Mint arról a Reuters beszámolt, az orosz Védelmi Minisztérium ma bejelentette, hogy elpusztítottak egy nagyobb földalatti raktárat Ukrajna nyugati részén, az Ivano-frankivszki területen, ahol repülőgépekhez használatos lövedékeket és muníciót tárolt az ukrán hadsereg. A Reuters független forrásokból azonban mindezt nem tudta megerősíteni.

A hiperszonikus (adott esetben polgári) eszközökről, és ezek fejlesztéséről korábban mi is írtunk többször is. A hiperszonikus jelző arra vonatkozik, hogy a szóban forgó eszköz az adott közegben (jellemzően a légkörben) képes a hangsebesség ötszörösével vagy akár annál gyorsabban is száguldani. Ez jól hangzik, de miért változtathatja meg magát a hadviselést ez az egyébként jelenleg fejlesztési fázisban leledző technológia? Három főbb ok szokott válaszként felmerülni: egyrészt ennél a sebességnél a levegő a rakéta előtt egyfajta plazmává préselődik, ami elnyeli a radarjeleket, így az eszköz észlelése nehéz. Másrészt a gyorsasága miatt nehéz hagyományos elfogórakétákkal védekezni ellene. Végül pedig – szintén ennek az elképesztő sebességnek köszönhetően – egy ilyen rakétának vagy robotrepülőnek még robbanótöltetre sincs szüksége, a becsapódáskor a kinetikus energia is borzalmas pusztítást képes végezni.

A hiperszonikus eszközöket természetesen fel lehet szerelni akár nukleáris robbanófejjel is – ezek célba juttatására a fentebb említett két ok miatt különösen alkalmas: az USA Aegis védelmi rendszere például 8-10 másodperces reakcióidővel dolgozik, de ennyi idő alatt az orosz Tsirkon (erre mindjárt visszatérünk) akár 20 km-t is megtehet, és az elfogórakéták egyszerűen nem lesznek elég gyorsak ahhoz, hogy utolérjék. Legalábbis ezek a panelek ismétlődnek ezen eszközök kapcsán.

A hiperszonikus fegyverek fejlesztése kapcsán épp tavaly volt a nyilvánosság számára is érzékelhető mozgolódás, különösen azután, hogy kiderült egy tavaly nyári sikeres tesztelést követően, hogy a kínaiak eléggé előre járnak ennek az eszköznek a fejlesztésében, sőt lekörözték az amerikaikat is. Minderről lentebb írtunk részletesebben.

Senki sem érti, hogy működik Kína hiperszonikus csodafegyvere, és emiatt el kellene kezdeni aggódnunk Ahogy egyre többet tudunk meg a sikeres kínai rakétatesztről, annál félelmetesebb lesz az összkép – ez Kína Szputnyik-pillanata?

Mi a helyzet az oroszokkal?

Az oroszok a titkolódzó Kínával ellentétben kifejezett szeretnek kérkedni a haditechnikai fejlesztéseikkel, és Jurij Boriszov, orosz miniszterelnök-helyettes az ország hiperszonikus fegyverei kapcsán arra utalt, hogy azok új fizikai törvényszerűségeken alapulhatnak. Természetesen az ehhez hasonló állításokból időnként nem árt köbgyököt vonni, de Oroszország korábban bejelentette azt is, hogy sikeresen kilőttek egy 3M22 Tsirkon (angolul Zircon) hiperszonikus rakétát egy nukleáris tengeralattjáróról. A Tsirkon egyike azon eszközöknek, melyeket az oroszok mint az új generációs hiperszonikus fegyvereket emlegetnek, és 2019-ben maga Vlagyimir Putyin leplezte le ezt a rakétát, és elmondása alapján a Tsirkon akár 9M-ig is képes felgyorsulni, tehát a hangsebesség kilencszeresével tud haladni akár. A bejelentéskor derült ki az eszköz több paramétere is: a hossza például 10-11 méter, valamint, hogy 300-400 kg közötti robbanófej célba juttatására képes. A Tsirkon hatékony mind vízi, mind pedig szárazföldi célpontok ellen, a hatótávolsága pedig 1000 km.

Putyin egyébként 2018-ban jelentette be nagy dérrel-dúrral ezeket a fejlesztéseket – akkor a tévéadásban még látványos szimulációkkal is sokkolta a világot. Az Avangard nevű lövedék például állítása szerint egyenesen a hangsebesség hússzorosával képes haladni, és így az orosz elnök szavai alapján „abszolút sérthetetlen bármely légvédelmi rendszer számára”.

Tényleg olyan veszélyes a hiperszonikus fegyver?

