A Black Knight-elmélet rádiójelekkel kezdődik ugyan, de az idegen által küldött megfigyelőszonda teóriája 1998-ban kapott újabb löketet. Ekkor, az első olyan Space Shuttle misszióról, amelynek célja a Nemzetközi Űrállomás volt, különös fényképek érkeztek vissza. És ezeken sokan felfedezni vélték a rejtélyes tárgyat.

Egy kép többet mond ezer rádiójelnél

A képeken (ez cikkünk nyitóképe is) egy fekete tárgy látható, amely alacsony pályán kering a Föld körül. Végre lefényképezték a rejtélyes Fekete Lovagot? A magyarázat sajnos ennél banálisabb: Jerry Ross asztronauta elmondása alapján amikor kép készült, az Űrállomást éppen építették. Az amerikaiak feladata pedig az volt ekkor, hogy saját moduljukat a már fent keringő, orosz modulhoz csatlakoztassák. Ennek része volt, hogy hőálló takarókkal vonjanak be bizonyos fémalkatrészeket. Sajnos az egyik űrséta alkalmával a feladat nem sikerült, és az egyik ilyen takaró levált a zsinórjáról, és menthetetlenül arrébb lebegett. És ezt örökítette meg a kép. A takaró egyébként végül elégett a Föld légkörében.

Hiába azonban mindez a magyarázat, amit a többi űrhajós is meg szokott osztani, köztük a kép készítője, James Oberg is, az összeesküvés-elmélet erősen tartja magát. Mindezt pedig csak megerősítette, amikor az eredeti, a képhez kapcsolódó NASA webcímek egy frissítés után elszálltak. Ma egyébként a kép könnyedén elérhető a NASA oldalán, sőt rá is lehet nagyítani, vagy letölteni akár 4K-ban is.

Rádiós rejtélyek

A képnél sokkal érdekesebbek azok a rádiózáshoz köthető rejtélyek, melyek a 20. század elejéről származnak, és amiket időnként beledolgoznak a Black Knight-elméletbe is. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a rádiózás relatíve korai szakaszában többször is akadt olyan „rejtély”, amely ma már magyarázható különféle csillagászati jelenségekkel. A pulzárok generálta jeleket először például a Naprendszeren kívülről érkező, intelligens civilizáció ténykedésének tulajdonították. Az ilyen jeleket ezért is nevezték LGM-nek, ami a „little green men” (kis, zöld emberke) rövidítése.

Ebbe a kategóriába: a rejtélyes rádiójelek közé tartozik az 1977-ben felfedezett WOW-jel, amit viszont azóta sem sikerült megmagyarázni, igaz rögzíteni sem tudták még egyszer. A Nyilas csillagképből érkező jel a rádióspektrum azon részét foglalta el, amit a hidrogén. Mivel pedig ha mi félreérhetetlen jelet szeretnénk küldeni a világűrbe idegen civilizációk számára, épp ezt spektrumot használnánk, ezért többen feltételezték, hogy ebben az esetben is erről van szó, csak éppen egy másik civilizáció adja épp tudtul a létezését. A jelet felfedező Jerry Ehman amúgy nem osztotta ezt a feltételezést.

2012-ben egyébként az Arecibo Obszervatórium kutatói heccből elküldtek egy jelet a WOW-jel sugárzásának az irányába. A mi jelünk üzeneteket, tweet-bejegyzéseket és fotókat tartalmazott – aztán hátha kezdenek velük valamit, akik ott laknak.

Már Tesla is

Az első rejtélyes rádiójeleket azonban maga Nikola Tesla fogta 1899-ben. Tesla rajongott a drót nélküli technikákért, és volt is egy kísérleti adótornya, a New York-i Wardenclyffe-torony. Mikor pedig a torony által rögzített jeleket elemezte, Tesla felfedezett pár szokatlan jelet, ami kapcsán azon spekulált, hogy mindez nem idegen eredetű-e. Mint írta: a jelek periódusosan váltakoztak, és a számok, valamint a rendezettség olyan tiszta lenyomatát sugallták, hogy ő maga nem tudta semmiféle általa ismert forrásra visszavezetni ezeket. Emiatt egyre inkább elfogta az érzés, hogy talán ő az első, aki épp egy idegen bolygó üdvözletét hallja.

A NASA által működtetett Jet Propulsion Laboratory tudósa, Varoujan Gorjian elmondása alapján viszont a nem-földi eredetű rádióhullámokat csak az 1930-as években fedezték fel. Ezek pedig a galaxisunk közepéről érkező jelek voltak, amelyek a legerősebb jelek az űrben a legtöbb frekvencián. A hatvanas évekig pedig a már említett pulzárokat sem észlelték, mert nem állt ehhez a rendelkezésre megfelelő technika. Amennyiben tehát Tesla valódi jelet látott (és nem csak az eszköz generálta saját jelről van szó), úgy az nagy valószínűséggel földi eredetű lehetett – állítja a tudós.

