Viszonylag ritka, hogy idegenek odajönnek az utcán megkérdezni, hogy milyen telefont szorongatok a kezemben, de a Fold 2-vel ez a néhány napos teszt alatt többször is előfordult. Nem is csoda, hiszen a Samsung összehajtható telefonja olyan szokatlan látványt nyújt a hagyományos okostelefonokhoz képest, amilyenre utoljára talán akkor volt példa, amikor a billentyűs mobilok tengerében egyszer csak megjelent az iPhone. A közepén egy nagy, hajlítható kijelzővel ellátott, táblagéppé széthajtható telefon nem az első ilyen jellegű próbálkozás, hiszen korábban már a Huawei, a Motorola és maga a Samsung is mutatott be hajlítható kijelzős telefonokat, viszont az biztos, hogy mind közül a Fold 2 az eddigi leghasználhatóbb. A Samsung telefonja nem csak a még mindig gyerekcipőben járó hajlítható technológiához képest lett nagyon jó készülék, de összességében is az egyik legjobb telefon, amit valaha használtam, egy igazi tabudöngető eszköz, ami arra késztet, hogy újraértékeljük, amit eddig a telefonokról gondoltunk.

A Fold 2-nél kiderült, hogy egyáltalán nem baj, ha egy telefon kétszer olyan vastag és majdnem háromszor olyan nehéz, mint egy normál telefon, egészen addig, amíg ezt képes olyan funkciókkal ellensúlyozni, ami miatt megéri kompromisszumot kötni.

Telefon és táblagép egyben - foglalhatnánk össze nagyon röviden a Fold 2 esszenciáját, ez viszont egyáltalán nem adná vissza azt a pluszt, amit egy ilyen eszköz nyújt a használójának. Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy sokkal kényelmesebb, ha kettő helyett csak egy készüléket kell használnunk - ráadásul ebben az esetben a táblagépünk is kényelmesen elfér a zsebünkben -, de a telefon és a táblagép szimbiózisa azt is megváltoztatja, hogyan használjuk ezt a két eszközt. Bár az eladások alapján azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb embernek nincs olyan nagy szüksége tabletre, ez viszont - mint kiderült - csak addig állja meg a helyét, amíg nem szembesültünk azzal, hogy a táblagépünk mindig pontosan egy mozdulatra van tőlünk, és a telefonunkon megkezdett bármilyen munkát, cikket, videót azonnal folytathatjuk rajta. Az első Foldnál a miniatűr előlapi kijelző miatt ez nem derülhetett ki világosan, de néhány nap alatt tökéletesen rá lehet szokni, hogy egy helyett immár két képernyő áll a rendelkezésünkre, és egy idő után kifejezetten hiányérzetem volt, ha a normál okostelefonomat használtam a Fold helyett.

Hallgattak a kritikákra

A Samsung számos újítással tette jobbá a felhasználói élményt, ezek közül talán a legfontosabb, hogy amikor összecsukjuk a kijelzőt, az már nem feltétlenül zár le automatikusan. Az első Foldnál ez úgy működött, hogy ha egy alkalmazást az előlapi kijelzőn kezdtünk el használni, akkor a telefont kinyitva folytathattuk, amit elkezdtünk, ha viszont táblagépmódról váltottunk vissza, akkor újra meg kellett nyitnunk az alkalmazást. A Fold 2-nél viszont már bármelyik alkalmazásnál beállíthatjuk, hogy lezárjon-e a telefon, ha összecsukjuk a telefont, így nem kell minden összecsukás után újra feloldani a kijelzőt, és elindítani az alkalmazást.

Az előlapi kijelző egyértelműen a Fold 2 legnagyobb előnye az elődjéhez képest, hiszen míg az első Fold 4,6 colos képátlójú képernyője csak nagyon korlátozottan volt használható, az új készülék 6,23 colos előlapi kijelzője már hellyel-közzel megfelel egy hagyományos okostelefonénak. Persze ahogy az a 2260x816 pixeles felbontásból is kitalálható, a kijelző igencsak hosszúkás, 25:9-es képarányú, de ennek a hátrányait legfeljebb akkor érzékeltem, amikor írni próbáltam a telefonon. A Samsung virtuális billentyűzete amúgy elég jó, vagyis még a kis méret ellenére is viszonylag pontosan lehet pötyögni rajta, de erre az esetek nagy részében amúgy is a táblagépet fogjuk használni. Ahogy a Note 20 Ultránál, a külső kijelzőt itt is Corning Gorilla Glass Victus védi, ami a gyártó szerint kétméteres zuhanást is kibír, vagyis elméletben a leejtéstől sem kell annyira tartani.

