A november 11. és 22. között megrendezett ENSZ Éghajlatváltozási Konferencia elsődleges célkitűzése az volt, hogy az országok felgyorsítsák azokat a lépéseket, amelyek a párizsi klímaegyezményben kitűzött célok eléréséhez szükségesek. A 2015-ös megállapodásban az azt aláíró 195 ország vállalta, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartják az iparosodás előtti időkhöz képest, azonban az eddigi klímakonferenciákon nem sikerült olyan megállapodást tető alá hozni, amely garantálta volna ennek a célnak a teljesülését. A találkozó eredményei ezúttal is vegyes fogadtatásra találtak, hiszen míg egyes területeken sikerült előrelépést elérni, a konferencia résztvevői és azt azt nyomon követő szakértők sok esetben csalódottságuknak adtak hangot.

Nagy elvárások, mérsékelt eredmények

Az idei klímacsúcs legfontosabb kérdése a fejlődő országoknak nyújtott klímafinanszírozás összege volt, amely az elképzelések szerint hatékony eszköz lehet arra, hogy a fejlődő országok megküzdhessenek a klímaváltozás hatásaival és biztosítsa az átmenetet az alacsonyabb kibocsátású technológiákra való áttérésre. A felek végül egy 300 milliárd dolláros éves klímafinanszírozási keretről egyeztek meg, amit 2035-ig fokozatosan emelnének 1,7 billióra, a kiindulóösszeg azonban messze elmarad a fejlődő országok által kért 500 milliárd dollártól. A megállapodást heves kritika érte a fejlődő országok részéről, India képviselője például egyenesen "szánalmas összegnek" nevezte a felajánlott támogatást, ami alkalmatlan arra, hogy megoldást jelentsen a klímaváltozás okozta kihívásokra. Az érintett felek emellett azt is kifogásolták, hogy a javaslat szerint a fejlett országok a finanszírozás egy részét hitelek formájában nyújtanák, amivel a fejlődő országok adósságállománya tovább nőne.

A COP29 másik fontos eredménye, hogy a feleknek sikerült megállapodniuk egy olyan mechanizmus létrehozásáról, amely lehetővé teszi a nemzetközi szén-dioxid-kvóták kereskedelmét. Ez a döntés várhatóan milliárd dolláros klímafinanszírozást szabadít fel, amely elsősorban a fejlődő országokat fogja támogatni.

A konferencia kiemelt figyelmet fordított az energiaátmenetre is, különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagoktól való globális függőség csökkentésére és a megújuló energiaforrások telepítésének felgyorsítására. A fő célok közé tartozott a szén fokozatos kivezetésének konkrét ütemtervének meghatározása és a zöld hidrogénpiacok fejlesztése, amelyek közül mindkettő elengedhetetlen a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez. Míg utóbbival kapcsolatban több konkrét megállapodás is született (például a zöld energia kereskedelmét elősegítő komplex hálózatfejlesztésről), addig a szén kivezetésével kapcsolatban kevés előrelépés történt. Ezek közül a legfontosabb, hogy 25 ország, köztük 13 EU-tagország vállalást tett arra, hogy a jövőben nem létesítenek olyan új szénerőműveket, amelyek nincsenek ellátva szén-dioxid-megkötő technológiával - az aláírók között van többek között Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Ausztrália is, azonban az olyan, a szénre jelentősen támaszkodó gazdaságok, mint az Egyesült Államok, Kína és India - Magyarországhoz hasonlóan - kimaradtak a megállapodásból.

A COP29 az energiabiztonsági aggályokat is igyekezett kezelni, különösen a fosszilis tüzelőanyagoktól nagymértékben függő gazdaságok esetében, és támogatta azokat a törekvéseket, amelyek biztosítják az érintett közösségek számára az igazságos és méltányos átmenetet. A konferencia során számos más kérdésben is születtek megállapodások, például a metánkibocsátás csökkentéséről, az erdőirtás megállításáról és a vízgazdálkodás javításáról.

Trump árnyékában

A COP29 hangulatát alapvetően meghatározta, hogy éppen a konferencia kezdetén derült ki, hogy 2025-től ismét Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy egyáltalán van-e értelme bármilyen megállapodásnak. Mint ismert, Trump legutóbbi elnöksége során az Egyesült Államok kilépett a Párizsi Klímaegyezményből, enyhítették a metánkibocsátásra vonatkozó szabályokat és a járművek üzemanyag-hatékonysági előírásait, visszavonták a Tiszta Energia Tervet, amely az elektromos áram előállításával együttjáró szén-dioxid-kibocsátás csökkentését tűzte ki célul, és számos olyan intézkedést hoztak, ami támogatta a fosszilis tüzelőanyag-ipart. A konferencia egyik legfontosabb célkitűzése emiatt az lett, hogy a megállapodások túléljék a Trump-adminisztrációt, a fejlett országok képviselőinek nyilatkozatai alapján többek között a fejlődő országoknak nyújtott támogatás 2035-ig tartó fokozatos növelése is ezt a célt szolgálja.

A konferenciát sok kritika érte a helyszínválasztás miatt is, hiszen a rendezvény házigazdája, Azerbajdzsán, jelentős olaj- és gázkitermelő, emellett az országot az emberi jogi helyzettel kapcsolatban is rendszeres kritikák érik. A COP29 számos "hivatalos partnere" olyan vállalkozás volt, amelyet közvetlenül Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök birtokolt, vagy amely az Alijev család vállalkozásaihoz kötődik. Az ország elnöke a konferencián tett kijelentéseivel csak tovább fokozta a feszültségét, hiszen beszédében az olajat és a gázt "Isten ajándékának" nevezte.

Több környezetvédelmi szervezet azt is keményen kritizálta, hogy a konferencián minden eddiginél nagyobb számban vettek részt olyan küldöttek, akik a fosszilis tüzelőanyagokban érdekelt iparágakat képviselték. A Kick Big Polluters Out (KBPO) koalíció jelentése szerint a fosszilis lobbinak legalább 1773 képviselője kapott belépést a COP29 klímacsúcsra, amivel Azerbajdzsánt, Brazíliát és Törökországot kivéve minden nemzeti delegáció létszámát meghaladták, és több küldöttjük volt, mint a tíz, az éghajlatváltozásnak leginkább kitett nemzetnek (1033) együttvéve.

(Források: BBC, The Guardian, Carbon Brief, Wikipedia, Fotó: Sean Gallup/Getty Images, )

Ezen a térképen ellenőrizhetjük, hogy milyen lesz mifelénk a klíma Kipróbáltuk, elég szélsőségesen alakulnak a számok nálunk is, avagy: Helló, Olaszország Budapesten!