Az SHC lényege, hogy az ember egyszer csak bármiféle külső forrás nélkül, önmagától kigyullad, és maga az égés nem is terjed át a környezetére, hanem csak az illető testét érinti. A másik ok, ami sötéten misztikussá teszi ezeket az eseteket, hogy az áldozat szinte minden esetben meghal, tehát nem csak részben szenved el égési sérüléseket. Egyes beszámolók ráadásul még hátborzongatóbbá teszik az egészet: ezek szerint az égés a mellkasi- és hasi tájékról indul, és például a végtagok meg is maradnak ebben az esetben. Sőt bizonyos híradások szerint az áldozatnak nem csak a környezetét (beleértve mondjuk a padlót a lába alatt), de akár a ruháját sem érintik a gyilkos lángok.

A fent leírthoz hasonló körülmények között vesztette életét 1885-ban Szenteste Matilda Rooney az Illionis-beli Senecában. Az asszony egymaga tartózkodott a konyhában, mikor hirtelen lángok borították be az egész testét a lábát kivéve. Az „öngyulladásban” Matilda férje is életét vesztette, aki a ház egy másik szobájában tartózkodott, és füstmérgezést kapott. A nyomozók értetlenül álltak az eset előtt: semmi nem utalt bűncselekményre, és a házaspár az este italozgatott és lazított egy kicsit. A farmon az egyik munkás órákat töltött a házaspárral az eset előtt, de neki sem tűnt fel semmi szokatlan körülmény. Még különösebb volt, hogy nem sikerült beazonosítani a tűz forrását, holott a lángok olyan hevesek voltak, hogy szó szerint elhamvasztották a nő testét – csak hamu és csontdarabok maradtak utána. Ez az erős tűz mégsem terjedt át a konyha és az épület többi részére.

Azonban nem Matilda Rooney esete volt az első példa az öngyulladásra, sőt a legkorábbi beszámolók a 17. századból származnak, majd az öngyulladások száma a 19. században ugrott meg igazán, de akad minderre pár példa a 20. és a 21. századból egyaránt. Sőt az ezredfordulón az öngyulladás némileg a reneszánszát élte hála az olyan popkulturális műsoroknak, mint a fentebb említett sorozatok. Összesen egyébként néhány száz esetről beszélünk, és ezekből körülbelül mindössze egy tucatot vizsgáltak meg alaposabban is.

Újra megoldották a Gyatlov-rejtélyt, a szovjetek titokzatos X-aktáját 1959-ben kilenc orosz túrázó halt meg érthetetlen körülmények között az Urál hegység fagyos hágóján. Az orosz kormány tavaly júliusban a sokak számára legképtelenebb tűnő magyarázattal zárta le az ügyet: nem ufó, nem a jeti és nem is a KGB, hanem egy lavina okozta a tragédiát. Két kutató most újra elővette az aktákat … és a Jégvarázs című Disney mesét.

A kulturális hatás mindenesetre tagadhatatlan, hiszen a modern televíziózás előtt már neves írók is felhasználták ezt a jelenséget: Gogol, Herman Melville, Mark Twain egyaránt írtak a történeteikben ilyen esetekről, a legismertebb irodalmi példa azonban a már említett Dickenshez fűződik, aki az Örökösök (Bleak House) című regényében írt le egy ilyen incidenst. Dickens, ahogy több más írását is, eredetileg ezt is részletekben publikálta egy folyóiratban, és mikor a spontán égéses részre sor került, az „hihetetlensége” miatt kiváltotta az olvasók elégedetlenségét.

Dickens azzal védekezett, hogy hasonló esetre nem egy példa ismert, és neves orvosok is azon a véleményen voltak, hogy a spontán égés bizony előfordulhat. A tudományos támogatottsága ennek a jelenségnek azért kicsit haloványabb volt már akkor is, mint azt Dickens állította, de kétségkívül a korban szélesebb körben tárgyalt jelenségről volt szó.

Egy adatelemző program merőben új megvilágításba helyezi Charles Dickens karaktereit Dickens népszerűségét alighanem az író különleges képességének köszönhetjük, hiszen mesterien alkalmazta műveiben a karikatúra eszközeit, ugyanakkor jól ismerte az emberi lélek rejtelmeit. A modern technológia pedig most felfedi előttünk a karakterek mostanáig ismeretlen vonásait is.

A közvélemény pedig elfogadta, hogy emberek időnként csak úgy maguktól kigyulladnak, méghozzá vélekedésük szerint (kevéssé meglepő módon talán) mindez egyfajta erkölcsi ítélet beteljesüléseként történt. Mivel az áldozatok nagy része alkoholista volt, túlsúlyos és nő, az általános felfogás szerint valamiféle isteni büntetésről volt szó, amit az „elfogadhatatlan” életmód hozott a szerencsétlenek fejére.

Az alkohol ráadásul egyfajta „népszerű tudományos” okot is jelentett: mivel közismerten gyúlékony anyagról van szó, így egyeseknek logikusnak tűnt, hogy ez az egész testet is gyúlékonyabbá teszi. Ez természetesen úgy ostobaság ahogy van, hiszen előbb hal meg valaki alkoholmérgezésben, mint hogy ez a folyadék oly mértékben itassa át a szervezetét, hogy emberi Molotov-koktéllá változzon. Azonban előfordultak egyéb, mára már elavult orvosi ismereteken alapuló magyarázatok is: ilyen például a testfolyadékok egyensúlyának a felborulása.