Mind Kína, mind pedig Oroszország eredendően azért fejleszt ilyen rendszereket, hogy azokkal megkerülje (elsősorban) az USA légvédelmét – Putyin is lényegében erre utalt fentebb. Más kérdés a realitás, amiből két szempontot kell kiemelni: egyrészt egy ilyen eszköz elkészítésének a nehézségeit, másrészt pedig, hogy tényleg olyan fenyegetést jelent-e légvédelmi szempontból. A Scientific American 2021-es augusztusi cikkében (tehát még azelőtt publikálták, hogy a sikeres kínai tesztről még tavaly ősszel elkezdtek volna megjelenni az első információk) több tudós is érvelt amellett, hogy egyrészt egy ilyen eszköz kifejlesztése nem egyszerű feladat, másrészt pedig nem is biztos, hogy akkora aduász épp a légvédelmi rendszerekkel szemben, mint azt szívesen szokták hangoztatni.

Hiperszonikus eszközt először az 1930-as évek végén próbáltak fejleszteni, de kevés sikerrel, majd időnként jött egy-egy hullám, amikor valamely állam sok pénzzel beállt az ilyen tervek mögé. 1963-ban például mai áron az USA 5 milliárd dollárt költött a X–20 Dyna-Soar hiperszonikus siklóeszköz kifejlesztésére, ám végül elengedték. Szeptember 11. után viszont George W. Bush adott utasítást olyan hiperszonikus eszközök kifejlesztésére, melyekkel globálisan lehet (nem nukleáris jellegű) csapást mérni gyorsan és hatékonyan különböző kontinenseken a terroristákra. Nagyjából itt kezdődik a hiperszonikus eszközök 21. századi története, ami gyorsan a légvédelmi rendszerek megkerülésébe csapott át.

Besült az amerikai hadsereg hiperszonikus fegyvertesztje Az USA-nak a legutóbb nem jött össze, ami a két rivális nagyhatalomnak – Kínának és Oroszországnak – igen: hogy sikeresen teszteljen egy hiperszonikus fegyverrendszert.

A fejlesztés azonban még modern korunkban is minimum döcög. Az USA tesztjei besülnek, és legkorábban ilyen működőképes eszköze Amerikának 2023-ra lehet. Ezért is volt olyan arculcsapás a sikeres kínai teszt (amit Peking egyébként tagad, hogy fegyverteszt lett volna, de erre majd mindjárt visszatérünk). Mindez persze nem is csoda: a fizika kifejezetten a hiperszonikus eszközök ellen dolgozik, mivel már a hangsebességnél is jelentkező problémák az ilyen járműveknél szó szerint négyzetre vagy köbre emelődnek. A húzóerő például a négyzete annak, ami hangsebesség esetén hat egy járműre – azaz egy siklójárműre 5M sebesség mellett 25-ször akkora húzóerő hat, mint hangsebességnél. Mi a helyzet Putyin szuper 20M-es Avangard-jával? Erre 400-szor akkora húzóerő hat, mint egy hangsebességgel közlekedő rakétára. A légköri surlódás miatt pedig 5M sebesség mellett 125-ször akkora a mozgási energia vesztesége, mint hangsebességen. 20M-nél ez már 8000-szeres különbség. És akkor még a keletkező hőenergiáról és egyebekről meg sem mukkantunk – például egy ilyen eszköz körül úgy felforrósodik a levegő, hogy azt infravörös érzékelővel könnyen ki lehet szúrni.

Feltűnhetett, hogy siklójárművekről beszélünk, ennek oka, hogy ezek az eszközök úgy működnek, hogy fellövik rakétával, majd szépen nagy magasságból visszasiklik, és úgy találja el a célpontot. (Folynak fejlesztések hiperszonikus hajtóművekkel kapcsolatban, de ezek közül hivatalosan egy sem készült még el – a kínai eszköz is ilyen siklójármű volt egyébként.)

A SA cikkét író tudósok szerint ez a rettenetesen sok kín nem is feltétlen éri meg, mivel – amennyiben interkontinentális töltetek célba juttatásáról van szó – ezek annyival nem is hatékonyabbak a jelenlegi hordozóknál. Sokszor azért tűnnek az összehasonlítások lenyűgözőnek, mert a mérleg másik serpenyőjébe hangsebesség alatti eszközök kerülnek, és bár a hiperszonikus eszköz valóban képes úgymond megkerülni a radart, műholdakról azonban az említett infravörös jel jól érzékelhető – erre az elemzések alapján már a jelenlegi amerikai és orosz rendszerek is képesek. Sőt az L3Harris Technologies és a Northrop Grumman épp közösen fejlesztenek egy kifejezetten ilyen eszközöket érzékelő rendszert – a Hypersonic and Ballistic Tracking Space Sensor (HBTSS) alapja olyan (részben már fel is lőtt) új katonai műholdakból összeálló hálózat lesz, amely a hiperszonikus fegyvereket a kilövéstől a becsapódásig képes követni. A HBTSS ráadásul képes kritikus információt is küldeni a hajóknak, repülőknek vagy akár a szárazföldi egységeknek – magyarán a hiperszonikus fegyverek jelentette előny (az USA légvédelmének kikerülése) még azelőtt eliminálható, hogy ezek az eszközök valójában készen állnának.

