A Galaxisunk közepén uralkodó állapotokról legutóbb a Nature-ben jelent meg egy tanulmány, melyet az Interesting Engineering szemlézett. A kutatók szerint a Tejútrendszer közepe a leginkább egy gigantikus részecskegyorsítóra emlékeztet, de emellett a kutatók megfigyeltek egy érdekes és titokzatos jelenséget is: egy eddig nem azonosított mechanizmus távol tartja a kozmikus sugárzást a galaxis közepe környékén elhelyezkedő, óriási felhőtől, melyet központi molekuláris zónaként (central molecular zone/CMZ) ismerünk.

Több dolgot már eddig is tudtunk a Galaxisunk közepéről: például, hogy itt található a Sagittarius A*(„A” csillag, rövidítve: Sgr A*), amely egy rendkívül fényes és kompakt rádióforrás, és a feltevések szerint a közelében egy nagyon nagy tömegű fekete lyuk található. A jelenleg általánosan elfogadott nézetek szerint egyébként ilyen fekete lyukak találhatók sok (sőt talán az összes) spirál- és elliptikus galaxis magjában – a Tejútrendszer amúgy egy spirálgalaxis. Ezt a régiót azonban a rengeteg por miatt nem tudjuk az összes elérhető hullámhossztartományban megfigyelni – magyarán inkább csak teóriáink vannak ennek a területnek a működésről, és nem annyira empirikus tudásunk. Az egyik ilyen teória szerint azonban a Tejútrendszer magja a kozmikus sugárzás egyik legfontosabb forrása, amelynek eredője akár a kozmikus részecskegyorsítóként funkcionáló Sgr A* is lehet.

Szerencsére a kozmikus sugárzást relatíve könnyű tanulmányozni, mivel ez olyan nagy energiával rendelkezik, hogy a fent leírt nehézségek ellenére is megfigyelhető a Galaxis magjában, mivel még az említett porfelhőn is képes áthatolni. A kutatók épp ezért a Fermi gamma-sugár űrtávcső segítségével a frissen keletkezett kozmikus sugarak eredetét tanulmányozták. A megfigyelés megerősítette a fentebb kifejtett teóriát, tehát hogy a galaktikus mag egy nagy energiájú részecskegyorsítóként működik – illetve akad ott valami, amely ezt a hatalmas energiát kibocsájtja magából.

Emellett viszont a tudósok azt is észrevették, hogy a kozmikus sugárzás a központi molekuláris zónán belül nem olyan sűrű, mint lennie kellene. A modellszámítás és az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a kozmikus sugárzás eloszlása a Tejútrendszerben relatíve állandó, azonban a központi molekuláris zónát védi valami ismeretlen mechanizmus attól, hogy a kozmikus sugárzás ide akár csak egy kicsit is be tudjon hatolni. A kutatók épp ezért komolyabban is szeretnék tanulmányozni ezt a jelenséget, és azt remélik, hogy ez az „anomália” segíthet megérteni, hogy miként keletkezik a kozmikus sugárzás.

(Fotó: Flickr/NASA Hubble Space Telescope)

További cikkek a témában:

Hogy került át hirtelen a Föld a Galaxis egyik részéből a másikba? A Mandela-hatások közül a legmeredekebb, hogy egyesek biztosan emlékeznek, hogy a Föld a Galaxis egy másik karjában helyezkedik el, mint jelenleg. A „rosszul emlékezők” közé ráadásul olyan tudós is tartozik, mint Neil deGrasse Tyson. Annyi mindenesetre biztos, hogy a dinók a Galaxis túlsó oldalán éltek.

Fizikusok szerint az univerzum tele van a rejtélyes „kvintesszenciával” "Visszatértünk egy olyan helyzetbe, amikor semmilyen elképzelésünk sincs arról, hogy hogyan fog véget érni az Univerzum" - állította Sean Carroll elméleti fizikus a Nature hasábjain. Egy nemzetközi tudóscsoport szerint ugyanakkor az Univerzum gyorsuló tágulását egy „kvintesszenciának” nevezett rejtélyes anyag okozhatja, amely áthatja a kozmoszt.

Gyűrődik a galaxisunk, most már azt is tudjuk, miért A csillagászok évek óta felfigyeltek arra, hogy a Tejútrendszer szélei elkezdtek meggyűrődni. Most már viszont azt is tudják, mi okozza ezt a jelenséget.