Talán kevésbé egyértelműen, mint a hidegháború alatt, de úgy tűnik a nyáron Kínának is meglett a maga „Szputnyik-pillanata”, tehát amikor a rivális USA-hoz képest jelentős fegyver-technológiai fölényre tett szert egy látványos demonstráció keretében. Magáról a kísérletről korábban mi is írtunk, de novemberben több további részlet is kiderült ezzel kapcsolatban. A legutóbbi fejleményről a Financial Times számolt be, mely lap cikkét az Interesting Engineering szemlézte.
Ezek alapján pedig a júliusi fegyverteszt nagyobb technológiai bravúr, mint az elsőre látszott. Nyáron ugyanis a Népi Felszabadító Hadsereg Rakétaerői egy hiperszonikus – tehát az adott közegben a hangsebesség legalább ötszörösével száguldó siklórepülőgépet juttattak a légkör felső rétegébe, és ez mozgás közben egy szintén hiperszonikus rakétát indított útnak. A rakéta képes lehet nukleáris robbanófej célba juttatására is, és végül ez az eszköz csapódott be a Dél-kínai-tengerbe némileg elvétve ugyan a pontos célt, de így is először sikerült a történelmben hasonló technológia működését a valóságban is bemutatni.
Amit nem sikerült mindebből megfejteni, hogy egy hiperszonikus sebességgel haladó eszköz miként képes destabilizálódás nélkül kilőni egy hiperszonikus rakétát. A DARPA, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege például nem tudja megválaszolni, hogy minderre az ázsiai nagyhatalom miképp volt képes. A hiperszonikus eszközből történő rakétakilövést Fractional Orbital Bombardment System (FOBS) néven emlegetik, és mint arról a fent kattintható cikkünkben szóltunk, a FOBS eszközök jelentős fenyegetéssel bírnak, mivel kiszámíthatatlanságuknak és nagysebesség melletti manőverezőképességüknek hála szinte bármely védelmi mechanizmust képesek megkerülni. Sőt a brutális gyorsaságuk miatt a korai figyelmeztető-rendszerek sem érzékelik ezeket. A FOBS mindarra képes tehát, mint egy hagyományos rakéta, csak éppen teljességgel kiszámíthatatlan vektorokkal dolgozik.
A találgatás nem ér véget az eszköz működésével, hiszen a célja sem világos – egyes szakértők szerint a kilőtt eszköz egy levegő-levegő rakéta, míg mások szerint a rendszer védelmi célokat szolgál. Habár a rakéta tehát elvétette a célpontot 32 km-rel (az eredeti híradásban még ennél többről, közel 40 km-ről volt egyébként szó), azért a Pentagonban így sem nyugodtak, elsősorban azért, mert míg az USA védelmi rendszerei az Északi-sarkra fókuszálnak, egy ilyen eszközzel az ország a Déli-sark felől is támadhatóvá válna.
Múlt héten John Hyten tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának alelnöke fogalmazott úgy egy a CBS News-nak adott exkluzív interjú során a kínai teszttel kapcsolatban, hogy egy kínai rakéta megkerülte a bolygót, majd ezt követően eresztette útjára az említett siklórepülőgépet. Kína ráadásul több száz új siló építésébe fogott, így a tábornok szerint Kína képes lehet arra, hogy egy nap meglepetésszerű csapást mérjen az USA-ra. Hyten szerint a fegyver kifejezetten támadóeszköz, egy úgynevezett „first-use” fegyver – utalt a no first use (NFU) elv ellentétére, mely szerint nukleáris fegyvert csak egy nukleáris támadást követő válaszcsapásra lehet felhasználni. Az NFU felfogás szavatolta a hidegháborús években, hogy egyik nagyhatalom sem vetett be ilyen fegyvert, aminek gyakorlati oka az volt, hogy egyik ország sem tudott volna sikeres első csapást végrehajtani a másik ellen. Egy kínai first use eszköz tehát ezt a sok évtizedes egyensúlyt rúgná fel.
Mindehhez társul (ahogy arról mi is beszámoltunk), hogy az USA lemaradt a hiperszonikus fegyverkezési versenyben. A különbség a két hatalom közt ezen a téren elég egyértelmű Hyten szavai alapján: míg Kína az elmúlt öt év során több száz ilyen tesztet végzett, addig az Egyesült Államok mindössze kilencet. Kína ráadásul már hadrendbe állított egy középhatótávú hiperszonikus fegyvert, míg az USA esetén erre még éveket kell várni.
A július 27-én végrehajtott sikeres teszt tehát Kína Szputnyik-pillanata? Hyten szerint a kínai technológia elég lenyűgöző, de a Szputnyikot követően beindult az USA-ban az aggodalom, hogy valamit sürgősen tenni kellene. Ennek azonban jelenleg nincs nyoma. Hyten szerint pedig kifejezetten baj, hogy ez a sürgető érzés ezúttal elmaradt.
(A cikkhez használt fotó illusztráció, a forrása: Flickr/Saurav Chaudhari)