Ez azonban nem volt mindig így: a 19. században, a III. Napóleon uralkodása alatti Franciaországban mai árra átszámítva 1 kiló alumínium 1 milliárd forintot ért, és ekkoriban éppen ezért még ékszert készítettek belőle. Az alumínium ára azután kezdett el zuhanni a mai szintre, hogy 1886-ban egymástól függetlenül két tudós – Charles Martin Hall és Paul Héroult – kidolgozta a kriolitos elektrolízis eljárást, így ezt a fémet innentől nagy mennyiségben is elő lehetett állítani. Idővel pedig kiderült az alumínium számtalan előnyös tulajdonsága, elsősorban az, hogy könnyű – egy alumínium sörös doboz fala vékonyabb az emberi hajszálnál, a súlya pedig mérettől függően 12-15 gramm – tehát ugyanakkora mennyiségű ital fér bele jóval alacsonyabb tárolóba, mint egyéb csomagolástechnikai eljárások (például az üveg) esetén. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hermetikusan lezárt dobozban rendkívül hosszan elállnak a romlandó anyagok is, akkor érthetővé válik, hogy az alumínium, mint csomagolóeszköz velünk fog maradni.

El lehet arról vitatkozni, hogy van-e különbség például az alumíniumdobozból vagy az üvegből fogyasztott sör között, de a fenti okok miatt tehát az előbbi egészen biztosan is népszerű csomagolóanyag marad. Magyarországon egyébként évente 800-900 millió darab sörös és üdítős alumínium italos doboz kerül forgalomba, és a visszagyűjtési arány 30 és 50 százalék között mozog. Kontextusba helyezve ez a szám Belgiumban 98 százalék, Ausztriában 70 százalék, de a szomszédos, és szintén posztszocialista fejlődéstörténetű Szlovákiában is 69 százalék, míg az európai átlag több mint 75 százalék. Tér tehát a fejlődésre éppenséggel akadna, és az újrahasznosítás arányán emelni már csak azért is fontos lenne, mert ezáltal kiküszöbölhető az alumínium egyik legrosszabb tulajdonsága: az, hogy az említett elektrolízis iszonyatos energiafelhasználással jár, és így rendkívül környezetszennyező. Az újrahasznosítással azonban ezen energiaigény 95 százaléka megspórolható, ráadásul mivel az alumínium végtelenszer újrahasznosítható, így a minőségéből sem veszt. A világon valaha előállított alumínium 75 százaléka egyébként a mai napig használatban van, és ennek nagy része már számos újrahasznosításai ciklusban vett részt. Ezek után talán nem meglepő, hogy a Metabolic nevű független kutatóintézet legfrissebb, körforgásos gazdaság témakörében végzett csomagolóanyag elemzése arra a megállapításra jutott, hogy ebből az újrahasznosítási szempontból az alumínium dobozok rendelkeznek a legnagyobb körkörös teljesítménnyel és potenciállal a három vizsgált, amerikai italcsomagolási típus – alumíniumdobozok, üvegpalackok és műanyag PET-palackok – értékelése után.

Lentebbi cikkünkből kiderül az is, hogy ezzel a ténnyel – tehát hogy az újrahasznosított alumínium ökológiai lábnyoma jóval kisebb a bányászott nyersanyagból készülténél egy felmérés szerint a magyarok 90 százaléka tisztában van.

Sokkal több PET-palackot használunk, mint aludobozt, de ennek logikus oka van Tudniillik sokkal több dolgot lehet műanyagba csomagolva megvenni, mint aludobozban.

