Onkalo, azaz az Üreg Finnország délnyugati részén, Olkiluoto szigetén helyezkedik el, Helsinkitől körülbelül 240 kilométerre, olyan területen, ami gazdag atomreaktorokban- a közelben ugyanis három reaktor is működik, köztük a világ harmadik (és Európa első számú) legerőteljesebb nukleáris reaktora, a nemrégen megnyitott Olkiluoto 3. Az Olkiluoto Atomerőmű lesz egyike azoknak a nukleáris erőműveknek, ahonnan az újrahasznosításra nem alkalmas (vagy nem szánt) radioaktív hulladékot hamarosan már nem átmeneti tárolókba, hanem egy mélygeológiai tárolóba szállítják, ahol legalább százezer évig pihen majd zavartalanul.

Az Onkalo elnevezésű radioaktívhulladék-tároló az első a maga nemében,

és tesztelése már nagyban zajlik, jövőre vagy 2026-ra pedig akár a hivatalos működése is megkezdődhet.

Onkalót a Posiva Oy vállalat építi, ami közel négy évtizedet töltött csak az előkészítéssel: ennek során kiválasztották a megfelelő helyszínt, alapos felméréseket végeztek az itt található kőzetekkel kapcsolatban, és megtervezték a tároló készítésének és működtetésének részleteit. A konstrukció 2004-ben indult, mostanra pedig az építmény nagyjából készen is áll a nyitásra, de természetesen előtte még tesztelik a hulladék eltemetéséhez szükséges technológiai megoldások működőképességét.

A tesztek során négy tartályt helyeznek el a tároló járataiban, amelyek közül az első kettőbe csak nehezékeket raktak, a többibe a radioaktív hulladékhoz hasonló jellemzőkkel bíró, de nem radioaktív anyagot. A tartályokat a felszínen lévő 'csomagolóüzemben' töltik meg: a belső vastárolókat (amiben a kiégett fűtőelemek lesznek) egy-egy rézből készült kapszulába rejtik, majd speciális technikával lezárják, és leszállítják a föld alatti járatokba.

A szállítás autonóm járművekkel történik, de minden folyamatot felügyelnek a Posiva munkatársai.

A teszttartályokat egy 70 méter hosszú járat üregeiben raktározzák, majd az üregeket bentonit blokkokkal dugaszolják le, és a járatot is feltöltik bentonit agyaggal, a folyosók végére pedig betondugó kerül - ezeket a feladatokat szintén automata eszközök segítségével kivitelezik az emberek biztonsága érdekében. A teszt jelenleg a végső fázisa felé közeledik, néhány nappal ezelőtt a negyedik tartályt is lezárták úgynevezett frikciós keverékhegesztéssel (FSW), majd ezt is leszállítják végső nyughelyére.

Az Onkalo a felszín alatt 450 méter mélységig elérő vájatban helyezkedik el, de maga a tároló 400-430 méterig terjed. A belső teret spirál alakú járaton át lehet megközelíteni, emellett négy vertikális akna vezet le a mélybe, a hulladéktemető pedig számos folyosóból áll, amelyek helyet adnak a kiégett urán fűtőelemeknek (folyosónként 30-40 tartálynak) és a szállítójárműveknek is. Egyelőre 10 kilométernyi alagút alkotja a rendszert, de az évtizedekig tartó feltöltés alatt további 40 kilométer alagutat tesznek még hozzá, hogy az ország összes radioaktív hulladéka elférjen benne, ennek érdekében összesen kétmillió köbméter kőzetet távolítanak el a területről.

Onkalo a tervek szerint 3250 tartályban 6500 tonna radioaktív anyagot fogad be és őriz több mint százezer évig lezárása után.

De mi történik a hellyel, miután, feltehetően 2100 környékén betelik a tározó, befejeződnek a munkák, és magára hagyják a létesítményt? A megbeszélések régóta zajlanak azzal kapcsolatban, hogy vajon van-e értelme, illetve haszna valamilyen módon jelölni a környéken, hogy mit is rejt a Föld mélye, vagy jobb, ha senki figyelmét nem hívják fel a tárolóra. A sziget ezen részén valószínűleg nem fognak a jövőben ásatásokat végezni valamilyen ásványkincs után kutatva, ezért lehetséges, hogy ez utóbbi megoldás adná a legnagyobb nyugalmat a radioaktív anyagok számára, míg telik a bomlásuk, aminek teljes folyamata egyébként több mint százezer évet vesz igénybe. A Posiva Oy kommunikációs menedzsere, Pasi Tuohimaa a Gristnek adott júniusi nyilatkozatában kifejtette: jelenleg úgy gondolják, hogy semmivel nem jelzik Onkalót,

"senki sem fogja tudni, hogy egyáltalán itt van, sem a jövő generációk, sem a jövőbeli idegenek vagy bárki más".

Persze egyelőre nem lehet előre látni, hogyan is néz majd ki a világ 102 024-ben és utána, lesznek-e még emberek a környéken, hogyan alakul az emberi civilizáció, vagy a Föld sorsa, valamint az sem jósolható meg, hogy a különösen veszélyes radioaktív anyagok kezelésére születnek-e más, esetleg jobb megoldások, technológiák, amelyek hasznosak lehetnek az Üregben várakozó hulladék számára is.

Mivel a legbiztonságosabb tárolása a Nagyszintű Radioaktív Hulladékoknak (High-Level Radioactive Waste, HLW) a minél alaposabb izoláción alapszik, ezért több ország is tervezi hasonló mélygeológiai tárolók létesítését, de az előkészítés és építés folyamata, ahogy azt a finn példa is mutatja rendkívül hosszas lehet. Onkalo nyitása 2025-ben vagy 2026-ban indulhat, de a Posiva Oy még most is vár a 2021-ben beadott üzemeltetési kérelmének engedélyeztetésére, aminek véleményezését a finn atombiztonsági hatóság (STUK) már többször elhalasztotta.

(Fotó: Posiva Oy)

Bemutatták, hogyan működik majd Onkalo, a többszázezer évre tervezett finn radioaktívhulladék-tároló Finnország hatalmas mélygeológiai tárolójának földalatti járatrendszerében a nagy aktivitású radioaktív hulladékot, a kiégett fűtőelemeket temetik el hosszú-hosszú időre.