Nancy Jecker, a Washingtoni Egyetem bioetika professzora a „Nothing to be ashamed of: sex robots for older adults with disabilities” című tanulmányában érvel amellett, hogy a szexrobotokat elsősorban a magányos idős embereknek kellene tervezni. A téma kapcsán természetesen több probléma, ellenérv is fel szokott merülni, de a szerző válasz ezekre lényegében, hogy a szexualitás az emberi élet egyik fontos része, egy felelős társadalomban pedig mindenki kielégítheti a vágyait. Még az idősek is.

Kérdés persze, hogy mit is értünk szexrobot alatt. A tanulmány rövid definíciója szerint olyan valós méretű gépi entitásokat, amelyeknek emberszerű külső megjelenést, mozgást és viselkedést terveztek, és céljuk, hogy az emberekkel romantikus és erotikus viszonyba keveredjenek. A szexrobot ezt a célt verbális úton, mozdulatokkal vagy akár fejlettebb mesterséges intelligencia révén is elérheti. A fő különbség egy ilyen robot és egyszerű, szexualitásra használt eszköz, mondjuk egy elemes vibrátor között, hogy a robot egy emberi kapcsolatot is szimulál.

Jecker szerint manapság ezeket a robotokat elsősorban a fiataloknak tervezik. Példaként a New Jersey székhelyű TruCompanion cég termékét, Roxxxy-t (sic) hozza fel. Az embernagyságú baba óriási mellel, és öt, előre programozott „barátnő-személyiséggel” rendelkezik. Mindegyik személyiség félreérthetetlen, beszélő nevet kapott: Frigid Farrah, Wild Wendy, S&M Susan, Young Yoko és végül Mature Martha. Ezt az eszközt egyértelműen fiatalabb, férfiközönségnek szánták. Pedig az idősebbek szexualitása nem csak a társadalomban, de az egészségügy kutatási oldalán és a klinikumban is elhanyagolt téma. Az első, a témát érintő tanulmány 2007-ben készült az USA-ban. Ebből pedig kiderült, hogy míg az idősekről élő sztereotípia a szexualitás teljes hiánya, ehhez képest a 65-74 éves kor közötti lakosság 53 százaléka élt aktív szexuális életet. Sőt a szexualitás megmaradt az élet részeként a 75-85 közöttiek körülbelül negyedénél is. A társadalom szemszögét azonban erősen befolyásolja az „ageism” jelensége, tehát azok az előítéletek és diszkriminációk, melyek bizonyos életkorú emberekhez kötődnek. Mindez nem csak az átlagembereket érintik, de még az egészségügyben is egyfajta tabu ez a téma, holott ebben az életkori csoportban sokkal gyakoribb a betegségek miatti, a szexualitást is érintő funkciózavar.

A tanulmány ezután azzal érvvel, hogy a szexualitás a része az élet egészének, az egészségnek, a testi- és lelki integritásnak, valamint az érzelem és a kötődés kifejezésének. A szexrobotok pedig az életnek ezt a hiányzó oldalát pótolhatnák az elmagányosodott idős embereknek. Mindez különösen fontos az öregedő társadalmakban, ahol a Covid miatti bezárkózás is sokat ront a helyzeten. A szexrobot azonban nem feltétlen csak szexre jó, hanem elérhető társ 24/7-ben, aki nem ítélkezik, hanem elfogadja az adott illetőt. A mostanihoz hasonló járványhelyzetben pedig ezek a gépek tiszták és biztonságosak, és rengeteg információ eltárolására képesek. Sőt a „soft robotics” például már emberként érintő, biztonságos és puha eszközök létrehozására törekszik.

A professzor nem titkolt célja a tanulmánnyal, hogy felhívja a gyártók figyelmét, hogy ahelyett, hogy csak „barátnő-robotokat” gyártanának, talán szélesebb piacra is koncentrálhatnának. És ebbe beletartoznak az idősebbek is, akiknek szükségük van még ebben az életkorban is a fizikai kapcsolatokra.

(Címlapkép/nyitókép: Flickr/Savio Dsouza)

További cikkek a Rakétán:

Izzadós robottenyérrel küzdenének a japánok a magány ellen

Vajon képesek a robotok absztrakcióra? A robotika és művészet találkozásából kiderülhet

Robot 'vérfarkasokkal' ijesztik el a medvéket japán településeken