Legutóbb pedig épp fordított volt a helyzet, a Microsoft nem csak feleslegesen erőltette a Kinectet az induláskor, de emiatt a gép drágább lett, ráadásul a kalimpálós irányítás nem kevés számítási kapacitást is lekötött. Ezért, valamint a már akkor elérhető exkluzív szoftverek miatt egyértelműen az járt jobban a generáció elején, aki a PlayStation 4-re szavazott. A két nagy titán mellett pedig a Nintendo mindig inkább a maga útját járta, ami hol kevésbé jött be az embereknek (WiiU), hol pedig jobban (Switch).
Idén viszont minden gyártó radikálisan más megközelítést használ, ezért többé nem az a helyzet, hogy egymás mellé helyezzük a számítási kapacitásokat, összeszámoljuk az első napos exkluzívokat. Ennek megfelelően ez a tanácsadó inkább szempontokat villant fel, de a saját igényeivel már a vásárlónak kell tisztában lennie, mivel így tud olyan döntést hozni, amit nem bán meg hosszabb távon sem.
Miért a Microsoft az első? Mert a gyártók szerint haladunk ABC-rendben (cserébe viszont a PS5 kontrollere a címlapkép). A Microsoft esetében négy konzol jön szóba. A jelengenerációs gépek az Xbox One S és az ennél izmosabb számítási kapacitással bíró, de még a korábbi generációba tartozó Xbox One X. (Nagyon nem árt figyelni az Xbox termékneveknél, mert az S és X betűk a következő generációban is használatban maradnak, így egy, a témában kevésbé jártas vásárló könnyen rossz gépre kattinthat a megrendeléskor.) Bár jelenleg a Xbox One S-t nagyon olcsón be lehet szerezni (kedvezményesen már 60 000 forint körül is láttam már), ezt a gépet tényleg annak érdemes választania, aki nem bánja, ha kimarad a most induló generációból. A One S talán a leghozzáférhetőbb gép, de nem csak nem jövőbiztos, hanem jelenbiztosnak sem nevezhető: több, akár tavalyi szoftver is akadozva fut rajta (Control, Star Wars Jedi: Fallen Order).
Érdekesebb kérdés a One X és a a következő generációs Xbox „olcsóbb, de butább” változata, a Series S között megjelenő dilemma. A Microsoft is érezhette, hogy a Series S az Xbox One X-hez képest nem akkora előrelépés, mivel gyorsan le is állt a tuningolt Xbox One konzol gyártásával. Sőt, ha csak a nyers számítási kapacitást nézzük, a Series S processzora 4 teraflopos feldolgozási teljesítményt présel ki, míg a One X ennek másfélszeresét: 6-ot. Ennél is komolyabb probléma a tárhely kérdése, ami a Series S esetén 512 GB (de ebből csak 364 GB használható ténylegesen is) szemben a One X 1 terrás tárhelyével.
Ha viszont az árat nézzük, a One X továbbra sem a Series S riválisa. Még a hazai kínálatban is alig kapni 140 000 alatt, amihez képest a Microsoft kínálatának legcombosabb darabja, a most megjelent Series X nem is annyival drágább. Magyarán a One X esetén is érdemesebb kicsit még spórolni, és inkább az újabb, Series X gépre váltani.
Az új generációs konzolok leggyengébbike pedig az Xbox Series S, amiről fentebb már esett szó. Ennek nagy előnye a hozzáférhetőség (110 000 – 120 000 forint között kínálják tipikusan), sőt a legtöbb most megjelent konzollal szemben ezt akár le is emelhetjük itthon is a bolt polcáról, vagyis ezt a gépet nem érinti a készlethiány a saját tapasztalatom szerint legalábbis. Ugyanakkor nem kompromisszummentes ez a gép. Az alacsonyabb számítási kapacitásról már esett szó, ennek hatása pedig a némileg gyengébb grafika. A másik a fizikai adathordozó olvasásának a hiánya, vagyis a gépbe nem tudunk lemezt rakni, csak a digitálisan megvásárolt/tulajdonolt szoftvereket futtathatjuk rajta. Tehát a használt játékok csereberéjének búcsút inthetünk (ami talán egyik magyarázata a hazai relatív sikertelenségének). Na de milyen érzés egy Series S boldog tulajdonosának lenni? Ezzel kapcsolatban át is adnám a szót kollégámnak:
Az új Xboxról nem igazán lehet egyes számban beszélni: a zászlóshajó Series X mellett a Microsoft váratlanul kihozott egy kisebb gépet is, ami a Series S nevet kapta. A nagyobb testvér többet tud, de szinte kizárólag azért, mert újabb és nagyobb kijelzőkre tervezték: ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a 113 000 forintnál kezdődő Series S a full HD, míg a nagyobb, hetvenezer forinttal drágább Xbox a 4K tévékre lett kihegyezve. A grafikus kártya lényegesen erősebb a Series X-ben, de a processzor szinte ugyanolyan; emellett tárhelyből kétszer annyit kapott a nagyobb gép, és a kistestvérbe optikai meghajtó sem került.
