A japán űrügynökség szondája, a Hajabusza-2 tavaly decemberben szállította vissza a Földre a Ryugu aszteroidáról vett mintákat, majd folytatta útját az űrben, hogy újabb célpontokat keressen a jövőbeli küldetésekhez. A szonda hosszú utat tett meg a kisbolygóig: 3,2 milliárd kilométert repült több mint három év alatt, majd a mintagyűjtő akciót további két év alatt kivitelezte.

A folyamat során a felszínről és a mélyebb rétegekből is szerzett kisebb mennyiségű törmeléket,

miután egy lövedékkel krátert vájt az aszteroida belsejébe, hogy szimulálja azokat a becsapódásokat, amelyek az égitest összetételének és porózusságának eredetére adhatnak magyarázatot. Az összesen 5,4 grammnyi mintát a JAXA-n kívül a NASA és más intézmények is vizsgálják, és a laboratóriumokban zajló munka első eredményeiről már tavaly beszámoltak két tanulmányban is.

Ezek a vizsgálatok még csak az aszteroidáról szóló korai megállapításokat tartalmaztak, de néhány érdekesség így is kiderült belőlük, például az is, hogy a Ryugu a vártnál jóval porózusabb szerkezetű és a színe is sötétebb, mint azt korábban feltételezték a tudósok. A törmelék összetételével kapcsolatban azonban csak annyit lehetett tudni, hogy az agyagásványok alkotórészeiből, karbonátokból és nitrogéntartalmú összetevőkből áll, a sötét színét pedig az magyarázta, hogy az objektum egy C-típusú kisbolygó, vagyis kondritot és hidrált szilikátokat tartalmazó anyagokat is tartalmaz. Az azóta zajló vizsgálatok szerint azonban ezek mellett az élet alapvető építőköveit, aminosavakat rejt a Ryugu fekete kőzete.

A hírt, amelyről a japán Nikkei Asia és a Japan Times híroldal is beszámolt, az oktatási minisztérium egy tagja hozta nyilvánosságra - a hivatalos tanulmány publikálását még nem jelentették be, de annyit már elárultak, hogy a felfedezett építőkövek aminosavak, amelyek a fehérjék alapvető szerkezeti egységei. A 20 féle aminosav között megtalálható többek között a glutaminsav, valamint olyan esszenciális aminosavak is, amelyeket az emberi szervezet nem tud előállítani, úgymint a valin és az izoleucin, emellett glicinre is rátaláltak a mintákban, ami a kollagén egyik fő összetevője. Az aminosavak némelyike nagy mennyiségben megtalálható volt a Földön a bolygó keletkezése idején, ezzel megerősítést nyerhet az a teória, miszerint az élet kialakulását a Földet bombázó aszteroidákról származó anyagok segítették elő. A Ryugu ugyanis egészen ősi objektum: az összetétele a bolygókeletkezési időszak óta nagyrészt változatlan, így a Naprendszer születéséről, nagyjából 4,6 milliárd évvel ezelőtti állapotokról hordoz információkat.

Az ilyen C-típusú, karbonátokban gazdag és rendkívül porózus aszteroidák a Föld légkörében könnyen szétesnek, ezért is jelent mérföldkövet a kisbolygókutatások terén, hogy a Hajabusza-2 segítségével sikerült a földi laboratóriumokba hozni a róla származó mintákat, hogy a kutatók közelebbről tudják tanulmányozni az anyagát és alátámasztani (vagy cáfolni) az eddigi teóriákat a Naprendszer formálódásáról.

A Ryugu földi "szennyezéstől" mentes törmeléke egyike az első olyan mintáknak, amelyet távoli kisbolygókról szereztek be az űrügynökségek: korábban a JAXA a Hajabusza szondával már szállított mintát az Itokawáról, de az a küldetés több szempontból különbözött a Ryugu esetétől: egyrészt a mintavétel során meghibásodott berendezések miatt csak az edény falára tapadt port tudták kielemezni a kutatók, másrészt annak a vizsgálatnak a során nem találták anminosavak nyomát a mindössze 1500 részecske között.

A Hajabusza-2 szonda jelenleg az űrben a Naptól 1 AU (csillagászati egység) távolságban halad és legközelebb körülbelül 10 év múlva éri el a következő célpontját, az 1998 KY26 aszteroidát, amelyen megfigyeléseket végez. Az 1998 KY26-al való találkozás különlegesen ígérkezik, ez a kisbolygó ugyanis alig pár tíz méter átmérőjű, de extrém gyorsasággal pörög: 10 perc alatt tesz egy fordulatot a tengelye körül. A JAXA leírása szerint az aszteroida testközelből történő megfigyelése a Ryugu vizsgálataihoz is hozzájárulhat összehasonlító elemzések révén, valamint segít felkészülni egy esetleges találkozásra is egy hasonlóan gyorsan forgó kisbolygóval, ami a Földbe csapódhat a jövőben, mivel ilyen eseményre a kutatók szerint nagyjából 100-1000 évenként lehet esély.

(Fotó: JAXA, DLR)

Egyre több a bizonyíték, hogy a DNS, az „élet tervrajzának” az alkotórészei az űrből is érkezhettek A DNS és az RNS együtt összesen öt bázispárból épül fel – ezekből eddig hármat azonosítottak meteoritokon, de most megtalálták a maradék kettőt is. Mindez azt is jelentheti, hogy az élet nem elszigeteltségben alakult ki a bolygón, hanem az űrből érkezett szerves anyagok is szerepet játszhattak benne.