A Samsung ezúttal sokkal komolyabban vette, hogy egy okostelefonként is jól használható telefont adjon a kezünkbe,

ami abból is látszik, hogy immár az előlapi kijelzőn is elforgatható a kép, aminek főleg akkor vesszük hasznát, ha a Foldot félig kinyitva használjuk. Ezt a korábbinál többféle módon is megtehetjük, ugyanis az új zsanér bármilyen szögben rögzíthető, így a Fold 2-t már nem csak miniatűr laptopként használhatjuk, de például sátor állásban is, ami videózásnál kifejezetten jól jön. A félig nyitott módot ezen kívül egyelőre sajnálatosan kevés alkalmazás tudja kihasználni (ilyen például a Google Duo vagy a kameraalkalmazás), így leginkább fényképezésnél vehetjük hasznát, hiszen a Fold 2 állvány nélkül is bárhova letehető, ami szelfiknél vagy hosszabb expozíciós idővel készült fotóknál igencsak jól jön. Elméletileg hasznos lehetne az is, hogy a jegyzetprogramoknál a billentyűzet teljesen kitölti a képernyő hajlítás alatti részét, viszont a fizikai visszajelzés hiánya miatt a virtuális billentyűzeten így kifejezetten nehézkes gépelni.

A gépeléssel elég sokat kell kísérletezni, mire ráérez az ember, ugyanis a Samsung táblagépmódban alapból a kétfelé osztott billentyűzetet ajánlja fel. Ez praktikus is lenne, hiszen így a hüvelykujjunkkal minden billentyűt kényelmesen elérünk, csakhogy hüvelykujjal gépelni szintén elég fárasztó, így ráadásul a kisujjainkkal kéne megtartanunk a csaknem 300 grammos készüléket. Hosszas kísérletezés után végül rájöttem, hogy a Foldot leginkább úgy érdemes fogni, mint egy hagyományos okostelefont, vagyis bal kézzel a hüvelykujjunkat, jobb kézzel a mutatóujjunkat használva. Így a fogása is sokkal kényelmesebb, gépelni pedig egészen könnyen lehet rajta. Kis negatívum, hogy a Fold 2 közel sem hozza azt a fizikai visszajelzést, amit a Samsung csúcstelefonjainál megszokhattunk, a gombok lenyomásánál a telefon épp csak rezzen egyet.

A Fold igazi ereje a táblagépmódban rejlik

A készüléket kinyitva is számos újdonsággal találkozhatunk, amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy az előlapi kamera modulja már nem lóg bele a képernyőbe, ugyanis a 10 megapixeles szefikamera egy diszkrét kameralyukba költözött a kijelző jobb felső sarkában. Élesebb szeműek azt is kiszúrhatják, hogy maga a kijelző is kicsit nagyobb lett, a mérete 7,3-ról 7,6 colosra nőtt, a felbontása pedig 2208x1768 pixeles lett. Ami még feltűnő, hogy a telefon sokkal gyorsabbnak érződik az elődjénél, aminek az egyik oka, hogy immár a Fold is megkapta az S20-nál és Note 20-nál már látott, 120Hz-es képfrissítést, aminek köszönhetően bármilyen mozgókép sokkal jobban néz ki a telefonon.

A gyorsaságérzet másik oka, hogy a Fold 2 valóban egy nagyon erős vas, hiszen a legújabb Snapdragon 865+ processzor mellett 12 GB RAM-ot találunk benne. Az Antutu-benchmark teszt szerint a Fold 2 jókorát ráver teljesítményben az Exynos-processzoros Note 20 Ultrára, bár valószínű, hogy az USA-ban kapható, szintén Snapdragon procival felszerelt Note 20 Ultrához képest nincs számottevő különbség. Bár manapság egy csúcskategóriás telefonnál már egyre inkább magától értetődő, de fontos megjegyezni, hogy az első Folddal ellentétben ez a készülék már 5G-képes, vagyis támogatja a legújabb mobilinternet-szabványt, emellett a WIFI 6-tal is kompatibilis.