Az alumíniumdoboztól három módon szabadulhatunk meg relatíve kulturált módon: bedobjuk a sima (kommunális) szemétbe, elhelyezzük egy szelektív hulladékgyűjtőbe vagy pedig egy dedikált visszaváltó automatába dobjuk ki. Természetesen a legrosszabbat az első esetben tesszük, ekkor ugyanis a doboz válogatás nélkül kerül a szeméttel együtt egy hulladéktárolóba, és nem fog újrahasznosulni. A Budapesten gyűjtött szelektív hulladék útja az előbbihez képest a következőképp fest: ennek 75 százalékát egy osztrák vállalatcsoport magyar leánycége, a Duparec Kft. vásárolja meg, amely a csepeli telephelyén válogatja a hulladékot. Akad azonban önkormányzati üzemeltetésű válogató is Tatabánya mellett – a Vértes Vidéke Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. nagyjából 140 ezer ember kommunális-, szelektív és zöldhulladékát gyűjti be, amit hasznosít vagy ártalmatlanít. Rossz hír azonban, hogy a lakosságtól begyűjtött szelektív hulladék nagy része annyira szennyezett, hogy nem ritkán még a fele sem hasznosítható újra. A kiválogatott, értékes hulladék pedig hasznosítási engedéllyel rendelkező cégekhez kerül, ugyanakkor ez csak abban az esetben lehetséges, ha az adott anyagnak épp van piaca – tehát megéri egyáltalán hasznosítani, és ez messze nem mindig van így. Ha épp senki sem veszi át az adott hulladékot, akkor azt legfeljebb 1 évig lehet tárolni, utána meg kell semmisíteni/hatástalalnítani kell. Egyébként a szelektívbe nem túl sok alumínium kerül, aminek a lehetséges okára mindjárt kitérünk.

A gyűjtőautomaták esetén a Returpack által működtetett gépekből begyűjtött dobozokat maga a cég bálázza, ami ebben a formában aztán Franciaországba, Németországba kerül, de egy időben Angliába is szállították ezeket. Érdekesség, hogy a Returpack a szállítást egy külső partnerrel végzi, mert mint fogalmaznak: „Magyarországon egy, a kontinensen is egyedinek nevezhető helyzetet teremtett a fémlopás: bevezették az úgynevezett fémtörvényt, ami szigorú kritériumokat állít fel arról, hogy ki vehet át fémhulladékot.”

Magyarországon egyébként alumínium italos dobozt jelenleg a HELL cégcsoport tagjaként felépült QUALITY PACK gyárt, de ők is csak 250 ml-es méretben, viszont 75 százalékban újrahasznosított alumíniumot használnak. Ha tehát egy ettől eltérő, mondjuk szabványos 0,5 literes sörös dobozra vagyunk kíváncsiak, azt mindenképpen külföldön készítik, és itthon csak töltik.

A korábbi kérdést most megválaszolva: a szelektív hulladékban valószínűleg azért kevés az alumínium, mert átlagpolgárként a szelektív hulladékba dobásánál jobban is járhatunk egyéb mód választásakor, miközben a környezetet is védjük. A dobozok magyarországi gyűjtésének egyik legmeghatározóbb szereplője a Returpack, amely egy teljesen hazai fejlesztésű rendszer segítségével gyűjti be kifejezetten ezt a hulladékot. Ami miatt pedig inkább megéri ezeket az automatákat választani, mint a szelektív hulladéktárolót, az a tény, hogy az előbbi esetben némi pénzt is kapunk – igaz, nem sokat: dobozonként 2-3 forintot. Maga a rendszer körülbelül 10 éves múltra tekint vissza, 2012-ben a három nagy sörgyár (Dreher, Heineken és Borsodi) a Magyar Sörgyártók Szövetségének felkérésére dolgozták ki.

A „Minden doboz visszajár” akció keretében kifejlesztett automatával évi 100 millió dobozt gyűjtenek össze nagyjából, ami tehát a hazai újrahasznosítás jelentős részét teszi ki. Mindez a számokra átültetve azt jelenti, hogy a Returpack annyi szén-dioxid kibocsájtást takarított meg 10 év alatt, mint amennyi Budapest összes autójának az emissziója egy éven keresztül. Felhasználói szempontból ezeknek a kifejezetten alumíniumdobozra készített automatáknak a nagy előnye, hogy meglehetősen kényelmes a használatuk, mivel az összenyomott dobozt is felismeri és visszaveszi. Duma László, a cég alapítója (eredetileg egyébként mérnök) elmondta, hogy a hazai találmány magabiztosan ismeri fel akár a kilapított dobozt is, míg például egy sörös doboz alakú műanyagdobozt nem fog visszavenni, így megspórolják a kézi válogatás költségét. Hozzátette azt is, hogy a rendszert három-négyhavonta fejleszteni kell, mert az emberek mindig új csellel próbálják átvágni a készüléket: például lombfűrésszel Z-alakúra vágják a dobozt, így egy dobozból kettőt kapnak, de próbáltak már WC-papírgurigát is alufóliába csomagolni. Magyarországon 200 automata működik jelenleg, és ezek valós időben küldi az adatokat a központnak, így mindig látni, hogy egy-egy gép mennyire van tele, vagy meghibásodott-e.

