A szélerőművek hagyományos fehér színe a magasban repülő gépek pilótáinak segít könnyebben észrevenni, ha szélfarm felé közelednek. Az engedélyezett színek ugyan országonként eltérőek lehetnek, de általában a fehér vagy a halvány szürke valamely árnyalata a megszokott látvány.

A madaraknak azonban nem segít a csak a vakító kék éggel kontrasztot alkotó, ködös, párás, borús időben, szemmagasságból nézve nem túl feltűnő fehér szín az építmények detektálásában.

Bár különböző tanulmányok más más eredményre jutnak a témával kapcsolatban, az általában elmondható, hogy a szélerőművek viszonylag kevés madarat ölnek meg: más emberi építményekkel való ütközés (csak az Egyesült Államok 10 államában évente 97-970 millió eset az üvegablakok miatt), vagy akár a macskák (évente 110 millió eset) sokkal több halálesetet eredményeznek. Egy 2009-ben megjelent vizsgálat, melyet Benjamin K. Sovacool, a Sussex Egyetem professzora folytatott le, részletesen végigvette, hogy a különféle módokon (szélerőmű, nukleáris erőmű, fosszilis tüzelésű erőművek) előállított energia gigawattóránként hány madáréletbe kerül, ebben az összehasonlításban a szélenergia sokkal jobb mutatókat produkált: gWh-ként 0.3, míg a nukleáris energia esetében 0.4, fosszilis erőműveknél 5.2 halállal.

A fosszilis erőműveknél nem csak a közvetlen ütközéseket, hanem a nagyfeszültségű tornyok okozta áramütéseket, a kén és nitrogén tartalmú savas esők okozta károkat, melyek az élőhelyeket pusztítják, a higanymérgezést, vagy az üvegházhatású gázok okozta klímaváltozás következményeit is az okok közé sorolták. Ahogy Sovacool megjegyzi egy, a témában íródott 2012-es cikkben (innen lehet letölteni pdf-ben), a repülő élőlények elhalálozása miatti aggodalmak már a nagyobb szélfarmok megjelenésének kezdetén, a nyolcvanas években felszínre törtek, de az akkor készült vizsgálatok bizonyos fajokra, például az éjszaka repülő denevérekre és bizonyos helyszínekre koncentráltak, az ott mért, gyakran magas halálozási rátát mutató adatok nem minden szélfarmra érvényesek.

Azóta pedig még inkább vigyáznak az erőművek építői arra, hová kerülnek a turbinák: általában kerülni próbálják azokat a helyeket, melyek a vándormadarak vonulási útjába esnek, vagy természetvédelmi terület közelében fekszenek.

Ha mégis nagyobb madárflotta közeledik az automatizált riasztórendszer leállíthatja az erőmű működését az áthaladás idejére. De nem csak az emberek tesznek az ütközések elkerülése ellen: a madarak is észreveszik a veszélyt és ügyesen elmanővereznek a tornyok között. Egy, a Klim Szélfarmon elvégzett dán felmérés, melyet a svéd Vattenfall energiavállalat rendelt meg, arra a következtetésre jutott, hogy a farm közvetlen közelében lévő Natura 2000-es védett területről érkező mintegy 30 000 rózsaszínű lúd és többezer daru 99,9 százaléka talál valamilyen kitérő utat a reggeli és esti, szélfarmon keresztül vágó útjuk során.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden faj biztonságban van.

A ragadozó madarak, köztük a sasok és vércsék repülés közben nem kifejezetten az előttük lévő területet nézik, helyette a földet pásztázzák zsákmány után kutatva. Ez lehet az egyik oka annak, hogy viszonylag sok sas esik a turbina áldozatául, másrészről a kutatók úgy találták, a ragadozó madarak kevésbé tartanak az emberi építményektől. William Hodos, a Maryland Egyetem pszichológia professzora 2003-ban publikálta annak a kísérletnek az eredményét, melyben még egy fontos szempontra hívta fel a figyelmet: a motion blur, vagyis elmozdulásos életlenség szerepére az ütközéseknél. Miközben a madarak közelednek a turbinákhoz a folyamatosan forgó lapát képe elmosódik a szemük előtt, és egy majdnem átlátszó folttá redukálódik, ez pedig csökkenti a veszélyéreztüket és az esélyét annak, hogy ki tudják kerülni a tornyot.