A Samsung számos funkciót tett a Fold 2-be, amivel kihasználhatjuk a nagyobb képernyő adta lehetőségeket, bár ezek többsége már az első Foldnál is adott volt. A kijelzőn három alkalmazást jeleníthetünk meg egymás mellett vagy alatt, szabadon méretezve őket, a legtöbb alkalmazás pedig támogatja is az osztott képernyős módot. Ezen a téren azért van néhány komoly hiányzó, az Instagramot például csak teljes képernyőn futtathatjuk, és a Deezer sem hajlandó elindulni ablakban, pedig a zenelejátszók az egyik legkézenfekvőbb példa lenne arra, hogy mire jó, ha egyszerre több alkalmazást is láthatunk (a Spotifyjal ilyen probléma ugyanakkor nincs).

Ezen túlmenően az alkalmazásoknál nem találkoztunk kompatibilitási problémákkal, mindegyik szépen futott a telefonon akár kinyitva, akár becsukva használtuk azt. Az egyetlen kisebb hibát az Instagramnál fedeztük fel, ami összecsukott állapotban egy egészen kicsit kilógott a kijelzőről.

Az osztott mód mellett megnyithatunk tetszőleges számú lebegő ablakot is, amelyeket szabadon méretezhetünk, és azt is beállíthatjuk, hogy mennyire legyenek áttetszőek. Ami talán ennél is hasznosabb, hogy ha éppen nincs szükségünk a megnyitott ablakokra, akkor egy gombnyomással eltüntethetjük őket egy menürendszerbe, amiből bármikor újra elővarázsolhatjuk őket.

Az osztott képernyő nem csak munkánál jön jól, hanem rengeteg más tevékenységhez is hasznos,

hogy csak néhány példát mondjunk: egyszerre nézhetjük rajta a Forma-1 közvetítést és a Live Timingot, a focimeccset és a hozzá tartozó élő statisztikákat, internetezhetünk, Facebookozhatunk miközben Youtube-ot hallgatunk (telefonoknál régi probléma, hogy a Google videómegosztóján ne  hallgathatunk úgy zenét, ha a háttérben fut), de persze az is nagy könnyebbség, hogy a 7,6 colos képernyőn kényelmesen elfér egymás mellett két ablak úgy is, ha a kijelző alját a billentyűzet foglalja el.

A Fold 2 sok tekintetben ugyanazt hozza, amit egy Samsung csúcstelefontól elvárhatunk. A Dolby Atmos hangzásra is képes sztereó hangszórók minősége az Ultráéval vetekszik, a dobozban megtaláljuk a ma már szokásosnak mondható, USB-C-csatlakozóval ellátott AKG fülest, aminek a hangzása gyári fülhallgatóhoz képest egészen minőségi, emellett a telefon a DEX legújabb verziójával is kompatibilis. Erről a Note 20 Ultra tesztjében már részletesen írtunk a Playeren, de röviden annyit tud, hogy a telefonunkat vezetékkel a PC-nkhez vagy laptopunkhoz csatlakoztatva a számítógépen is kezelhetjük a telefonunkat, azaz kapunk egy teljes értékű Android operációs rendszert, amit a Windows mellett futtathatunk, egyszerre használva a kettőt.

Van még hova fejlődni

Kevésbé hasznos örökség, hogy a Fold 2 is megörökölte az Ultránál már joggal kritizált arcfelismerő funkciót, ami csak igen nehézkesen akarja azonosítani az embert. Sötétebb szobában ez már kifejezetten nehezen megy neki, napszemüvegben pedig jobb, ha leteszünk róla, hogy az arcunkkal oldjuk fel a kijelzőt. Más csúcskategóriás telefonokkal ellentétben a Fold hagyományos ujjlenyomat-olvasót kapott, amit a Samsung a bekapcsológombba ágyazott, és bár az elhelyezése nem a legkényelmesebb, de ezt leszámítva gyorsan és pontosan működik. A problémamentes használat érdekében azért érdemes duplán rögzíteni az ujjlenyomatainkat, a menüben pedig beállítani az "ujjlenyomat-olvasás mindig be" funkciót, hogy megspóroljuk azt a plusz gombnyomást. A bekapcsológomb elhelyezése amúgy nem sikerült túl szerencsésen, többször is előfordult, hogy amikor megpróbáltam kinyitni a telefont, véletlenül megnyomtam, ezzel akaratlanul lezárva a kijelzőt. A Fold 2 hiányosságai között megemlíthetjük még a víz- és porvédelmet, de ez a hajlítható telefonoknál ma még nem számít kirívónak, az eddig bemutatott készülékek egyike sem kapta meg az IP-plecsnit.