Az automata egyébként a rendszer magja, és ennek köszönhetően hatékonyabb a sima szelektív hulladékgyűjtésnél: mivel a folyamat így nem igényel utólagos válogatást, és ezért gyorsabban, egyszerűbben, olcsóbban kerülnek a dobozok újrahasznosításra. A saját szempontunkból pedig talán az sem mindegy tehát, hogy így még pénzt is kapunk a dobozokért.

Az automata ráadásul nem csak szortírozza, de tömöríti is a dobozokat, vagyis teljesen kipréseli belőlük a levegőt – egy-egy gép így körülbelül 5-10 ezer darab befogadására képes, ami 100-150 kiló alumíniumot jelent. Vagyis 10 ezer dobozért a cég átlag 20 ezer forintot fizet a bedobálóknak, míg egy konténerben 100 euró értékben férnek be a dobozok – a cég nyeresége így konténerenként 10 ezer forint. Hogy a folyamatot teljesen optimalizálják, a Returpack a begyűjtést 5, saját fejlesztésű teherautóval végzi, melyeknek még az útvonaluk is nagyon pontoson ki lett számolva. A gépek a következő áruházláncokban érhetőek el: Tesco, Spar, InterSpar, CBA és Auchan, és ezen a linken ellenőrizhetjük, hogy a közelünkben hol található a legközelebbi masina.

Egyébként a Returpack rendszerén kívül más áruház is vesz vissza alumíniumdobozt, a Lidl például 2 forintos áron kínál lehetőséget a visszaváltásra, de ők kombinált automatát használnak, és ebbe kizárólag csak ép dobozt helyezhetünk, a készülék csak azt tudja felismerni (viszont visszaveszik azt is, amit nem náluk vásároltunk). Egyébként feltűnhetett, hogy a Returpack esetén a bevételi díj 2-3 forint lehet, aminek több oka van: egyrészt akad a cégnek olyan kiskereskedelmi partnere, akik az elszámolás egyszerűsége miatt nem akarnak változtatni a díjon, másrészt azokban a városokban, ahol a vállalatnak hajléktalanellátó partnere van, ott magasabb visszaváltási díjjal próbálják a hajléktalanokat a gyűjtésre buzdítani.

(Kép: Every Can Counts)

Felhasznált források: action2020, everycancancounts, elemiszeripar.hu, elobolygong.hu, Forbes, G7, gyartastrend.hu, ingreen.hu, Lidl.hu, packmarket.hu, qpack.hu, szabadfold.hu, techmonitor.hu, VG.hu, wikipedia

További cikkek a témában:

Megszületett az Európai Klímatörvény - mostantól kötelező lesz betartani a Green Deal célkitűzéseit Egész éjjel zajló tárgyalások után megszületett a megegyezés: az Európai Uniónak 2030-ra nem csak 40%-kal, hanem 55%-kal kell csökkentenie a kibocsátását. Az egyes országok eltérő határidőre teljesíthetik a célt, de a 27 ország összességében el kell, hogy érje a klímasemlegességet 2050-re.

Kína és az Egyesült Államok félretették az ellentéteiket egy globális probléma megoldása érdekében Az Egyesült Államok Külügyminisztériumának tegnap kiadott közleménye szerint a klímaváltozás kérdésében közös álláspontot képvisel a két ország, ezért mostantól összefognak a Párizsi Egyezmény célkitűzéseinek elérése érdekében.

A Volvo leányvállalata olyan autót tervez, aminek a gyártása egyáltalán nem jár károsanyag-kibocsátással A Polestar tervei szerint az első ilyen autó már 2030-ra elkészülhet, de addig még sok kihívást kell megoldaniuk.