Az elmúlt években nagyon felgyorsult a Naprendszerben kívüli, úgynevezett extraszoláris bolygók felfedezésének tempója, köszönhetően az egyre jobb megfigyelési eszközöknek. A NASA jelenleg 5780 exobolygót tart számon, amiből 2778-at a Kepler Űrtávcsővel sikerült megtalálni, de rengeteg olyan égitest is várakozik még az exobolygók listájára való felkerülésre, aminek státuszáról egyelőre nem döntöttek a csillagászok. Az idegen bolygók, a Naprendszer általunk sokkal jobban ismert bolygóival összevetve, gyakran egészen szokatlan tulajdonságokkal rendelkeznek: időnként bolyhosak, alacsony anyagsűrűségük miatt vattacukorhoz hasonlóak, titáneső esik rajtuk, de van köztük olyan is, ami pont azért furcsa, mert annyira ismerősnek tűnik, bizonyos tekintetben nagyon hasonlít ugyanis a Földre.

A különös bolygók között azonban megbújik egy, ami nem jól látható, érdekes jellemzőivel vonta magára a figyelmet, hanem éppen a sötétségével. A legsötétebb exobolygó címet kiérdemlő TrES-2b égitestet 2006-ban detektálták először a Trans-Atlantic Exoplanet Survey, röviden TrES program keretében, ami az exobolygók tranzitját figyeli az égbolton. A távoli bolygók felfedezésére akkor nyílik a legjobb lehetőség, mikor azok elhaladnak a csillaguk előtt (illetve a csillaguk és a Föld között), ekkor a csillag fényében történő változás árulkodik a bolygó jelenlétéről és következtetni lehet a méretére vagy pályájára is. Egy Jupiterhez hasonló méretű bolygó elhaladása egy Nap méretű csillag előtt hozzávetőlegesen 1%-kal teszi halványabbá a csillag fényét.

A TrES-2b mérete is a Jupiterhez hasonló: 1,36-szor nagyobb nála és a TrES-2b csillaga, a GSC 03549-02811 bináris rendszer fő csillaga a Napnál csak kicsivel nagyobb (a rendszerhez tartozik még egy kisebb K-típusú csillag is). A Földtől körülbelül 750 millió kilométerre található csillag szabad szemmel nem látható 11.41 magnitúdója miatt. A Nap abszolút magnitúdója ezzel szemben 4.83, ami azt jelenti, hogy fényesebb a GSC 03549-02811 fő csillagánál. A TrES-2b viszont olyannyira közel kering az égitesthez, hogy annak felszíni hőmérsékletét így is jelentősen megemeli, egészen 1100 Celsius-fokos forróság uralkodik a bolygón, a hatalmas forróság pedig furcsa ellentmondáshoz vezet.

A TrES-2b ugyanis homályos, vörös fényben izzik a magas hőmérséklet miatt.

Egy 2011-es tanulmány szerint ez elegendő lenne ahhoz, hogy ha az exobolygó a Naprendszerbe kerülne, 3000-szer ragyogóbbnak látnánk, mint a Vénuszt. Hogy lehet egy bolygó egyszerre a legsötétebb és mégis fényes? A sötét ez esetben a fényelnyelő képességére utal, ami meghaladja a szén abszorpciós képességét is - a látható fény 99,9 %-át képes elnyelni. Az (amorf) szén a látható fénynek körülbelül 5%-át veri vissza.

Az úgynevezett forró Jupiter típusú bolygók között, amelybe a TrES-2b is tartozik, ez a szintű fényelnyelés rendhagyónak számít és a kutatók számára is rejtély, hogy mi okozhatja. A Princeton Egyetem és a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársai 2011-ben a jelenséget egy speciális összetevővel magyarázták, ami jellemzően a sötét forró Jupiterek atmoszférában található és ami különleges mennyiségű fényt nyel el, de aminek pontos anyagát nem ismerik a csillagászok. Egy 2008-ban felfedezett másik forró Jupiter, a HAT-P-7b szintén kiemelkedően sötét, a látható fény 97%-át nyeli és szintén közel kering a csillagához, kevesebb mint három alatt járja körbe, míg a TrES-2b két és fél nap alatt tesz meg egy kört a csillaga körül. A csillag felé forduló oldalán akár 2200 Celsius-fokra felhevülő HAT-P-7b vizsgálata során kiderült, hogy a "hűvösebb" oldalán kristályos alumínium-oxid felhők alakulnak ki.

A sötét forró Jupiterek feltérképezése még zajlik, és minden egyes felfedezéssel közelebb kerülhetnek a kutatók a különös égitestek működésének megértéséhez. Az exobolygók megismerését nehezíti a közvetlen közelről történő megfigyelések hiánya, hiszen a legközelebbi, a Proxima Centauri b is 4,2 fényévre található a Földtől, de az űrteleszkópokkal gyűjtött adatoknak köszönhetően egyre jobb rálátás nyílik az egzotikus távoli világokra, amelyeket, ha a valóságban nem is, csak képzeletben - például a NASA exobolygó utazási irodájával - de meg is látogathatunk.

(Fotó: NASA, Arndt Stelter/Wikimedia Commons, David A. Aguilar/CfA)