Az egyetlen igazán csalódást keltő dolog a Fold 2-ben a telefon kamerája,

ami messze elmarad egy mai csúcskategóriás telefon szintjétől. A 12 megapixeles főkamerával, 12 megapixeles telefotó és szintén 12 megapixeles nagy látószögű lencsével ellátott kamerarendszer alig-alig fejlődött az első Foldhoz képest, és látványosan nem tudja felvenni a versenyt a mai élbollyal. A főkamerával nincsenek komoly gondok, sőt, a fotók valamivel részletgazdagabbnak tűnnek, mint az Ultra esetében, de a Fold nagyjából minden más területen elmarad a Samsung csúcstelefonjától. A különbség egészen szembeöltő a zoomos fotóknál, a Fold 2x-es optikai zoommal és 10x-es digitális zoommal ellátott kamerája fényévekkel marad el az Utra képességeitől. A telefonban emellett nem találunk lézeres autofókuszt és videókat is csak 4K felbontásban készíthetünk vele, ehhez képest pedig sovány vigasz, hogy a főkamera mellett a telefotó lencsébe is került egy optikai képstabilizátor. Bár a Fold 2 összességében nem csinál rossz fotókat, de elmondhatjuk, hogy mai szemmel nézve már egy kifejezetten közepes kamerarendszer került a készülékbe, ami nem igazán az, amire ebben az árkategóriában számítanánk. Ha valaki 750 ezer forintért vesz magának telefont, az teljes joggal várhatja el, hogy mindenből a legjobbat kapja, ez pedig itt a közelében sincs.

A nagy kijelző és a 120Hz-es képfrissítés együttesen természetesen az átlagnál jobban eszi az akkumulátort, amit a Samsung azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a telefonba az első Foldénál kicsit nagyobb, 4500 milliamperórás akksit raktak. A Fold 2 ebben a tekintetben némileg felülmúlja az elvárásokat, hiszen ahhoz, hogy teljesen lemerítsük, több mint hat óráig kéne folyamatosan, aktívan használnunk a telefont. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy használattól függően a telefon egy-másfél napot fog kibírni egy töltéssel, kivéve, ha nekiállunk ledarálni a Gyűrűk Ura-trilógiát, vagy négyórás élő közvetítést nyomunk a Facebookon. A telefon töltési sebessége ma már inkább átlag alattinak nevezhető, hiszen a 25 wattos gyorstöltővel is több, mint másfél órába telik csurig tölteni az akksit, emellett van lehetőség vezeték nélküli és fordított töltési módokra is.

Már nem csak érdekes, de jó is

A Samsung tehát nagyot lépett előre a legújabb készülékével, hiszen amíg az első Fold határozottan kísérleti termék benyomását keltette, tele számos hibával, a Z Fold 2 egy szinte minden elemében kiforrott készülék, amire bátran alapozhatnak majd a következő években. Hibái azért ennek a telefonnak is vannak, ami különösen azért fájó, mert ezek semmilyen összefüggésben nincsenek a hajlítható technológiával. Egy jobb kamerarendszert és kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasót mindenképpen elbírt volna a telefon, aminek az üzemideje is csak átlagosnak nevezhető.

A Fold 2 ennek ellenére is a legjobb hajlítható kijelzős készülék, amivel eddig találkoztunk,

bár ez nem feltétlenül csak a technológia miatt alakult így. Ugyan a Huawei egészen más filozófiával közelítette meg a hajlítható telefonokat, a Mate Xs-sel ők is remek munkát végeztek, azonban a Google-szolgáltatások megléte és az ára egyértelműen a Fold 2 felé billenti a mérleg nyelvét, hiszen a Samsung hajlítható telefonja jó kétszázezer forinttal olcsóbb a Huaweiénél.

A Samsung telefonjával kapcsolatban a piac is bizakodó, hiszen az elemzők arra számítanak, hogy a Fold 2-ből akár félmillió is fogyhat az idei évben. Ez nagyjából egybevághat a Samsung elvárásaival, ami a korábbi hírek szerint hét-nyolcszázezer darabot készül legyártani idén a Fold 2-ből. Kontextusba helyezve ezek persze nem olyan hatalmas számok, a Counterpoint Research például azt jósolta, hogy a kicsit korábban bemutatott Note 20-szériából idén 8,5 millió példányt fog eladni a Samsung, azonban a hajlítható telefonok kategóriájában ez ma még egy kiemelkedő eredménynek számítana. A Samsung szerint Dél-Koreában egyedül nyolcvanezer előrendelés érkezett a telefonra, vagyis a Fold 2-nek minden esélye megvan rá, hogy ne csak az eddigi legjobb, de legsikeresebb hajlítható kijelzős telefon is legyen.