Négy új törvény kellene Asimov három robotika törvénye mellé
2020 / 11 / 21 / felkai.adam
Négy új törvény kellene Asimov három robotika törvénye mellé
Asimov törvényeire mindenképp szükség van, de ezeket újakkal is ki kellene egészítenünk, ha azt szeretnénk, hogy a robotika és a mesterséges intelligencia ne tegye tönkre az ember jövőjét.

Isaac Asimov, amerikai sci-fi író alkotta meg a robotika három törvényét az irodalomban. Történeteiben aztán a robotok ezen törvényeket követik (habár maga Asimov is leírta, hogy létezik „kibuvó” a törvények alól, Asimov követői pedig új törvénnyel is kiegészítették ezt a hármat). A klasszikus törvények először a Körbe-körbe című novellában tűntek fel, melyet 1942-ben publikált az Astounding magazin. A három törvény a következő:

  • „A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
  • A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
  • A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.”

Frank Pasquale, aki a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi kérdések vezető szakértője, új könyvében (New Laws of Robotics: Defending Human Expertise in the Age of AI) további négy törvény bevezetését javasolja, amit a napjainkban tapasztalható, illetve közeljövőben már-már körvonalazódó folyamatok tesznek szükségessé:

  • A digitális technológiák ki kell, hogy egészítsék a szakemberek munkáját, és ezek a technológiák nem válthatják le magukat a szakembereket.
  • Sem mesterséges intelligencia, sem robottechnológia nem törekedhet arra, hogy embernek hazudja magát.
  • A mesterséges intelligencia nem használható semmiféle zéró összegű (olyan „játék”, amelyben a résztvevők csak egymás kárára növelhetik a nyereségüket) fegyverkezési verseny erősítésére.
  • Mind a mesterséges intelligenciának, mind a robotnak beazonosíthatónak kell tennie a készítőjét (készítőit), az irányítóját, valamint a tulajdonosát.

Frank Pasquale szerint, amennyiben követjük ezeket az új törvényeket, azáltal a munkák fejlődhetnek, és nem kerül sor arra, hogy az embereket robotokra cseréljék le. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz viszont a törvényhozásnak is cselekednie kell. Frank Pasquale-lal a OneZero készített interjút, az alábbiakban ennek a legérdekesebb részeit foglaljuk össze. A szakértő szerint Asimov törvényei arról szóltak, hogy a gépek ne kezeljék helytelenül az embereket – ami a mai napig fontos törekvés. Ugyanakkor ennél többre van szükség, ha szeretnénk biztosítani a technikai fejlődés felett a demokratizált emberi irányítást.

Pasquale úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésében résztvevők közül sokaknak az a nagy álma, hogy ez a technológia egyszerűen lecseréli idővel például az orvosokat és a nővéreket. Ugyanakkor a szakértő szerint ez nem egy helyes irány. A technológiának ehelyett támogatnia és mintegy kiegészítenie kellene ezen szakemberek munkáját. Pasquale szerint ezek a technológiák ugyan kétségkívül jobbak bizonyos tekintetben, mint az emberek, de a működésükhöz, felépítésükhöz rengeteg adatra van szükség. Ám ezek az adatok a szakemberektől folynak be jelenleg. És ha egy nap a gépek képesek lesznek arra, hogy maguk szerezzék meg az adatokat (például – maradva az egészségügynél – képesek lesznek diagnosztizálni), akkor is csak kiegészítő szerep kell, hogy jusson nekik az ember mellett.


(Forrás: Pixabay)

Ennek eléréséhez azonban Pasquale szerint valami olyasmire lenne szükség, mint ami a New Deal idején történt: vagyis hogy felálljanak olyan testületek, melyek az új intézkedések betartását szavatolják. Ilyen független hivatalok felügyelhetnék a robotikával kapcsolatos törvények betartását is. Ennek megfelelően például egy robotot nem lehetne tanárnak nyilvánítani. Működhetne olyan technológiaként, mely a tanár munkáját egészíti ki, adott esetben a tanár „felírja a használatát” (mint egy orvos egy gyógyszert) egy-egy tanuló számára. Ugyanakkor ezen technológiák sosem taníthatnának önállóan – erről szól például a most ajánlott négy törvény közül az első.

A második új törvény („sem mesterséges intelligencia, sem robottechnológia nem törekedhet arra, hogy embernek hazudja magát”) értelmében egy online botnak kötelezően fel kellene tüntetnie, hogy csak egy algoritmus, nem pedig egy valóságos személy. A harmadik törvény esetén pedig a fegyverkezési verseny nem csak a tényleges fegyverekre vonatkozik, de minden olyan zéró összegű játszmára, amely keretében a nagyvállalatok minél több adatot gyűjtenének be az állampolgárok kárára.

A negyedik, az új törvények közül az utolsó, pedig annak a törekvésnek szabna gátat, hogy a mesterséges intelligencia függetlenné váljék az emberektől. Pasquale úgy gondolja, hogy az autonóm mesterséges intelligencia, mint ötlet, teljességgel elvetendő. A poszthumanista és a transzhumanista hozzáállás pedig alapvetően antihumanista. Fontos, hogy ezeket fogalmakat, különösen az előbbit, a szakértő kizárólag a technikai fejlődés és az ember kapcsolatának a leírására használja, nem pedig filozófiai irányzatként. Ebben az olvasatban tehát a poszthumanizmus lényegében azt jelenti, hogy az emberiség hagyja, hogy idővel lecseréljenek minket a gépek, akik úgyis jobbak nálunk minden tekintetben. A transzhumanista hozzállás ezzel szemben, hogy emberi, testi gyengeségeinket meghaladjuk azáltal, hogy mintegy összeolvadunk a gépekkel.

Pasquale szerint azonban emberi valónk egyik sarokköve, hogy tisztában vagyunk és elfogadjuk a korlátainkat. Amennyiben pedig egy gépre, vagy egy gépesített emberre azt mondjuk, hogy az egy halhatatlan létező, és ezért kezeljük többnek egy embernél, az erősen problémás hozzáállás. A halandóság ugyanis az emberi lét értelme. Ahogy az is, hogy csak limitált dolgokra tudunk időt és figyelmet fordítani rövid földi létünk során. Pasquale példája, hogy például csomó könyv elolvasára nincs mód és idő egy emberi élet során, míg egy robot számára ez nem probléma, több millió könyvet is feldolgozhat röpke idő alatt. Ugyanakkor amit a robot művel, az nem hasonlítható ahhoz, amikor egy ember ténylegesen elolvas egy könyvet. Az ember ugyanis éppen a limitációi és az embersége okán sajátosan közelíti meg a világ dolgait, és ezt tesz minket egyedivé.

(Címlapkép/nyitókép: Pixabay)

További cikkek a Rakétán:

Elon Musk pénteken mutatja be a prototípusát annak a gépnek, amivel az emberi agy összeköthető a számítógépekkel

A Disney robotarca úgy pislog, úgy bámul, mint egy ember

Egy robot legyőzte a dél-koreai nemzeti curling-válogatott játékosait

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
AKCIÓS ÚJ ÉPÍTÉSŰ LAKÁSOK BUDAPESTEN AKÁR 27 915 000 Ft-tól. TÉLI AKCIÓ A CORDIÁTÓL
Legyen a leggyorsabbak között, és szerezze meg álmai otthonát egyedülálló kedvezménnyel! 2020. december 31-ig kiemelt kedvezménnyel, akár 9% árelőnnyel vásárolhatja meg az ideális lakást kínálatunkból.
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.