Hodos arra gondolt, amennyiben sikerülne olyan mintázatot találni a rotorlapátok színezésére, mely redukálja az elmosódást, az esetleg közelebb merészkedő, figyelmetlenebb tollasok is megmenekülhetnének.

Hogy melyik mintázat a leghatásosabb, azt maguk a madarak segítettek eldönteni.

A kutató marylandi laboratóriumában tizenöt amerikai vércse bevonásával teszteket folytatott: a benyugtatózott madarak szemhéjának belső felére platina elektródákat helyezett, majd különféle színű turbinák képeit mutatta nekik, és mérte a retinájukból származó mozgási és elektromos jeleket. A kísérlet eredményeként megállapították: a bemozdulásos életlenséget leginkább a mindhárom lapáton alkalmazott vékony fekete csíkozás, vagy a háromból egy lapát feketére festése csökkenti. Gazdasági okokból (a csíkozás nehezen kivitelezhető, precíziós munkát igényel) az egy teljesen fekete- két fehér mintázatot ajánlották helyi tesztelésre.

A Norvégia középnyugati részén található Smøla szélfarmon 2013 augusztusától kezdve ezt a mintát próbálták ki élesben is a Norvég Természeti Kutatóintézet munkatársai. A telep 68 turbinája közül négynek egy-egy lapátját feketére festették, majd rendszeres madártetem utáni vadászattal gyűjtöttek információkat a halálozási ráta változásáról. A tetemeket 2006-tól kezdve ellenőrizték, ez adta az összehasonlítási alapot a 2013 utáni állapot kiértékeléséhez. A kísérlet azt mutatta, hogy a technika tényleg működik: a fekete turbinák közelében 71,9 %-kal kevesebb elhullott madarat találtak a festés utáni időszakban, mint a mellettük lévő teljesen fehér kontroll turbinák közelében.

A kísérettel egyidejűleg egy másik vizsgálatot is elvégeztek: tíz másik szélerőmű talapzata is fekete festés kapott, hogy megállapítsák, a sarki hófajd, mely nagy számban pusztul el a környéken, mivel alacsony röpte miatt egyenesen a toronynak csapódik, vajon hasonlóan reagál e a szín megváltoztatására, mint a többi madár a lapátok esetében. Ez a teszt is sikeres volt: a kontroll tornyokhoz képest 48%-kal csökkent a halott fajdok száma az átfestett turbinák mellett.

A kísérlet, bármily ígéretesnek hangzik is a végeredmény alapján, egyelőre nem elég ahhoz, hogy a világ turbinagyártói vagy üzemeltetői rögtön ecsetet ragadjanak.

Azt maguk a tanulmány szerzői is elismerik, hogy a kis számú turbina átfestésével végzett tesztet meg kell ismételni más helyszíneken, nagyobb területen, több erőmű bevonásával és más időjárási körülmények között is, ahhoz, hogy általánosítható következtetéseket vonhassanak le belőle. Később azonban egyszerű és hatásos technikát jelenthet az összeütközések elkerülésére. Roal May, a vizsgálat vezetője a BBC-nek úgy nyilatkozott: "Amennyiben az építés előtt végzik el a festést, nagyon gazdaságos módja lehet a szükségtelen konfliktusok redukálásának."

(Fotó: Wikimédia Commons, Pixabay, Paint it black: Efficacy of increased wind turbine rotor blade visibility to reduce avian fatalities/onlinelibrary.wiley)

Ez is érdekelhet:

Bevált az ötlet: a madárijesztő robot hatékonyan mentesítette a guanótól a tengeri szélturbinákat Az egyéves tesztüzem után a korábbi 50-60%-os madárpotty-arány a szélerőmű alkatrészein közel nullára csökkent.
Magyarország továbbra is durcásan kimarad a szélturbina-boomból Világszerte erőteljesen fejlődik a szélenergia-ipar, nálunk viszont még mindig tiltott gyümölcs a szél, nem szabad szüretelni.
Rájöttek, hogy egyes madarak mitől olyan intelligensek, hogy talán még öntudatuk is van Az emlősök nagyon okosak. Fejlett aggyal és, agykéreggel rendelkeznek, ezért gyakran azt feltételezzük, hogy az emlősök fejlett kognitív képességei szorosan összefüggenek az agykéreg evolúciójával. Azonban a  madarak is nagyon okosak is lehetnek elképesztő kognitív képességekkel, bár nincs agykérgük. De akkor hogyan csinálják?