A most szóban forgó állat Tennesse állam Farragut városába tévedt be – úgy találták rá, hogy éppen az utcán botladozott, miközben rá sem bagózott az emberekre. Mint később kiderült, a szarvas különös viselkedésének jó oka volt: egyrészt alig látott szegény pára, másrészt egy betegség miatt megszűnt az emberek iránt érzett, ösztönös félelme. Az előbbi állapotot egy veleszületett elváltozás magyarázza, a dermoid, amely egy, a szaruhártyán megjelenő jóindulatú daganat, szaknyelven a choristómák közé tartozó fejlődési rendellenesség. A szaruhártya (cornea) a szemgolyó külső védőburkának az elülső, jó esetben természetesen átlátszó része, a betegség miatt azonban olyan szövetek jelennek meg rajta, melyek a test más részein szoktak előfordulni. Ez esetben például komplett bőrszövet, szőrtüszőkkel együtt.
Kérdés, hogy mennyire lát szegény állat. Az egyik szakértő szerint bár az állat szeme kétségtelenül nem fest túl jól, de a sötétséget talán el tudja a fénytől különíteni. Azzal viszont majdnem biztos, nincs tisztában, hogy épp merre megy. Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha mosogatóronggyal takarnánk el a szemünk: látunk valami derengést fény esetén, de nagyjából ennyi. Ez tehát magyarázza a botladozást, azt viszont nem, hogy a szarvas miért merészkedett be egyáltalán a városba. Ennek oka pedig, hogy az állatot sajnos pozitívan tesztelték az EHD nevű betegségre (Szarvasok hemorrhagiás láza), amely egy kifejezetten a fehérfarkú szarvasoknál feltűnő, vírus kiváltotta vérzéses fertőzés. Az EHD lázzal és a szövetek duzzanatával jár, emellett pedig a fertőzött szarvasnak megszűnik a féleleme az emberektől.
Dr. Nicole Nemeth professzor elmondása szerint már a szarvas magzati fejlődésekor is megjelenhettek bőrfoltok a szaruhártyán: ekkor ahelyett, hogy az itt lévő sejtek tiszta szaruhártyát alakítottak volna ki, egy részük a szemet eltakaró, szőrtüszőkkel ellátott bőrszövetté fejlődött. A sűrű szőrzet alatt viszont az állat szeme teljesen egészséges. Nemeth szerint az a körülmény, hogy az állat megérte az egyéves kort, sőt még az első agancsa is megjelent, arra utal, hogy a dermoid csak apránként fedte el a látását. A dermoid egyébként gyógyítható: az alapvetően tehát jóindulatú szövetszaporulat sebészi úton eltávolítható, sőt háziállatok esetén kifejezetten javallott ezen beavatkozás elvégzése, hiszen a daganat sok más betegséget is előidézhet: a folyamatos irritáció fekélyhez, kötőhártya-gyulladáshoz és szaruhártya ödémához is vezethet. A szarvas esete meglehetősen ritka, ilyen szinten a szövetszaporulat ugyanis csak ritkán növi be a szaruhártyát. A betegség megjelenhet embereknél is, de olyan ritka, hogy egy szemész a praxisa során egy-két ilyen esettel szokott találkozni. Nálunk az elváltozás nem is csökkenti jelentősen a látást, de kozmetikai szempontok miatt azért el szokták távolítani.
A szerencsétlen szarvas egy ideig együtt tudott ugyan az elváltozással élni, mert folyamatosan hozzászokott a csökkenő látómezőhöz, csak aztán elkapta az EHD-t is, aminek sajnos nincs ismert gyógymódja.
(Kép: National Deer Association)