Mi a helyzet Ukrajnával?

Érdekes kérdés, hogy Oroszország egyáltalán miért vetett be ilyen eszközt a jelenlegi háborúban. Talán az USA-nak akartak üzenni ezzel, vagy csak így tudták megkerülni a most is elég ütőképes ukrán légvédelmet? Természetesen az sem biztos, hogy az egész nem egyszerűen propagandafogás-e. Korábban, a T–14 Armata kapcsán írtunk arról, hogy a papíron rendkívül effektív szupertank helyett a harctér realitása az orosz hadsereg számára a siralmas barkácsmegoldások, mint amilyen a rögtönzött rácsok a harckocsik tetején, vagy akár a szállítójárműveket „védő” pontonhídból készült barkács-fapáncélzat.

T–14 Armata, az orosz szupertank, amelyet arra terveztek, hogy megnyerje ezt a háborút Ukrajnában alapvetések kezdenek megdőlni haditechnikai értelemben, de milyen szerephez jut az újgenerációs orosz tank, melyet kifejezetten az ilyen konfliktusokra terveztek?

Maradjunk annyiban, hogy mindezek alapján azért a 20M-mel száguldó szuper fegyver működőképes létezésére kicsi az esély. A kínaik siklójárműve (amit tehát azóta is tagadnak, hogy alkalmas lenne töltetek célba juttatására, tehát hogy egyáltalán fegyvernek szánták) 5M-mel repült, és ugyan többször tíz kilométerrel elvétette a célt, az USA szerint a találat így is elég közelinek mondható – ami nyilván arra vonatkozik, ha a fegyver nukleáris töltetet szállított volna. Viszont épp az USA a hosszú távú siklójárművek helyett (mint a fejlesztési nehézségekkel küzdő HTV–2) inkább a rövidebb távon is hatékony hiperszonikus fegyverek fejlesztését helyezte a fókuszba – ez utóbbiak pedig épp arra szolgálnak, hogy megkerüljék (vagy kiiktassák) egy háborús színtéren a légvédelmet. Magyarán ezeknek az interkontinentális felhasználása nem jelentős.

Mindezek alapján logikusan a most bevetett orosz fegyver vagy olyasmi, lokális csapásmérésre alkalmas eszköz lehet, mint ami az amerikai fejlesztések jelenlegi iránya (és ez nem jelent interkontintelás fenyegetést), vagy pedig az oroszok képesek voltak a kínaiknál jóval pontosabban célba juttatni egy ilyen sikló eszközt, hiszen egy raktár lebombázása esetén (legyen is az bármekorra) azért – mondjuk úgy –  minden kilométer számít. Ez utóbbi eset globálisan veszélyt jelenthet, viszont gyorsan tegyük hozzá, hogy technológiai szempontból már a kínai siker is meglepte a világot, vagyis ez azt jelentené, hogy ezen technológia kapcsán az oroszok sokkal előrébb járnak, mint azt eddig bárki feltételezte volna. De persze az sem zárható ki, hogy propagandafogásról, esetleg féligazságról van szó.

A hiperszonikus fegyverek igazi veszélye

A tudósok szerint a hiperszonikus fegyverek bizonyos esetekben tehát hatékonyak, de szó sincs forradalmi eszközökről. A legtöbb, ez utóbbi megállapítást alátámasztó indok vagy túloz vagy egyszerűen csak hamis. Azonban ez a felfogás egy újabb fegyverkezési versenyt indíthat be, sőt talán már indított is be, aminek a mostani orosz bejelentés egy újabb állomása lehet. Emiatt aztán milliárdokat költenek majd az ilyen fejlesztésekre mindenhol, és közben attól független, hogy mennyire jelentenek tényleges előrelépést ezek a rendszerek, ha mindenki ezekre készül, ezektől tart, és ezért kiélezett helyzetben villámgyorsan próbál döntést hozni, nos úgy a hibázásra is jóval nagyobb lesz az esély mondjuk egy téves riasztás esetén.

Frissítés (2022. 03. 19.): A Skynews cikke szerint az oroszok egy Kindzsal hiperszonikus rakétát használtak, amit vadászgépről indítottak. Putyin ezt az eszközt egyébként „ideális fegyverként” jellemezte, és 2000 km-es hatótávval rendelkezik, valamint 10M sebességgel repül, és alkalmas lehet nukleáris csapásmérésre is. Ezt a rakétát, ami tehát nem az a hosszabb távú, akár interkontinentális csapásmérésre alkalmas siklóeszköz, amit például Kína fejlesztett, az oroszok állítólag már bevetették Szíriában is 2016-ban. Független forrásból azonban egyelőre a Kindzsal bevetését Ukrajnában nem erősítették meg.

(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/12019)