A mikroműanyagokról már írtunk korábban, ezek az öt milliméternél kisebb műanyagdarabkák, amelyeket gyakran mikroszkopikus méretük miatt a szakértők láthatatlan vízszennyező anyagokként is emlegetnek. Ezen apró részecskék a műanyagpalackok, textilipari termékek lebomlásakor keletkeznek és hosszú időn át megmaradnak az óceánban.

Az ausztráliai Flinders Egyetem tengerbiológusai friss kutatásukban huszonkét helyszínen vizsgálták a mikroműanyagok mennyiségét Naifarunak, a Fadiffolu-atoll legnépesebb szigetének partjainál. A Science of the Total Environment szaklapban közölt eredmények alapján a naifarui mikroműanyag-koncentráció (55-1127,5 mikroműanyag kilogrammonként) magasabb, mint délkelet-indiai Tamilnádu sűrűn lakott pontján mért értéknél (3-611 mikroműanyag kilogrammonként), és megközelíti a Maldív-szigetek más területein lévő lakatlan és lakott szigeteknél kimutatott értékeit (197-822 mikroműanyag kilogrammonként).

A vizsgált mikroműanyagok átmérője nem érte el a 0,4 millimétert, emiatt a korallzátonyoknál élő tengeri élőlények könnyen lenyelik őket.

A mikroműanyagok felhalmozódása komoly fenyegetést jelent az ökoszisztémára és a helyi közösségek megélhetésére, na és persze az ott élők egészségre is. A szakemberek szerint a nagy mennyiségű mikroműanyag az óceáni áramlatokkal érkezhet a szomszédos országokból, így többek között Indiából, de a szigeten zajló építkezések, a szakszerűtlenül kiépített csatornahálózat, szennyvízkezelő-rendszer, valamint a szeméttelepnek használt szigetek is közrejátszhatnak a magas koncentrációban. „A Maldív-szigeteken jelenleg alkalmazott hulladékkezelés képtelen lépést tartani a népességnövekedéssel és a beruházások ütemével. Az apró szigetország hulladékkezelésének rengeteg kihívást kell leküzdenie, miközben a fejenkénti szeméttermelés ötvennyolc százalékkal emelkedett a helyi szigeteken az elmúlt évtizedben” – mutatott rá Karen Burke Da Silva professzor. A kutatók jelenleg a helyi korallzátonyok halainak gyomortartalmát vizsgálják, hogy megnézzék, elfogyasztják-e az állatok a vízben lévő mikroműanyagokat.

A mikorműanyagok problémája súlyosabb lehet, mint hinnénk

Legalábbis ez derül ki a San Diegó-i Scripps Oceanográfiai Intézet sajtóközleményéből, ami szerint a becsülthöz képest közel egymilliószor több mikroműanyag lehet az óceánokban.

A kutatók becslései alapján egy köbméter vízben 8,3 millió apró műanyagdarab lehet, de a mérések már tízmilliónál járnak.

Jennifer Brandon, a kutatócsoport munkatársa szerint eddig ugyanazt a technikát alkalmazták a hasonló elemzésekben, vagyis többnyire olyan hálókat használtak a mintagyűjtéshez, amelyek a kisebb mikroműanyagokat nem tudták kiszűrni. Az új vizsgálatban bemutatott módszer azonban már a tíz mikrométeres törmelékeket is kimutatja. A csapat a Salpidae-fajok segítségével végezte a kutatást. (A Salpidaek zselészerű, az óceáni ökoszisztéma felső rétegében őshonos állatok.) Az élőlények parányi organizmusokat, úgynevezett filoplanktont fogyasztanak, táplálkozásuk során azonban a mikroműanyagokat is elnyelik. A szakértők ezen állatoktól gyűjtöttek be mintákat, illetve közvetlenül az óceán vizét is megvizsgálták. A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatását jelenleg is vizsgálják: korábban a WHO már bejelentette, hogy az apró szennyeződések valószínűleg nem hatnak jelentősen az egészségre, ugyanakkor hozzátették, hogy jelenleg minimális adat áll rendelkezésre a problémával kapcsolatban, így nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket.

(Fotó: Getty Images Hungary)