Ezután 2018-ban a Berlin Air Show-n a német–francia–spanyol Airbus nyilvánosságra hozta, hogy a francia Dassault vállalattal közösen kezdik el a fejlesztést. Az ütemterv szerint 2025-re elkészül egy repülőképes demonstrátor gép, és a lopakodók 2040-ig hadrendbe állnak.

Technológiai szempontból az FCAS eléggé hasonlít majd az F–35-re: vagyis alacsony észlelhetőség, amely segít elrejtőzni az ellenséges légvédelmi rendszerek elől, szintetikus apertúrájú radar, illetve az érzékelők adatainak összesítése és ezek megosztása a baráti erőkkel.  Ezek mellett azonban olyan nyalánkságokról is szól a fáma, mint kommunikáció az alacsony földi pályán keringő műholdakkal, lézerfegyverek, mesterséges intelligencia és egyebek mellett még kísérő, lopakodó drónok irányítása is a fejlesztés részei. Mint az Aviatika cikkében olvasható: „Az FCAS egy ökoszisztéma eleme, amely olyan létfontosságú platformok összessége, mint a műholdak, AWACS-ek (légi korai figyelmeztetés és irányítás), légi utántöltő gépek és lopakodó harci drónok. Az Airbus javaslata szerint, az FCAS nem feltétlenül lenne személyzettel rendelkező harci gép.”

Kérdés azonban, hogy miért ez, és miért nem a Lockheed F–35 Lightning II ötödik generációs lopakodó platformja lesz Európa választása, mikor a saját technológia kifejlesztése hosszú idő és töméntelen pénz. A Luftwaffe, amely már a 2020-as években leváltaná az elhasznált harci gépeit (az Aviatika cikke alapján ezeknek csak 28 százaléka működőképes), az F–35-öt választotta volna. Ennek előnye egy olyan gép, amely könnyebben áttörhetné akár a Kalinyingrádba telepített orosz S-400-as légvédelmi rendszereket is a jelenlegi repülőknél. Az S-400-as légvédelmi rendszer ugyanis a lengyel és a kelet-németországi légterek egy részét is képes ellenőrizni. Ráadásul így a Luftwaffe más európai F–35-ös üzemeltetőkkel egyesíthetné az erőforrásait.

Ugyanakkor a FCAS mögött üzletpolitikai és reálpolitikai megfontolások is húzódnak. Ez utóbbi alatt elsősorban azt kell érteni, hogy Donald Trump alatt eléggé megromlottak a kapcsolatok Amerikával. Az F–35-ök beszerzése pedig a FCAS-program végét is jelenthetné, hiszen kicsi az esélye, hogy Németország két hasonló gépért, valamint az azzal járó minden egyéb kiadásért (logisztikai szolgáltatások, szervizelés) duplán fizetne. Ha pedig az F–35 miatt a FCAS bukik, akkor a kontinensről eltűnhet a gyártáshoz szükséges ipari bázis, valamint know-how is. Ez lehet az oka annak is, hogy bár elnökváltás történt Amerikában, a FCAS-program csak erősödni látszik. Legalábbis erre utal a legutóbbi fejlemény, hogy immár Spanyolország is csatlakozik a fejlesztéshez. A spanyol Indra lesz az Airbus és a Dassault partnere a fejlesztésben – számol be róla a The Aviationist. A mostani bejelentés pontosította az első tesztrepülések időpontját is – ezekre 2026 második felében kerülhet majd sor.

(Képek: airbus.com)

További cikkek a Rakétán:

Így kapnak szét egy F-117A harci gépet A videón eltávolítják a mérgező, radarelhárító réteget, mielőtt a legendás repülő múzeumba kerülne.

Intelligens álcázóminta rejtheti el a vadászgépeket a drónok MI rendszerei elől A drónok kamerája bár mindent lát, de épp mint az embernél, hiába éles a szem, a mögötte álló agy becsapható, ha megismerjük működésének jellemzőit. A legújabb fejlesztés egy kisebb méretű álcázóminta, melynek alkalmazása eltünteti a vadászgépeket az MI elől. Látják őket, de nem ismerik fel, mit látnak.

Videón Dél-korea lopakodó vadászbombázója Dél-Korea és Indonézia közös harci repülőgép fejlesztési programmal rendelkeznek, melyről még 2014-ben állapodtak meg, elhatározva egy alacsony észlelhetőségű vadászgép kifejlesztését. A projekt állásáról nemrég tettek közzé egy videót, amiben szokatlan részletességgel nyerhetünk bepillantást az új vadászgép szerkezetébe, amit éppen ipari robotok szerelnek össze.