Kuba és az Egyesült Államok kapcsolata a hidegháború ideje óta nem alakult a legfényesebben. 1959-ben, miután Fidel Castro hatalomra került, az ország fővárosában, Havannában található, 1953-ban épült amerikai nagykövetség épületét kiürítették és lezárták. A két ország közti diplomáciai szálak megszakadtak. Ez a helyzet nem sokat javult az elkövetkező évtizedekben, még azután sem, hogy a Szovjetunió összeomlott, hiszen a szigetországot továbbra is Castro vezette.
2012-ben azonban új szelek kezdetek fújni.
Barack Obama, második megválasztása előtt utasítást adott nemzetbiztonsági tanácsadójának, hogy kezdje el a titkos tárgyalásokat a kubaiakkal a diplomáciai újranyitásról. Raúl Castro fia, Alejandro Castro közvetített a megbeszéléseken a két fél között. 2014-ben hivatalosan is bejelentették, hogy a múltat, amennyire lehet, maguk mögött hagyva, tiszta lappal próbálnak új politikai együttműködést indítani. Ennek jegyében újranyitották az elhanyagolt amerikai követség épületét, azonban a berendezkedés nem ment minden zökkenő nélkül.
Ahogy arról a New Yorker is beszámol, a gyanakvás mindkét fél oldaláról ugyanolyan erősen éreztette a hatását: a kubaiak abba nem akartak beleegyezni, hogy felemeljék a diplomaták számát meghatározó korlátokat, valamint követelték, hogy az Egyesült Államok törölje el az országot sújtó kereskedelmi embargókat, az amerikaiak pedig ragaszkodtak hozzá, hogy az ellenőrzés alól felmentett, az Egyesült Államokból áthajózott konténerekben szállíthassák az épület berendezését, másképp, meggyőződésük szerint, a kubaiak poloskák tömkelegét építették volna minden egyes bútordarabba. A kölcsönös bizalmatlanságnak megvolt az alapja, ahogy azt Marco Rubio szenátor megfogalmazta:
"Havanna egyike a legjobban megfigyelt városoknak a bolygón."
Sok ott állomásozó politikai tisztviselő, köztük Vicki Huddleston is, aki három évet töltött Kubában, arról számolt be, hogy az életük itt valódi kémregényre hasonlított, távollétükben feltört ajtókkal, átforgatott holmikkal, hamutálban hagyott csikkekkel. De az Egyesült Államokból sem csak a nagykövetség munkatársai érkeztek az országba, hanem a CIA emberei is, nyilvánvalóan információszerzési célokkal. A Külügyminisztérium jó kapcsolatra törekvő, diplomatikusabb hozzáállása és a Hírszerző Ügynökség ettől eltérő céljai időnként feszültséget generáltak még az egy oldalon játszó felek között is. Egy dolog azonban összekovácsolta az amerikai hivatalnokokat: a titokzatos megbetegedések, melyek 2016 végén kezdték szedni áldozataikat a CIA és a nagykövetség tagjainak soraiban is.
Az első eset december legvégén történt: egy titkos küldetést teljesítő ügynök furcsa hangokat kezdett hallani, amit erős fejfájás, szédülés és rosszullét követett. A tünetek nem múltak el, így felkereste a helyi kórházat, de az orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi okozza a panaszait. 2017 februárjában két újabb CIA tag betegedett meg, ők is ugyanazokról a tünetekről számoltak be. Ahogy egyre többen kezdték ugyanazokat a megmagyarázhatatlan jelenségeket észlelni, úgy terelődött egyre inkább a kubaiak felé a gyanú.
Lehet, hogy az ő, valamilyen szonikus fegyverrel elkövetett támadásaik állnak a rosszullétek mögött?
A Jeffrey DeLaurentisszel, a havannai külképviselet vezetőjével tárgyaló Raúl Castro azonban tagadta a vádakat. Viszont, ha nem a kubaiak voltak, lehetséges, hogy egy harmadik felet kell keresni, ez esetben pedig leginkább az oroszok jöhettek szóba. Végül is ők a hidegháború alatt, az 1950-es és '60-as években már használták a mikrohullámú technikát a moszkvai Amerikai Nagykövetség tisztviselői ellen (ez volt az úgynevezett Moszkvai Jel), bár akkor valószínűleg valamilyen lehallgatási módszerrel kísérleteztek és nem okoztak fizikális problémákat a diplomatáknak.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a bejelentett rosszullétek és furcsa hanghatások mindig az otthonainkban vagy szállodai szobáikban érték az embereket, valamint, miután átfésülték a helyszíneket és lehallgatták a kubai és orosz kommunikációs csatornákat, nem találtak semmi arra utaló jelet, hogy bárki is támadást intézett volna.
A tüneteken kívül semmi sem bizonyította a támadás tényét.
