Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a 2048-as élet minden perce komor: a világ éppen a harminckilencedik nyári olimpiára készül, amelynek ezúttal a malajziai Kuala Lumpur szolgáltatja a helyszínét. A legnagyobb sportolók mellett híres művészek és nemzeti hősök is feltűnnek majd a világ minden tájáról a klímaválság elleni küzdelem jegyében. Az európaiak, amerikaiak és ausztrálok persze ezúttal is bőséges éremgyűjtésben reménykednek, ám ebben az évben, - ahogyan a legtöbb másikban is-, a főszereplő ország várhatóan Kína lesz, ami világelsőnek számít a klímaváltozás túléléséért folytatott harcban. Ez lenne a jövő, amellyel idővel szembesülünk? Nos, ki tudja. Mindazonáltal érdemes megvizsgálni, milyen párhuzamokat találhatunk a hasonló, képzeletbeli forgatókönyvek és jelen korunk kihívásai között.

Egyenlőtlenségi vakfoltok

Tizenhárom ország kutatói jelenleg is ezt a kérdést taglalják az Európai Bizottság "Horizont 2020" programja által finanszírozott IMAJINE projekt keretében. Az IMAJINE célja az egyenlőtlenség és az igazságtalanság feltárása az Európai Unió tagállamaiban. Az egyenlőtlenség ugyanis nem csupán a gazdagok és a szegények közötti szakadékot jelenti, hiszen a világ változásaival és a társadalmai fejlődéssel,

az egyenlőtlenségnek is újabb, különböző formái merülhetnek fel.

A COVID-19 megjelenése pedig csak még inkább fokozta a bizonytalanságot, és mivel a világjárvány és az arra adott válaszaink szintén átalakították a társadalmat, sürgetőbbé tették a fenti kérdések megválaszolását is. A szakértők szerint ennek tükrében számolnunk kell az egyenlőtlenség és az igazságtalanság új formáival - és meg kell értenünk, hogyan tudjuk ellensúlyozni azokat. Ehhez az IMAJINE egyfajta forgatókönyvtervezést alkalmaz a jövő különféle világképeinek felvázolására. Hangsúlyozzák, hogy ezek nem jóslatok, ám hatásaik akkor is értékelhetőek, ha soha nem valósulnak meg. A szakértők által létrehozott négy vízió célja nem annak előrejelzése, hogy mi fog történni, sokkal inkább megtalálni azokat a vakfoltokat, amik az egyenlőtlenség jövőbeli alakulásának kapcsán felmerülhetnek.

A digitális állampolgárság jövője

Az első, fent vázolt forgatókönyvben egy olyan világot képzelnek el, amelyben a városok elhagyatottak, és a mai vidéki holtágak válnak a legkívánatosabb lakóhelyekké. Az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális prioritás, és az újgenerációs gyártási technológia korábban soha nem tapasztalt tempóban bővül. Az egyenlőtlenség itt azon alapul, hogy kinek van módja megvédeni magát a változó éghajlattal szemben.

Egy másik forgatókönyv egy olyan világot tár fel, amelyben az állampolgárság teljesen digitális. Ebben az esetben valaki olyannyira eltávolodhat lakóhelyétől, hogy - online értelemben - akkor is lehet például európai polgár, ha fizikailag Ausztráliában él. A jövőbeni hiányokat és hátrányokat ugyanis többé már nem az határozza meg, hogy mit hívunk hazának, hanem, hogy hol dolgozhatunk, játszhatunk és gyülekezhetünk a virtuális térben.

A fejlett technológia lehetővé teszi a kiváltságosok számára, hogy felfedezzék, élvezhessék és profitálhassanak a digitális környezetből, míg a kevésbé szerencsések teljesen el lesznek zárva tőle.

Egy harmadik forgatókönyv a „hamis hírek” által vezérelt társadalmi bizalom felbomlását vizsgálja, ami a kultúrák és az emberi értékek széttöredezéséhez vezet. Ebben a jövőben Európa egyes részein ötszemélyes házasságokat ünnepelnek, míg mások még inkább megerősítik a hagyományos együttélési formát. Lakóhelyünkön vagy visszatarthatnak identitásunk felfedezésétől - vagy új lehetőségeket teremthetnek önmagunk újradefiniálására és ennek megünneplésére.

Tanulni a képzelt jövőből

E forgatókönyvek mindegyike megmutatja, hogy az egyenlőtlenség kérdése nem merül ki annyiban, hogy mekkora a különbség a vagyonosok és nincstelenek között. Mindez arról is szól, hogy hogyan változik az igazságtalanság értelmezése, megértése. Az IMAJINE csapata ezért felkérte az érdekelt feleket, hogy vizsgálják meg az általuk felállított alternatívákat, illetve viszonyukat a jelen társadalmi kihívásaihoz. Félreértés ne essék, egyetlen vállalatra vagy politikai szervezetre sem szeretnék rákényszeríteni forgatókönyveiket, céljuk sokkal inkább az érintettek inspirálása új, lehetséges megoldások kigondolására. Már csak azért is, mert a politikai döntések legtöbbször napjainkban is kizárólag a számokon alapulnak: mibe kerülnek a szakpolitikák, kik, és mennyien profitálnak belőlük, és a többi.

A változó társadalmi és kulturális értékek ugyanakkor a számokon túl is irányítják az emberek megítélését arról, hogy mi az igazságos és elfogadható.

A fenti forgatókönyvek lényegében tesztelik, hogy milyen dolgok számítanának a világ változásával. Olyan kísérleti színteret biztosítanak, amelyen új gondolkodásmódokat lehet kijátszani a politikai elképzelésekkel kapcsolatban, valamint segítenek olyan politikai akciótervek kidolgozásában, amelyek széles körben elfogadottak és a helyi igényekhez igazíthatók. Ezek az elképzelt jövőképek talán soha nem valósulnak meg, de megakadályozhatják, hogy újfajta egyenlőtlenségeket teremtsünk, és felkészítenek minket minden olyan megrázkódtatásra, amellyel a világunk valószínűleg elkerülhetetlenül szembesülni fog.

(Fotó: Pixabay)