Én a PS2 óta csak PlayStationön és az aktuális Nintendókon játszottam, de a Series S alapmodell, amit előrendeltem, megbánhatatlannak tűnik. A legszembetűnőbb előnye, amellett, hogy a legkevésbé drága gép, hogy nem féltem a feleségem előtt kinyitni a dobozt: a készülék apró és gyönyörű. Olyan diszkréten bújik meg a tévé mellett-mögött, hogy még az ovis gyerekeink sem kérdeztek rá, hogy mi az – egy új PS-sel vagy a Series X-szel már rég űrhajósat játszanának.
Az, hogy az SSD-k használatával mennyivel gyorsabban töltenek be a játékok, nem mennyiségi, hanem minőségi váltás: sokkal könnyebben ülök le játszani néhány percre, és sokkal könnyebben döntök úgy, hogy átváltsak egyik játékból a másikba. Ezt az Xbox „quick resume” megoldása azzal segíti, hogy gyakorlatilag a játék kellős közepén át lehet ugrani egy FIFA meccsből a Need for Speed Heatbe, rögtön pontosan ott tartok, ahol félbehagytam – igaz, a FIFA többször kifagyott betöltés után, szóval menteni azért így sem árt.
A harmadik tényező, amit egy perc volt megszokni, de többet nem tudnék róla lemondani, az a Game Pass. A Netflix-jellegű, előfizetéses rendszerrel nem kell hosszasan lamentálnom, kritikák tucatjait elolvasom, mielőtt kiadok húsz-harmincezer forintot egy játékért; havi párezer forintért annyit próbálok ki a több mint százas listáról, amennyit szeretnék. Egy játékot sem vettem az elmúlt két hétben, talán nem is fogok soha – de már hatot kipróbáltam, és néggyel folyamatosan játszom.
Szóval úgy tűnik, a Series S-t nehéz megbánni. Bár lehet, hogy két év múlva, ha 4K tévénk lesz, már mást fogok mondani.
(Pőcze Balázs)
Fentebb már előkerült a Game Pass, és ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, ez a Microsoft igazi szexepilje, sőt sutyorgás indult arról, hogy a Sony is tervez beindítani egy hasonló szolgáltatást. Az Ultimate előfizetésért cserébe a Game Pass „videójátékos Netflix” kínálata elérhető konzolon, PC-n, sőt felhőszolgáltatáson keresztül akár tableten/telefonon is. A Game Pass-ba nagyon jó érzékkel válogatnak össze kisebb, de remek független játékokat (Carto, Carrion stb.), vagy nagyobb, remek Microsoft exkluzívokat, mint a Halo-, a Gears of War-sorozat, vagy a Forzák – ráadásul ezek első nap, tehát premierkor elérhetőek. Mivel pedig a Microsoft alaposan bevásárolt stúdiókból, ezért most már olyan friss címekkel is játszhatunk, mint a Wasteland 3 vagy a Doom legfrisebb felvonása, az idei Doom Eternal. Illetve a kínálat most bővült ki Electronic Arts szoftverekkel is (például a már említett Jedi: Fallen Order).
Összességében tehát olyan olcsón még sosem lehetett beleugrani a konzolosdiba, mint ma egy Series S géppel (~110 000 forint) és egy Game Pass (havi ~ 4000 forint) előfizetéssel. Ha én nem játszanék, és a gyerekeknek keresnék első gépet karácsonyra, majdnem biztos, hogy erre a kombinációra esne a választásom. Már csak azért is, mert a Game Pass ráadásul tömve van családbarát címekkel.