Ha csak a puszta számok felől közelítjük meg a dolgot, láthatjuk, hogy az öngyulladás elég nehezen fogadható el létező jelenségként, hiszen például az emberi test 60-70 százaléka víz, így jó eséllyel nem gyullad ki önmagától. Ha azonban létezne egy ismeretlen mechanizmus, amitől a testünk mégis lángra kap, akkor ez nem csak szárazföldön fordulhatna elő, de a kádban fürdés közben, sőt akár akkor is, amikor valaki búvárkodik -- ilyesmire mégsincs példa. Ehhez társul a statisztika: 7 milliárd ember él a Földön, tehát egy ilyen megmagyarázhatatlan jelenség bármilyen kis százalékot érintene is, az ismert beszámolóknál gyakrabban szembesülnénk vele, és pláne több képanyag állna rendelkezésre különösen manapság, amikor mindenki legalább egy videórögzítésre alkalmas eszközt cipel magával. Ehhez képest ilyesmi mindig csak akkor történik, amikor valaki egymagában van. Ha ehhez hozzávesszük az állatvilágot is (legalább az emlősöket, hiszen a jelenség miért korlátozódna kizárólag az emberekre), akkor ha nem is mindennapos, de relatíve gyakori látványnak kellene lennie, hogy a réten átugráló nyuszi, a bambán kérődző tehén némelyike hirtelen tűzgolyóvá változik. Ha pedig ezt az iménti, az emlősökkel kapcsolatos önkorlátozásunkat feloldjuk, akkor egy ilyen világban nem teljesen esélytelenül várhatnánk, hogy a sült galamb egyszer csak a szánkba repül.

Mindezek alapján tehát az SHC nem létezik. Ám akkor mégis mi történhetett az ismert eseteknél, mint amilyen Matilda Rooney-é is? Nos, sokszor már a beszámoló is csúsztat kicsit: például az áldozat ruhája többször igenis megégett, ahogy részben a környezete is, csak a lángok nem terjedtek át a lakás vagy az épület más részeire. Ez utóbbi azonban önmagában nem meglepő: sokszor a tűz önmagától kialszik, ha teljesen elég az, ami eddig táplálta – ennek oka, hogy normális esetben a tűz felfelé terjed, és nem mindenfelé, ahogy néha a filmekben látszik. Ha pedig a lángok felett épp nincs különösebben gyúlékony anyag, akkor bármiféle paranormális jelenség nélkül előfordulhat, hogy az áldozat elég a helyiség egyik részében, mondjuk az ágyán fekve, miközben a szoba maradékában csak a füstkár keletkezik.

A fentieket egészíti ki, hogy a 20. században a kriminológusok felfedezték a kanóc hatást, ami azt jelenti, hogy az áldozat ruhája beszívja a bőrön megtermelődött zsírokat, így egy gyertya kanócához hasonlóan hosszan tud égni. A kísérletek alapján a kanóc hatás után épp olyan nyomok maradnak, mint amelyek az öngyulladásos eseteket jellemzik – ilyenek tehát a test teljes elégése, valamint hogy a tűz az áldozat környékét érintetlenül hagyja.

Végre tudjuk, hogy miért mosott a víz partra edzőcipős emberi lábfejeket az USA-ban és Kanadában 2007 és 2019 között több mint 21 emberi lábfejet mosott partra a víz az USA és Kanada nyugati partjainál – ezeken majdnem minden esetben edzőcipő volt.

A jelenlegi feltevés tehát, hogy akad egy külső tűzforrás, amely a „kanóccá” vált ruházatot begyújtja – egy gyufa, egy cigaretta, elektromos szikra, ám ez is elég a tűzben. Sőt mindehhez hozzájárulhat az alkohol is, de nem azért mert gyullékonyabbá teszi a testet, hanem mert csatakrészegen az ember akár azt sem veszi észre, vagy nem tud időben/megfelelően reagálni arra, hogy felgyulladt a ruhája. Persze ehhez részegség sem kell, elég ha az illető alszik, öntudatlan, mozgásképtelen vagy bármi más okból nem tud tenni az ellen, hogy lassanként beborítják a lángok.

Nem égéssel függ össze, de egy ritka betegség, a Stevens-Johnson szindróma szintén járhat égési sérülésnek látszó elváltozások megjelenésével a bőrön. Ezt a hatást egyébként egy gyógyszerre adott reakció válthatja ki nagyon ritka esetekben, és ha megfelelően extrém az elváltozás, akkor első pillantásra azt is lehet hinni, hogy az illető elégett – ebben az esetben ráadásul a ruhája is sértetlen marad.

Ennyi tudományos magyarázat után azt hihetnénk, hogy az SCH az előző évezred egyik fura áltudományos jelensége marad, de időnként akár manapság is regisztrálnak hasonló eseteket. 2011-ben például egy ír férfi elhalálozásakor nyilatkozott úgy az igazságügyi orvosszakértő, hogy az öngyulladást sem lehet magyarázatként kizárni.

(Fotó: Flickr/Montagious, Források: E. Britannica, BBC, Livescience)

További cikkek a témában:

Létezik-e Black Knight, a műhold, amely évezredek óta kering a Föld körül? A Fekete Lovag-története egy népszerű összeesküvés-elmélet egy Föld körül keringő, idegen műholdról. Ugyanakkor az elméletben akad egy tényleges rejtély, az LDE, amelyet máig nem igazán tudunk megmagyarázni.

Miért magasabbak ma az emberek, mint régen? Az emberiség az elmúlt százötven évben igencsak megnyúlt. Hogy miért, arra van egy pofonegyszerű magyarázat.

Melyik a leggyilkosabb méreg a világon? Mi a mérgezőbb, a C-vitamin vagy a hangyaméreg, a kokain vagy a D-vitamin? És mi a legmérgezőbb anyag a Földön? – a látványos összehasonlításból kiderül.