kellene számolni. Éppen ezért a jelenleg legelfogadottabb megoldás ilyen esetre az aszteroida letérítése a pályájáról, mely célra átalakított rakétákat vetnének be – a rakéták nem zúznák szét az égistestet, egyszerűen a mozgási energiát felhasználva arrébb löknék.
Az eljárást mind az Egyesült, mind pedig Kína vizsgálja két, egymástól független programban, és a kínai megoldás előnye az USA HAMMER programjához képest, hogy a becsapódás előtt elég lenne „mindössze” egy évtizeddel észlelni az égitestet, míg az amerikai megoldás esetén 25 évre lenne szükség. A lenti cikkünkben részletesen írtunk mindkét programról, valamint arról is, hogy a NASA a DART küldetés keretében (amely a tervek szerint november 24-dikei kilövéssel indul) egy rakétával megkísérli próbaképp letéríteni a Dimorphos nevű égitestet a pályájáról az emberiség történelmében először.
Mindez szép és jó, de képzeljük el azt a filmes, de messze nem irreális helyzetet, hogy nem évtizedekkel, évekkel, hanem csak hónapokkal korábban szúrjuk ki a végzetünket hurcoló égitestet! A letérítés ilyenkor szóba sem jön, mivel a rakéták egyszerűen nem érnék el időben a célt, szóval marad valami nagy erejű robbanóeszköz, tehát valamiféle nukleáris töltet. Ennek használatától viszont tehát azért fáztak eddig a tudósok, mert túl keveset tudtunk a következményekről.
Szerencsére a helyzet most némileg tisztázódott, mivel egy új számítógépes szimuláció, a Spheral több tényező figyelembevételével (például a többi bolygó gravitációs hatása) kalkulálta ki a következményeket. A számítások során egy 1 megatonnás atombombát robbantottak fel egy 100 méter hosszú aszteroida felszínének a közelében. A szimulációt többször is lefuttatták, melyek során az aszteroida 5 különböző pályán közeledett bolygónk felé. Az eredmények pedig szerencsére igen biztatóak, mivel a becsapódás előtt pár hónappal megejtett nukleáris csapás jelentősen csökkentette a Földet elérő anyagmennyiséget.
Mint azt a vezető kutató a Gizmodo-nak kifejtette: ha legalább egy hónappal a becsapódás előtt atomrobbantást alkalmazunk egy 100 méteres égitesten, akkor 99 százalékkal, vagy akár annál is többel is csökkenthetjük a Földet elérő anyagmennyiséget. Ha a robbantás két hónappal előzi meg a becsapódást, az a szám közel 100 százalék is lehet. Egy nagyobb égitest esetén pedig a becsapódás előtt fél évvel történő robbantás 99 százalékkal csökkentheti a bolygónkat elérő anyagmennyiséget.
A kutatók szerint a robbantás és az aszteroida viszonyának alapvető fizikai hátterét sikerült alaposan lemodellezniük, az egyedüli bizonytalanságot az aszteroida alapvető tulajdonságai okozzák, mivel erről az égitestről még relatíve keveset tudunk, épp ezért szükséges minél többet kideríteni az aszteroidákról az elkövetkező űrmissziók során. A kutatók elismerték, hogy akár az is előfordulhat, hogy a robbantás csak ront a helyzeten, szóval egy döntéshozatal során ezt a lehetőséget is figyelembe kellene venni. Ugyanakkor a robbantás sikert jelenthet abban a helyzetben, amikor a biztonságosabb letérítés már nem jön szóba. Sőt az is lehetséges (persze ez sem jelent teljes garanciát), hogy egy robbantással jelentősen sikerülhet csökkenteni a károkat akár egy olyan égitest esetén is, melynek becsapódásáig mindössze 2 hét van hátra. Magyarán a kései észlelések esetén a mostani szimuláció szerint a robbantásos technika rendkívül hatásos lehet.
(Címlap- és borítókép: Pixabay)