Az ember formájú robotok kérdése (szinte mindig a mesterséges intelligencia tárgykörével társítva) a sci-fi irodalom meghatározó toposza. Még Asimov hatalmas ívű Alapítvány-sorozatának is egy android áll a fókuszában, azoknak a regényeknek és egyestés filmeknek pedig, amelyek ilyen robotokról szólnak, se szeri, se száma. Nem is csoda, hiszen a humanoid gép elkészítésével az emberiség tulajdonképpen megismételné saját megteremtésének aktusát, így beteljesülhetne ősi álma: saját teremtő istenével egyenló szintre emelné magát. Ami viszont egy ősi tabu, amit már a Bábel-projekt idején se díjazott a Mindenható...

A humanoid robotok ügyének másik aspektusához nem kell ilyen filozofikus magasságokba emelkednünk. Szintén régi kérdés, hogy ha a minél praktikusabb, ügyesebb jövőbeli gépekről álmodozunk, szükséges-e ember formájúnak elképzelnünk őket. Vannak, akik szerint az a jó, ha minden feladatra arra optimálisan alkalmas célgépet használunk. Mások úgy gondolják, hogy az ember testi adottságaihoz megalkotott technoszférában az ember alakú gépek boldogulnak el a legjobban. És amikor úgy igazán elereszti a fantáziáját egy-egy művész vagy mérnök, megjelennek az univerzális, de nem ember formájú gépek, mint mondjuk az Interstellar szögletes robotjai vagy a tárgyakat az emberi kéznél ügyesebben markoló mechanikus ormány.

Na és persze ott vannak azok a "munkakörök", amelyek betöltésére kifejezetten ember formájú gépek alkalmasak. A magányos időseknek társasáságot szolgáltató ápolórobotok és/vagy a jóval profánabb szexrobotok, esetleg az embert olcsón helyettesíteni képes, csak digitálisan létező hírolvasó robotok - ilyen-olyan fejlettségi szinten és persze valódi MI nélkül, de mind létezik már ma is.

A Rakéta olvasóinak válaszaiból szokatlanul kiegyenlített végeredmény állt össze, ami egyáltalán nem csoda egy ennyire sokrétű elvi probléma esetén. Úgy tűnik, az emberiség egyelőre nem tudja, mit kezdjen ezzel az egész android-üggyel, kell-e neki ember alakú robot vagy szabad-e egyáltalán ilyesmit barkácsolnia.

Nem is tudunk ehhez mást hozzátenni, csak még egy gondolatot egy amúgy eléggé felejthető low-budget sci-fiből. Az Autómata című film végén kiderül, miért lopkodtak a humanoid robotok mindenféle alkatrészeket innen-onnan: hogy megépítsék saját robotjukat. Ami nemcsak hogy nem ember formájú, de már nem is tud beszélni az emberekkel, mert nincs szüksége rá: a robotok a saját robotjukat már az emberiség utáni időkre tervezték...

Jobban várjuk az agyunkkal kommunikáló számítógépet, mint az önvezető autót? A Rakéta minikutatásának eredménye szerint olvasóink számára a közvetlen ember-számítógép kommunikáció a legjobban várt csoda.

A Rakéta olvasói elmondták, hogy mivel közlekednek a legszívesebben. Íme az eredmények Úgy tűnik,  a járványhelyzet erősen újraosztotta a lapokat a közlekedésben.

Autófüggők és húsimádók vagyunk, de a repüléshez és új göncökhöz nem ragaszkodunk A Rakéta olvasói leginkább a felesleges ruhavásárlásokról mondanának le egy élhetőbb jövő kedvéért.