A rejtélyes betegségek azonban szaporodtak. 2017 áprilisáig 80 nagykövetségi tagot vizsgáltak meg, közülük 16-nál fedezték fel ugyanazokat a panaszokat. Később még nyolc személy csatlakozott hasonló tünetekkel. 2017 júliusában az Egyesült Államok Külügyminisztériuma összehívott egy szakértői fórumot, mely megállapította, hogy az esetek háttérben nem természetes eredetű idegi trauma áll. A jelek arra utaltak, hogy agyrázkódás jeleit produkálják a páciensek, konkrét agyrázkódás nélkül. A további kivizsgálás céljából hazahívták Amerikába az érintett személyeket és a Pennsylvania Egyetem agysérülésekkel foglalkozó központjába irányították őket.
Mivel a rosszullétek oka ismeretlen volt, ezért a diplomaták és az orvosok egymás között csak a "Dolog" néven emlegették a kórt. Később aztán jött a Szeplőtelen Agyrázkódás (Immaculate Concussion), végül Havanna Szindrómaként vonult be a köztudatba. A Pennsylvania Egyetem tanulmányai szerint a megvizsgált 21 ember (tizenegy nő és tíz férfi, átlagban 43 évesek) 86%-a számolt be arról, hogy a problémái furcsa hanghatásokkal kezdődtek, valaki magas, éles sikításhoz, valaki fémes csikorgáshoz, mások mély zümmögéshez hasonlították a hangot. Ezután erős nyomást és olyan vibrációt éreztek a fejükben, mint mikor részben leengedett ablakkal autózik valaki. Néhányan azonban nem hallottak semmilyen zajt. A legtöbbjüknél ez húsz másodperctől harminc percig tartó ideig zajlott. 95%-uknál ezután azonnal megjelentek az idegi problémák, erős fájdalom az egyik fülben, fejfájás, hallásvesztés.
Ami sokkal aggasztóbb volt, hogy a tünetek nem múltak el, sőt napok múlva újabbak csatlakoztak hozzájuk: kognitív és magatartási zavarok, a memória elvesztése, koordináció zavar, látásproblémák, rosszullétek, ájulás. 76% számolt be arról, hogy a gondolkodása ködössé vált, 67%-uk mentálisan lelassult. Sokan az egyensúlyzavarok miatt nem tudtak rendesen járni, olvasási problémáik miatt pedig nem voltak képesek tovább dolgozni. A kutatók az MRI felvételek alapján megállapították, hogy kilenc esetben az agy fehérállományában elváltozások voltak láthatóak. Ugyan a terápia után javult az állapotuk és visszatérhettek a munkájukhoz, de a tanulmány konklúziója szerint
"ezek az egyének látszólag tartós sérülést szenvedtek a kiterjedt agyi hálózatban, fejet ért sérülés előzménye nélkül."
Azt azonban a tudósok kétségbe vonták, hogy a hallott hangok okozták volna a sérüléseket, hiszen a hallható tartományon (20-20 000 Hz) belüli hanghatások nem járnak agyi sérülésekkel. Ha viszont valamilyen infra-, vagy ultrahangos fegyver volt a kiváltó ok, akkor miért hallották a hangját? Az infra tartomány az emberi hallásküszöb alatt, 20 Hz-nél alacsonyabb frekvencián működik, az ultrahang pedig 20 000Hz-nél magasabban. Az F.B.I. egyik szakértője emiatt határozottan ki is zárta a szonikus fegyver ötletét a lehetséges okok közül. Mások szerint viszont nem volt elképzelhetetlen, hogy a támadók a zajokkal akarták elterelni a figyelmet és összezavarni a diplomatákat.
Kielégítő választ továbbra sem kaptak a páciensek, de, főként miután Kubában szolgáló kanadai diplomaták és családjaik is elkezdtek hasonló tünetek megjelenéséről beszámolni, a nagykövetség létszámát a minimumra csökkentették Havannában. A diplomaták és családjaik hatvan százalékát Rex Tillerson külügyminiszter megbízásából visszahívták az országból, a maradék kevéske személyzet pedig nehezen tudta kiadni még a legszükségesebb vízumokat is a kubai utazóknak.
Nemsokára pedig már Kínáig terjedt a "kór", 2018-ban a Kuangcsou városában tartózkodó amerikai hivatalnokok is elkezdték észlelni magukon a kubai tüneteket.