Aztán jött az LDE

Ha Tesla nem indította be senki fantáziáját, megtette ezt az LDE-jelenség 30 évvel később. Az LDE (long delayed echoes) a rádiójelek olyan visszhangja, amely az eredeti adáshoz képest 2,7 másodperccel (vagy annál is később) jelenik meg. Ez a jelenség azért izgalmas, mert létezik a rádiójelnek egy megszokott visszhangja. Ez akkor fogható, miután jel megkerülte a Földet. Ez a másodperc hetedrészét veszi igénybe. Amennyiben azonban fogható egy második visszhang is, jóval később, akkor felmerül a kérdés, hogy az honnan érkezik vissza, és milyen távolságból.

Az LDE-jelenségre először Oslóban figyeltek fel 1927-ben. Az LDE-ről Carl Størmer, egyetemi professzor írt egy évvel később: 1928-ban, miután azt egy Jørgen Hals nevű mérnök észrevette. Hals az első visszhanghoz képest beszámol egy második visszhangról is, amely az első jel eltűnése után 3 másodperccel jelent meg. Ami olyan hosszú idő, mintha a jel körülbelül 21-szer megkerülte volna a Földet még egyszer. Azt Hals sem tudta, hogy honnan érkezett vissza ez a második visszhang. A kutatásba bevonták Balthazar van der Polt is, és Hollandiában, valamint Indonéziában egyaránt kutattak a jelenség után 1928-tól kezdve két éven át. Ez lehetett talán az LDE-rejtély felgöngyölítésére tett legnagyobb erőfeszítés a napjainkig. A legnagyobb eredmény az volt, amikor a holland rövidhullámhosszú adótoronyból (PCJJ) érkező jel esetén szimultán észlelték az LDE-et 9.55 MHz-en 1928. október 24-én Norvégiában és Hollandiában egyaránt. A PCJJ volt a torony egyébként, amelyből érkezett az a jel, amely kapcsán először észlelték az LDE-t. A szimultán észlelés végül pedig a szkeptikusokat is meggyőzte.

Szonda a Föld körül?

Először 1973-ban Duncan Lunan vetette fel, hogy az LDE jelenség hátterében egy idegen civilizáció minket figyelő szondája állhat. Mivel a mesterséges távközlési műhold ötletével Arthur C. Clarke sci-fi író csak 1945-ben állt elő, és ilyen eszközt a Szovjetunió lőtt fel először 1957-ben (ez volt a Szputnyik–1), ezért egy földi eredetű műhold nem állhat az LDE hátterében. Lunant a visszhangok mintázata viszont egy Bracewell-szondáról érkező válaszadásra emlékeztették. A Bracewell-szonda egyébként egy olyan csillagközi űrszonda elméleti koncepciója, amelynek célja, hogy idegen civilizációkkal lépjen kapcsolatba. A másik érve Lunannek, hogy az LDE-jelenségre máig nincs magyarázat.

Az USA Szenátusa nyilvánosságra hozná az összes UFO-észlelésekkel kapcsolatos dokumentumot Az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának Hírszerzési Bizottsága azt szeretné, ha napvilágra kerülne minden olyan anyag, amit a Pentagon vagy a különböző titkosszolgálatok gyűjtöttek össze az azonosítatlan repülő tárgyakkal kapcsolatban.

Ez utóbbi azonban nem teljesen igaz, sőt a fentebb már linkelt tanulmány 5 természetes okon alapuló hipotézisről is beszámol, például nem szokatlan, hogy egy jel többször is körbejárja a Földet, de légköri jelenségek, és olyan, ma már ismert, az ionoszféra működésén alapuló magyarázatok is felmerülhetnek, melyekre 1928-ban nem is gondolhatott senki. Sőt a tanulmány cáfolja, hogy a háttérben az idegenek Bracewell-szondája állna, mivel akkor ennél sokkal egyértelműbb módját is választhatták volna, hogy felvegyék velünk a kapcsolatot. Még úgy is, ha csak rádiójelekkel próbáltak velünk kommunikálni.

Lunan elmélete tehát sokaknak meredeknek tűnhet, de azt még ő is nonszensznek tartja, hogy az LDE mögött a rejtélyes Black Knight, ez a ki tudja hány évezredes űrszonda állhat.

(Címlapkép/nyitókép: https://eol.jsc.nasa.gov)

További cikkek a Rakétán:

Mit tegyünk, ha összetalálkozunk egy földönkívülivel?

Több mint 30 aktív idegen civilizáció létezhet a galaxisunkban egy új tanulmány szerint

Véget ért a SETI@home, a Berkeley Egyetem kutatása földönkívüliek után. Vajon megtalálták őket?