Már itt a Rakétán is kerestük a választ arra a kérdésre, hogy vajon életképes ötlet-e a robotok antropomorfizálása, vagy megfelelőbb lenne inkább mindig a célnak legjobban megfelelő forma kialakítása a kétlábú, kétkarú, arccal rendelkező gépekkel való kísérletezés helyett, de a robotikai fejlesztések, úgy tűnik, egyre gyakrabban haladnak az emberszerű külső építésének irányába. Ennek részben lehetnek praktikus okai is, elvégre egy humán paraméterekkel rendelkező gép könnyebben mozog és végzi feladatát az emberekre szabott környezetben, a fontosabb aspektusa a kérdésnek azonban inkább pszichológiai vonatkozású, egy ránk jobban hasonlító forma nagyobb bizalmat szül és jobb interakcióhoz vezet.

Erre főként azokon a területeken van szükség, ahol a robotokat a közvetlen közelünkbe engedjük, olyan feladatokat bízva rájuk, melyek az emberekkel kialakított közeli kapcsolattal járnak. Senki nem várja egy raktárban működő géptől, hogy érzelmeket mutasson és vidáman szállítsa az árut, de egy ápolói munkára vagy szociális célokra szánt társrobotnál már más a helyzet. Eddig ugyan ritkán sikerült átlépni az uncanny valley jelenség csapdáján, ahol az egyre élethűbb külső által gerjesztett bizalom egyszer csak veszélybe kerül, mikor a tökéletesség mögül előkerül a tagadhatatlanul mechanikus viselkedés és hirtelen a szimpátia átcsap idegenkedésbe, de valójában még talán nem is értünk el a "rejtélyes völgybe".

A jelenleg fejlesztett robotok ugyanis már távolról is robotnak tűnnek, nem embernek, hiába a szép külső.

Léteznek élethűbb és kevésbé élethű verziók, de kevés olyan gyártó van, amelyik olyan valóságosnak ható másolatot tud létrehozni az élő modellről, hogy az akár első pillantásra megtévesztő is lehet. Egyike ezeknek az Engineered Arts által készített Mesmer rendszerrel épített Fred, amelyet Tedroy Newell színészről mintáztak és egy londoni pubban meg is próbálták becsapni vele a helyi közönséget (bár nem zárható ki a lehetősége annak, hogy a jelenetet megrendezték).

A gépek azonban egy jellemzőjük miatt szinte azonnal elárulják android mivoltukat és ez a szegényes mimika: az ezt vezérlő aktuátorok ugyanis nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy az emberi érzelmi kifejezés sokszínűségét és árnyalatait megjelenítsék, inkább repetitív mozgást generálnak. A motorok hangjáról már nem is beszélve. Hiroshi Ishiguro, az Osakai Egyetem robotikai kutatója és professzora azonban a probléma megoldásán dolgozik és a fejlesztéseket az ember-robot kapcsolat szorosabbra fűzésére és humán avatárok gyártására használná.

A feltaláló többek között arról híresült el, hogy megépítette saját maga másolatát, a Geminoid HI-1-et, amely nem automatizált módon, mesterséges intelligenciával működött, hanem távoli irányítással, így a kutató a segítségével a vele interakcióba lépő alanyok reakcióját is tanulmányozni tudta. Ez a célja a vezetésével működő laboratóriumban készült egyéb robotok építésének is, amelyekkel a sonzaikan érzését szeretné kiváltani az emberekből, azt az érzést, ami akkor fog el minket, mikor emberek társaságában vagyunk.

Ezzel nem csak a gépek tökéletesítése a célja, hanem éppen annyira az emberi psziché megértése is.

Szerinte, ahogy az IEEE Spectrumnak elárulta, a Masahiro Mori által leírt uncanny valley a dolgok leegyszerűsítését jelenti, mivel idővel már nem lesznek idegenek számunkra az androidok, megszokjuk a jelenlétüket, akárhogy is néznek ki. Az Ishiguro projektjében, a Symbiotic Robot-Human Interaction Projektben dolgozó kutatók azonban azt a tervüket sem adták fel, hogy a valóságot leginkább megközelítő külalakkal ruházzák fel a robotokat, ennek érdekében pedig minél több aktuátort (az arc mozgatásához szükséges mechanikai eszközt) és minél hajlékonyabb bőrt fejlesztenek, valamint egy olyan nyomtatási technikát, amivel a sorozatgyártás is megvalósulhat. A Techrxiv szerveren közzétett tanulmányban részletezik az android másolás technológiáját, aminek célja

"egy olyan android alkotása, ami az irányító avatárjaként használható és képes az irányító jelenlétét tükrözni távoli helyeken a külseje és viselkedése pontos reprodukálásával."

Ezeknek a gépeknek az építése nem egyszerű a gyártási folyamat komplexitása miatt, ezt egyszerűsíti le az új technológia a több anyagot használó 3D nyomtatás segítségével. Ez azt jelenti, hogy a puhább, bőrt imitáló részek a keményebb struktúrával együtt kerülnek kinyomtatásra, utána már csak be kell szerelni az elektronikus alkatrészeket és kész is a mechanikus klón. A kutatók próbaképpen ki is nyomtattak egy robottorzót, ami mozgását illetően 31 fokos szabadsággal rendelkezett, bár egyelőre a mimikát még mindig akadályozza a kapcsolódási pontok hiányossága.

A leírás szerint a későbbiekben a személyre szabott androidok testet is kaphatnak és érzékelőket a bőrük alá, az aktuátorok működését pedig a folyadék alapú eszközök alkalmazása teheti sokkal természetesebbé. A 3D nyomtatás egyúttal a költségeket is csökkentheti, így a jövőben már csak az állhat az útjába az emberi másolatok terjedésének, ha úgy döntünk, elég belőlünk egy példány is.

(Fotó: Flickr/arselectronica, Pixabay, Getty Images/RichLegg)

További cikkek a témában:

Már idén megkezdődhet az emberszerű robotok tömeggyártása A világ leghíresebb robotjának, Sophiának hamarosan több ezer másolata áraszthatja el az otthonokat.
A robotok valójában nem a munkánkra, hanem a legjobb barát címére pályáznak Noha rengeteg ismerőssel büszkélkedhetünk a közösségi médiában, legtöbbünknek csak kevés közeli barátja van, és belőlük is egyre többet hagyunk hátra az idő múlásával. A gépekkel kötött szövetségünk azonban más lapra tartozik.
A Disney robotarca úgy pislog, úgy bámul, mint egy ember A filmipari cég kutatási részlegének új demonstrációs robotfeje hátborzongatóra sikerült, így, ahogy van mehetne egy Halloween-horrorba.