A havannai esetek első feltűnésekor még számos magyarázatot találtak a tudósok a egyes tünetek mikrohullámú fegyvereken kívüli indoklására. A Kalifornia Egyetem kutatója, Alexander Stubbs és Fernando Montealegre-Zapata biológus a vibráló zaj forrásának például a karibi térségben őshonos rövidfarkú szöcskét nevezte meg 2018-as tanulmányában. A gyanúsítottak között voltak a szúnyogok ellen alkalmazott vegyi anyagok is, melyekkel rendszeres lefújták a nagykövetség épületét is. A Michigan Egyetem kutatói kimutatták, a hangok forrása lehet az úgynevezett intermodulációs torzítás, ami jöhetett egy hétköznapi mozgásérzékelőből is, ha valaki összekötötte egy rosszul kalibrált lehallgatókészülékkel. Egy másik tanulmány szerint az egész betegség a tömeghisztéria jele. Robert Bartholomew és Robert Baloh egy egész könyvet szentelték a témának, az ő meglátásuk szerint az ügy egyértelműen a pszichogenikus rendellenesség (ez a tömeghisztéria modernebb megnevezése) következménye.
"Képzeljük el úgy a pszichogenikus betegséget, mint a placebo hatás fordítottját."
- mondta Bartholomew - "Sokszor már attól is jobban érezzük magunkat, ha beveszünk egy cukortablettát. De beteggé is tehetjük magunkat, ha azt gondoljuk, hogy betegek leszünk." Ezzel a teóriával mások is egyetértettek, főként azt figyelembe véve, hogy eredetileg nyolcvan diplomata jelentett beteget, mikor elkezdődött a Havanna Szindróma, de csak huszonnégy ember esetében találtak maradandó, súlyosabb tünetekre utaló nyomokat. Mitchell Valdés-Sosa, a kubai Idegtudományi Központ vezetője úgy nyilatkozott a Washington Postnak:
"Ha a kormányod azt mondja neked, hogy 'Megtámadtak minket. Gyorsan ki kell mentenünk innen.' És néhány ember elkezdi betegnek érezni magát, akkor lehet, hogy pszichogenikus járványról van szó."
Az Egyesült Államok kormánya azonban nem elégedett meg ezekkel a magyarázatokkal, és felkérték a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémia (NASEM) tagjait, hogy vizsgálják felül az ügyet. Az Akadémia 2020 decemberében publikálta tanulmányát, melyben újra részletesen leírja az eseteket és szimptómákat, majd, noha konkrét konklúzióit nem von le, de arra utal, hogy a háttérben állhat irányított, pulzáló rádiófrekvenciás energia. Vagyis hangfegyver. Ebben az esetben pedig valódi támadásról lehet beszélni, bár egy ilyen súlyos tüneteket okozó mikrohullámú készülék valószínűleg nem lehetne olyan kis méretű, hogy észrevétlenül lehessen működtetni, így még mindig magyarázatra szorul, hogy miért nem találtak semmilyen bizonyítékot se a Hotel Capri, se a Hotel Nacional, se a többi helyszín ellenőrzése közben. Azt maga a NASEM sem tudta beazonosítani, hogy honnan jöhetett a rádiófrekvenciás sugárzás.
Noha mikrohullámú és más szónikus fegyverek fejlesztése régóta zajlik, többek között a Raytheon is épített ilyen eszközt a tömegzavargások fékentartására, de valódi használatuk körét korlátozza nagy méretük. Amennyiben a gyanúsított Oroszország, Kuba vagy Kína valóban kifejlesztett volna titokban egy ilyen hatékony és kis méretű fegyvert, az
"komoly nemzetközi humanitárius jogi következményekkel járna"
Raul Pedrozo kapitány, az Egyesült Államok Haditengerészetének egykori tagja szerint. Pedrozo cikkében felvázolja a további lépéseket, melyeket meg kellene tenni amennyiben bebizonyosodna, hogy valóban támadás áldozatai lettek a kubai nagykövetség dolgozói, szerinte (Kubának vagy Kínának) el kellene ismernie a felelősségét, majd kompenzációt kellene fizetnie a támadás alanyainak az orvosi költségeik fedezésére. A hangfegyver alkalmazása a kibertámadással esne egy jogi kategóriába és eszerint kellene elbírálni. Végül pedig formálisan bocsánatot kellene kérniük az Egyesült Államoktól és a titokzatos Havanna Szindróma áldozataitól.
(Fotó: Wikimedia Commons, GettyImages)
További cikkek a témában:
Máig rengeteg a kérdőjel Jurij Alekszejevics Gagarin rejtélyes balesete körül
A világ első űrhajósát 1968-ban egy rutinrepülés során lelte halálát: összegyűjtöttük az asztronauta kalandos életével és titokzatos halálával kapcsolatos legfontosabb információkat.
Az egyetlen dedikált űrfegyver, amelyet ki is próbáltak a világűrben
Sajnos kevés a publikus információ, de egy fegyverről biztosan tudjuk, hogy felszereltek vele egy űrállomást, és ki is próbálták. Eddig ez az egyetlen ágyú sült el az űrben tudomásunk szerint – erről szól ez a történet.
Amerika legőrültebb összeesküvés-elméletét szinte mindenhol betiltják
Rövid idő alatt a Facebook és az Etsy is nekiment a QAnonnak.