Az OSIRIS-REx szonda szeptember 24-én hozta el a Földre a Bennu aszteroidáról származó mintákat, amelyeket három évvel ezelőtt, 2020. október 20-án gyűjtött be a kisbolygóról. A szonda teljes küldetése hét éven át zajlott a 2016-os start óta, de maga a kőzetgyűjtés rendkívül gyors folyamat volt: az űreszköz a hajtóművei beindítása után letért a Bennu körüli keringési pályájáról, kiengedte 3,3 méteres mintagyűjtésre alkalmas robotkarját, majd négy órán át ereszkedett a felszín felé egy nyolc méter átmérőjű kijelölt helyszín irányába. Érkezéskor nitrogéngáz kiengedésével kirobbantott egy adag kőzetet az aszteroidából, a szétszóródó törmelékeket pedig a robotkar tartályával fogta fel. A szonda ezután azonnal elhagyta a felszínt és visszatért korábbi pályájára. A NASA ezt a módszert touch and go műveletnek nevezi, mivel az űreszköz tulajdonképpen nem landolt a Bennun, épphogy csak érintette a karral a felszínt néhány másodperc erejéig.

Az OSIRIS-REx 2021 májusában indult el hazafelé értékes rakományával, amelyet végül néhány nappal ezelőtt engedett el a Földhöz érve. A szállítmány az előre meghatározott ponton, Utah-ban ért földet, ahonnan helikopterrel szállították tovább egy közelben megépített átmeneti létesítménybe.

Itt került sor egy kritikus fontosságú procedúrára, ami a minták tisztaságát hivatott biztosítani: nitrogéngázt engedtek a tartályt tartalmazó kapszula belsejébe, hogy segítségével távol tartsák a földi vegyületeket a tartálytól és elkerüljék a szennyeződéseket. A tartály ezután Houstonba utazott a NASA Johnson Űrközpontjába, ahol már megkezdték az első vizsgálatokat.

A NASA beszámolója szerint a művelet a tervezettnél lassabban halad, de ez kivételesen jót jelent, a késlekedés oka ugyanis a minta vártnál nagyobb mennyisége. A kutatók egyelőre csak a tároló külső fedelét távolították el, a TAGSAM (Touch-and-Go Sample Acquisition Mechanism) berendezés fejéhez, amely a mintagyűjtő edényt tartja, még nem nyúltak. Azonban már az első lépés során apró, sötét színű szemcséket fedeztek fel, amelyek a fedél és a tároló oldalára tapadtak és amelyek korábban a kisbolygó részét alkották. Bár a misszió során jelentős mennyiségű törmeléket (valószínűleg több mint 250 grammot) sikerült szerezni, de minden egyes szemcse megőrzése fontos az elemzések szempontjából, így ezeket a részecskéket is nagy óvatossággal szedték össze a szakértők. Ezek mikroanalitikai vizsgálatai betekintést engednek majd abba, hogy mit várhatnak a kutatók a tartály kibontása és a benne foglalt minták megtekintése során. A vizsgálatokhoz pásztázó elektronmikroszkópokat, infravörös méréseket és röntgendiffrakciós berendezéseket használnak, hogy felfedjék a szemcsék vegyi, ásványi összetételét.

A részecskék egészen apró méretűek, egy részük porhoz hasonló állagú, míg a tartály belsejében valószínűleg nagyobb darabokat is találnak majd a NASA munkatársai. A TAGSAM fej leválasztása még további több mint egy hét munkáját igényli, a berendezést ezután egy másik kesztyűs manipulátorban fogják szétszedni. Ezután kerül sor a minták első megtekintésére, amelyet a NASA élőben közvetít október 11-én magyar idő szerint délután 5 órakor.

De miért ilyen fontos az aszteroida közelebbi megismerése?

Kisbolygókról már korábban is érkeztek a Földre olyan minták, amelyek ellenőrzött körülmények között, szonda által begyűjtve kerültek a bolygóra, tehát nem egy becsapódás során jutottak el hozzánk: a JAXA Hajabusza szondája jelentős nehézségek után 2010-ben hozta el az Itokawa aszteroida részecskéit a bolygóra, és szintén a japán űrügynökség Hajabusza-2 szondája 2021 decemberében szállította a Földre a Ryugu aszteroidáról vett mintákat. Az első Hajabusza misszió alatt a NASA által is alkalmazott touch and go technikával próbáltak meg mintát gyűjteni, de a sokadik sikertelen kísérlet után az űreszköz a felszínbe csapódott, majd, miután végül az enyhén megrongálódott szondát visszahozták a Földre, a becsapódás során véletlenül begyűjtött szemcséket megtaláltak az egyik tartályban, így sor kerülhetett a vizsgálatokra.

Az Itokawa és a Ryugu tanulmányozása érdekes információkat fedett fel az aszteroidákkal kapcsolatban: a Ryuguról kiderült, hogy a különösen porózus anyagú kisbolygó legalább húszféle aminosavat tartalmaz, míg az Itokawán nátrium-klorid nyomait találták meg, valamint aktív hidrotermális rendszer jelenlétére utaló jeleket.

A mostani alkalommal a Bennuról érkezett a törmelék, amely ritka B-típusú aszteroida és a Naprendszer korai időszakából származó vegyületeket tartalmaz. Anyagának analizálása a Naprendszer evolúciójának megértésében segíthet, beleértve a szénben gazdag aszteroidák szerepének tisztázását a fejlődésében.

A vizsgálata azért is fontos, mert a kisbolygó egyike a legveszélyesebbnek tartott aszteroidáknak, amelyek potenciális kockázatot tartogatnak a Földre nézve,

ezért lényeges a struktúrájának minél pontosabb megismerése. A legújabb számítások szerint 2182-ben fogja keresztezni a Föld keringési pályáját, de a becsapódás esélye igen kevés, 1/2700-hoz. Az aszteroida anyagának és szerkezetének megfigyelésével a szakértők betekintést kapnak az égitest működésébe és jobban fel tudják mérni, milyen módon lehetne valamilyen beavatkozással befolyásolni a pályáját szükség esetén. Az aszteroidaeltérítő technikát a NASA a tavaly szeptemberi DART küldetés során demonstrálta, mikor egy szondát vezettek a Dimorphos kisbolygóba. A misszió sikeresnek bizonyult: az űrbeli objektumot a tervezettnél is nagyon mértékben mozdították ki eredeti keringési pályájáról. Amennyiben az elkövetkező évtizedek során megállapítást nyer, hogy a Bennuval kapcsolatban is hasonló elterelő műveletre lesz szükség a veszély elhárításához, akkor a kisbolygó szerkezetének pontos ismerete létfontosságú szerepet fog játszani a misszió tervezése során.

A Bennu mintáinak negyedét a 233 kutatót magában foglaló OSIRIS-REx csapat tagjai kapják meg elemzések céljára, 4%-a a Kanadai Űrügynökséghez kerül, 0,5%-ot a JAXA-nak enged át a NASA és körülbelül 70%-ot a NASA Johnson Űrközpontjában tartanak fenn további vizsgálatokhoz, amelyet már a jövő generáció szakértői végeznek ma még talán nem is létező megfigyelőeszközökkel.

(Fotó: Keegan Barber/Robert Markowitz/NASA)