A Switch nem friss megjelenés ugyan, de ez egy vásárlási tanácsadó, tehát előkerül a legendás Nintendo gépe is. A Switch használhatóság tekintetében a legrugalmasabb konzol: hordozhatjuk vagy akár ráköthetjük otthon a tévére, hogy egyből folytassuk a játékot. Hardveresen azonban ez a leggyengébb darab, ami nem is baj, amíg first-party Nintendo címekben gondolkozunk (The Legend of Zelda: Breath of the Wild, Mario Odyssey), mert ezek jellemzően megbízhatóan futnak. Ugyanakkor bár fellelhetőek a gépen a PS4-Xbox One generáció sikercímei is, mint a The Witcher 3, de ezek inkább technikai bravúrok, és még annak a generációnak a nem tuningolt gépein (tehát sima PS4 és Xbox One S) is szebben futnak, mint a Nintendo hardverén. Vagy pedig egyenesen felhőből lehet őket streamelni, mint a Controlt. Magyarán ez a gép annak való a leginkább, aki imádja a Nintendo címeit (mondjuk ki nem?), egy hordozható gépre vágyik, és nem zavarja, hogy vagy vásárolnia kell mellé egy másik gépet, vagy nagyjából el kell felejtenie az asztali gépekre tervezett címek jó részét. Ráadásul pletyka szinten már lebeg, hogy 2021-ben a Nintendo előáll a Switch újabb változatával, ami akár a mostani gép árát is lejjebb viheti, mivel ez a premier óta meg se rezzent lényegében. A Nintendo online szolgáltatása pedig jelen pillanatban elég gyér, gyakorlatilag azért kell előfizetnünk, hogy használhassuk a multiplayer opciót, igaz, havonta kapunk néhány Nintendo-klasszikust: SNES vagy NES címeket, de ez egy Game Pass-hoz, vagy akár PlayStation Plus-hoz képest is elég sovány.
Idejekorán ellőve a poént: ami a Microsoftnak jelen pillanatban a Game Pass, az a Sony számára az exkluzív játékok markáns listája. Vagyis akad egy csomó olyan legendásan szuper cím (God of War, Marvel's Spider-Man, Bloodborne stb.), melyek már az előző generáción is kizárólag a Sony masinájára voltak elérhetőek. A Sony ráadásul az új generációra is készült (no nem annyira, mint korábban), és a 2018-as Spider-Man folytatása, a Miles Morales, valamint az ugrabugra, kisebbeknek is való Sackboy: A Big Advernture mellett (ezek PS4-en is elérhetőek, persze a PS5-ös extrák nélkül) talán ők dobták piacra az egyetlen valóban következő generációs játékot, a 2009-es Demon's Soul teljesen felújított változatát, ami viszont minden szempontból olyan, mint a tornádó: egész biztosan levesz a lábadról.
Ráadásul a Sony összedobott egy kezdőcsomagot a legjobb, előző generációs exkluzívaiból (God of War, Uncharted 4, Days Gone -- hogy csak pár példát mondjak), valamint pár third-party címből (például: Final Fantasy XV, Monster Hunter: World), melyek eléhetőek az új gép mellé PS Plus előfizetés birtokában. Ezek nem csak futnak az új gépen, de sokszor jobban is, mint korábban. A Days Gone esetén például a sebesség és a felbontás kombinációjának szempontjából történt hihetetlen előrelépés. Ez ugyan nem egészen a Microsoft Game Pass-szolgáltatásának ekvivalense, de ahhoz képest a második legjobb dolog.
Kérdés, hogy megéri-e váltani. PS5 tulajként szerintem mindenképp, bár aki szereti a Sony-t azt amúgy sem ez a cikk győzi meg, hanem nyilván rég előrendelte/szerencsés esetben át is vette a masinát. A gép egyébként villámgyors, eszméletlen a grafikai különbség akár az előző generációs, tuningolt PS4 Pro-hoz képest is. A Miles Moralesben érződik igazán (ezt próbáltam mind a két gépen), ahol a töltés 10-20 másodeprc közti időket vesz igénybe az új gépen, a megnövekedett látótávolság meg olyasmi, amire konzolon eddig nem akadt példa. Ráadásul egy digitális, tehát lemezolvasó nélküli PS5 ára nagyjából megfelel egy Pro árának, akkor meg érdemesebb inkább az előbbit választani. Ezen a ponton viszont a sima PS4 nem egy jó biznisz, egyrészt mert több exkluzív sem fut túl jól rajta, másrészt, mert ez a gép, a One S-hez hasonlóan egész biztosan bezár az előző generációba: vagyis akkor inkább megéri egy Series S – már ha így merül fel a választás.
Más kérdés, hogy sajnos utánpótlási problémák miatt a PS5 beszerzése jelenleg – finoman szólva – nem egyszerű. Annyit viszont egész biztosan nem ér a gép, hogy feketén, az eredeti ár sokszorosáért vásároljuk meg. Akkor már bölcsebb kivárni a készletpótlást.
(Címlapkép/nyitókép: Rakéta/Felkai Ádám)