Néhány hete beszámoltunk arról a Rakétán, hogy az Apple App Store-jában végre egyértelműen összevethető lett, hogy melyik chatprogram mennyit kémkedik utánunk, és ezzel az is kiderült, hogy a mezőnyben óriásiak a különbségek. A Forbes cikke szerint a Signal egészen pontosan nulla személyes adatunkra kíváncsi, kizárólag a telefonszámunkat tárolják, azt is azért, hogy tudják, hova menjenek az üzeneteink. A WhatsApp analitikai célokra a vásárlásainkat, a földrajzi helyzetünket, a telefonszámunkat, az ismerősi listánkat, a készülékazonosítóinkat, a felhasználási és diagnosztikai adatainkat is kéri, a program működéséhez pedig ugyanezeket és még néhány más adatot vesz igénybe. Az itthon népszerű Viber nem szerepel a Forbes cikkében, de nagyjából ennyire tűnik éhesnek, igaz, hirdetésekhez is felhasználnak ezt-azt. A Messenger listáját nem csak elolvasni, leírni is fájna: egy iPhone 11-en nyolc és fél képernyőnyit görgettem, mire a végére értem.
A WhatsApp megítélésén az sem segített sokat, hogy január elején bejelentették, hogy rövidesen megváltoznak a felhasználási feltételeik, és néhány adatot átadnak az anyavállalat Facebooknak - amiből sokan azt szűrték le, tévesen, hogy mostantól Zuckerbergék ezen a platformon is hozzáférnek majd a chatjeikhez. A változásokat végül február elejéről májusra tolták, de úgy tűnik, a kétmilliárd ember által használt, end-to-end titkosításra is képes platformban megingott a bizalom - sőt, európai hatóságok is vizsgálni kezdték a WhatsAppot. Ez pedig még népszerűbbé tette a kevésbé ismert, de a privát szférát sokkal jobban tisztelő Signalt.
Ahogyan arról tavaly év elején beszámoltunk, Brüsszelben a Signalt választották ki ajánlott üzenetküldő alkalmazásnak. Ez a szoftver is úgynevezett end-to-end titkosítást használ, vagyis az üzenetküldő felek közt zajló kommunikációt mások nem tudják megfigyelni. Ami tovább növeli az app iránti bizalmat, az az, hogy nyílt forráskódú, vagyis aki szeretné, a GitHubon bepillanthat a motorháztető alá, megnézheti, hogy pontosan hogyan működik. Reklámoktól sem kell tartani, nem úgy, mint a Facebook-birodalombam - a Signal pénzügyeit egy Amerikában bejegyzett nonprofit szervezet biztosítja, ami adományokból tartja el magát.
Moxie Marlinspike-ról a Wired közölt hat éve egy részletes és izgalmas portrét. Ebből akkor megtudhattuk, hogy a különc anarchista már iskolásként játékprogramokat írt, ráadásul a gép kikapcsolása után újra és újra nulláról, mert a suli Apple II-jének nem volt merevlemeze. Tizenévesként belógott egy cyberbiztonsági konferenciára, középiskola után hajléktalanként élt a Szilícium-völgyben, míg állást nem talált. Pár évvel később már ő vezette a Twitter biztonsági csapatát, majd a Google, a Facebook és a WhatsApp is az általa írt Signal alapjaira építette rá saját titkosítási megoldásait.
De szerencsére közben a Signal sem szűnt meg. A WhatsApp alapítója, Brian Acton, miután otthagyta az alkalmazását megvásárló Facebookot, 50 millió dollárt adott Marlinspike-nak, majd beült a Signal Alapítvány élére. A Wired azt írta, hogy a puritán app ettől indulhatott fejlődésnek, három helyett húsz ember dolgozhatott immár azon, hogy tömegek számára is hozzáférhető és vonzó legyen. Addig egyetlen igazán ismert és irigyelt képessége volt az alkalmazásnak: minden egyes beszélgetésnél be lehetett állítani, hogy mennyi idő után törölje az üzeneteket a telefonokról. Ezt Acton adománya után ki tudták egészíteni eltűnő videókkal és képekkel, de érkeztek emoji reakciók is az alkalmazásba - sőt, decemberben elindultak a csoportos videóhívások is.
Acton néhány napja azt nyilatkozta a TechCrunch-nak, hogy "felrobbant" a népszerűségük;
tízmilliósról ötvenmilliósra nőtt a felhasználói bázisuk. Korábban Elon Musk is ide terelte követőit, de még Kínában is nőtt a Signal tábora, az országból 500%-os növekedésről számolnak be. A szolgáltatást meg is fektette a hirtelen jött érdeklődés, és a hétvégén közel egy napra leállt.
Az ilyen appoknál jellemző hálózati hatás miatt az egyre több feliratkozó egyre több feliratkozót eredményez, így nem az a kérdés, hogy feltelepítsük-e az appot, hanem, hogy meddig várhatunk vele, mikor szól az első ismerősünk, hogy ő ezen a platformon merne csak nyugodtan beszélgetni velünk.
(Fotó: Signal)