Az amerikai űrügynökség aszteroidaeltérítő műholdja, a DART két héttel ezelőtt csapódott bele a Dimorphos nevű kisbolygóba, amely jelenleg a Földtől mintegy 11 millió kilométerre kering a Dydimos nevű aszteroida körül. A teszttel a NASA azt vizsgálta, hogy képesek lennének-e a 163 méter átmérőjű aszteroidát letéríteni a pályájáról azzal, hogy 23 ezer km/h-s sebességgel belenavigálnak egy 570 kilogrammos űreszközt. A DART kamerája, az őt kísérő LICIACube mikroműhold képei valamint számos földi távcső és űrteleszkóp felvételei alapján azt már eddig is lehetett tudni, hogy az ütközés sikeres volt, most viszont végre az is kiderült, hogy mennyivel sikerült leteríteni a Dimorphost az eredeti pályájáról.

Honnan lehet majd tudni, hogy a NASA aszteroidaeltérítő kísérlete sikerrel járt? Ma éjjel becsapódik a NASA szondája a kettős aszteroidarendszer kisebb tagjába, hogy kimozdítsa keringési pályájáról. Ha a kísérlet sikerrel jár, bizonyítja, hogy az aszteroidaeltérítő metódus működőképes bolygóvédelmi technikát jelent.

Az aszteroida eddig mintegy 11 óra és 55 perc alatt kerülte meg a Didymost, és bár a küldetés már akkor is sikeresnek minősült volna, ha ezt az időt 73 másodperccel sikerül lerövidíteni, a NASA az előzetes számítások szerint azt várta, hogy a Dimorphos mintegy 10 perccel rövidebb idő alatt fogja megkerülni a másik aszteroidát az ütközés után. Az ügynökség washingtoni központjában tartott keddi sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy a DART ütközése messze felülmúlta a kutatók várakozásait, ugyanis

a méréseik szerint a Dimorphos keringési ideje 32 perccel lett rövidebb, így jelenleg 11 óra és 23 perc alatt kerüli meg a Didymost.

Lori Glaze, a NASA Bolygótudományi Osztályának igazgatója elmondta, hogy ezt az aszteroidapár fényerejének a váltakozásából számolták ki - írja a Wired. Bár a Földről nézve a két kisbolygó egy égitestnek tűnik, ám a fényereje mindig 10 százalékkal csökken, amikor a Dimorphos elhalad a Didymos előtt, így pontosan meg tudják mérni a kisebb aszteroida keringési idejét. A kutatók a továbbiakban azt igyekeznek pontosan megállapítani, hogy az ütközés hatására mennyi anyag lökődött ki a világűrbe, ugyanis ennek mennyisége és iránya fontos információkat szolgáltat arról, hogy mennyi energiára volt szükség ahhoz, hogy elmozdítsák az aszteroidát az eredeti pályájáról. Az aszteroidához a Hera-misszió keretében az Európai Űrügynökség is indít egy űrszondát 2024-ben, aminek köszönhetően a kutatók sokkal pontosabb képet kaphatnak majd arról, hogy milyen hatással volt a DART becsapódása az égitestre.

Miután azt már tudjuk, hogy ideális esetben képesek lennénk letéríteni egy aszteroidát a pályájáról, a világ űrügynökségei számára a következő kihívás, hogy ezeket az objektumokat időben detektálják. Egy olyan aszteroida esetében, ami annyira távol van a Földtől, mint a Dimorphos, már egy kisebb pályamódosítás is elegendő lehet ahhoz, hogy biztonságos távolságban haladjon el a Földtől, ám minél közelebb van az aszteroida, az eltérítése annál nehezebbé válik. A NASA földközeli objektumokat kutató központja jelenleg több mint 2200 potenciálisan veszélyes aszteroidát tart számon, vagyis olyan földközeli objektumot, amelynek a mérete jelentős károkat okozhatna becsapódás esetén és a pályája 7,5 millió kilométernél közelebb keresztezi a Föld pályáját. Bár ezek közül az égitestek közül a legveszélyesebb objektumokat listázó Sentry Risk Table alapján egyiknél sem áll fenn a veszély, hogy a következő száz évben a Földbe csapódjanak, ugyanakkor az is igaz, hogy a 140 méternél nagyobb, de egy kilométernél kisebb aszteroidáknak eddig csak mindössze mintegy 40%-át sikerült feltérképzeni.

Bár a Dimorphos mintegy kétszer akkora, mint az 1908-as tunguszkai eseményt kiváltó aszteroida, még így is rendkívül alacsony lenne annak az esélye, hogy a Földbe csapódva katasztrófát okozzon. A londoni Imperial College és az amerikai Purdue Egyetem kutatói által létrehozott kalkulátor alapján ugyanakkor lakott területre becsapódva egy ekkora objektum arra is képes lenne, hogy romba döntsön egy Budapest méretű nagyvárost, és több mint két kilométer átmérőjű krátert hagyna maga után. Nem véletlen, hogy a sikeres küldetés kapcsán Bill Nelson, a NASA igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az mind a bolygóvédelem, mind az egész emberiség szempontjából fordulópontot jelent. "Mindegyikünk felelőssége, hogy megvédjük a bolygónkat, elvégre csak ez az egy van" - fűzte hozzá az űrügynökség vezetője a NASA erről kiadott közleménye szerint.

(Borítókép: Science Photo Library/Andrzej Wojcicki/Getty Images)

Előbb vagy utóbb jön egy aszteroida, ami tömegek halálát okozza. Mit tehetünk, hogy ez mégse következzen be? Bár a városokat letaroló, milliók halálát okozó aszteroidák a mozik kényelmes székeiben ülve csak egy unalmas hollywoodi klisének tűnnek, a szakértők szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e ilyen, csupán az, hogy mikor, és mit tudunk tenni ellene. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség által szervezett "Defending Earth from Asteroids" előadáson a védekezés első vonalában dolgozó szakemberek beszéltek arról, hogyan állunk a felkészüléssel.