Az öröm azonban nem volt teljes, mert a vércsoportok alapján sehogy sem jött ki a matek – vagyis úgy tűnt, mintha a fiú genetikailag nem is a szüleire hasonlítana. Egy házi apasági teszt választ is kínált a problémára: nem a pár férfi tagja volt az apa. Ez eddig nagyjából az a forgatókönyv, ami filmekben és szappanoperákban fordul elő: elcserélték a spermamintát, és a gyereknek más a biológiai apja. A párnak nem is kellett több, ügyvédet fogadtak, és felkerestek egy akkreditált genetikai vizsgálólabort. A professzionális labor által megállapított eredmény pedig megegyezett azzal, ami a gyorsteszten született: nem a férfi a gyerek apja. Ez személyes élményként nyilván felkavaró, de annyiban nem meglepő, hogy – mint arról a sztoriról eredetileg hírt adó BuzzFeed megemlékezik – az USA laborjaiban évente 400 ezer apasági vizsgálatot folytatnak le, és ezek közel negyedében derül ki az, hogy nem a vizsgált személy a biológiai apa. Vagyis ebből még nem lenne újsághír, és ez a tény még távol áll attól, amitől a genetikusok is néznek egy nagyot.

A sztori azonban folytatódik: a pár a vizsgálati eredménnyel felvértezve kopogtatott a labornál, akik azzal védekeztek, hogy abban az időben a szóban forgó férfi volt az egyetlen fehér bőrű donor a klinikán, és a gyerek elég fehérnek tűnt.

Mint arról az esetről 2017-ben írt tanulmány beszámol, a későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a férfi és a fiú között igenis fenáll rokonsági fok, mivel a DNS-ük 25 százalékban megegyezik – ez nem szülő-gyermek viszony (mivel az 50 százalékos egyezést jelentene), sokkal inkább emlékeztet arra, mint ami egy gyerek és a nagybátyja közt áll fenn. Ez volt az első olyan pont, amikor a genetikusok elkezdték gyanítani, hogy mi állhat valójában a háttérben. A másik nyom az volt, hogy a férfi bőrén különös, a saját bőrszínétől elütő csíkokat lehetett felfedezni.

A kiterjedtebb vizsgálatok megállapították, hogy nem volt alaptalan a gyanakvás, a férfi egy biológiai értelemben vett kiméra, ami ebben a kontextusban genetikai mozaikra utal. A kimérák kezdetben egyszerű kétpetéjű ikerterhességnek indulnak – tehát amikor 1-1 sperma termékenyít meg 1-1 petesejtet. A fejlődés során még a zigótaszakaszban azonban összeolvadás történik, és a végül létrejött egyetlen szervezet különböző DNS-sel rendelkezik a különböző testtájakon. Ebben az esetben például az apának az arcán a hámsejtek (ahonnan a DNS tesztekhez a mintavétel történt) a saját genetikáját őrizték, míg az a hímivarsejt, amelyből a gyerek létrejött, a gyerek apjának a soha meg nem született ikertestvérének az örökítőanyagát hordozta.

A szakértők szerint ez a kiméra-állapot meglehetősen gyakori, csak nagyon nehezen beazonosítható, mivel az adott DNS kimutatható mennyiségben csak néhány szervben jelenik meg. Általában olyan véletlenekre van szükség egy-egy kiméra felfedezéséhez, mint amilyen a most szóban forgó esetben is történt, és ennek köszönhető az is, hogy a szakirodalom az emberek kapcsán összesen körülbelül 100 ilyen példát ismer. Egyébként a különböző interszex állapotok vagy ugyanazon személy két szemének eltérő színei jó eséllyel utalnak arra, hogy az illető biológiai kiméra – a legtöbbször viszont semmilyen jel nem utal erre. 1953-ban például egy nőről azért derült ki, hogy kiméra, mert a vére két különböző vércsoportú sejteket is tartalmazott. 2002-ben pedig egy nőtől azért tagadták meg a segélyt, mert az ahhoz szükséges teszt alapján nem ő volt a gyerekeinek az anyja – mint később a tárgyalás során kiderült, ez a nő is kiméra volt. Az egyik legismertebb eset pedig Taylor Muhl énekesnőé, aki 2009-ben tudta meg, hogy a testén a nagyobb anyajegy a soha meg nem született testvérének a sejtjeiből áll.

A becslések szerint 8-ból 1 egymagzatos terhesség valójában ikerterhességnek indul, és az elvételt magzat sejtjei időnként beépülnek a túlélő gyerek szervezetébe, ám a felsorolt okok miatt ez csak nagyon ritkán derül ki.

A szóban forgó, 2014-es eset épp ezért döbbentette meg még a genetikusokat is – ahogy azt az egyik szakértő a BuzzFeednek elmondta. A szakértő hozzátette azt is, hogy ez a kiméra-állapot nem is nagyon volt napirenden a tudomány számára sem, amíg a DNS vizsgálatok ilyen széleskörűen el nem terjedtek, ezért arra számít, hogy egyre több ilyen eset lát majd napvilágot.

A 2014-es esetben szereplő férfi spermája csak részben származott az ikertestvérétől, akadt saját is, így mikor később egy második fia született, az már genetikai értelemben is az övé volt, ami azt is jelenti, hogy a két fiú genetikailag nem volt sem testvére (ebben az esetben a DNS fele egyezik), sem féltestvére (ebben pedig a DNS negyede) egymásnak, hanem valahol a kettő között: a génjeik 37,5 százalékban egyeztek meg.

(Kép: Pixabay)

További cikkek a Rakétán:

A leghatalmasabb tabu mind közül: lehet-e keresztezni az embert állatokkal? Bizonyos, egymáshoz közel álló fajoknak születhet közös utódja, ilyen például az öszvér vagy a kutyák és farkasok is életet adhatnak közös kölyöknek. Mi a helyzet az emberrel, és a hozzá legközelebb álló főemlősökkel? A téma a legvégső tabu, de ez nem jelenti, hogy senki soha nem is próbálkozott ilyesmivel.

Elkezdtük megérteni, miért nem lesznek a bálnák rákosak, holott nagyon is annak kellene lenniük A Peto-paradoxon, hogy épp a nagyobb testű állatok közt fordul elő a rákos megbetegedés jóval kisebb számban, ahol elvileg a leginkább jelen kellene lennie ennek a betegségnek. Most egy új tanulmány segít tisztábban látni az ügyben.

Ember-egér hibridet fejlesztenek Tudósok olyan embriókat hoztak össze, amely nagyrészt egér, de azért némi ember is akad benne. Nem Mickey egér vagy Grabowski kifejlesztése a cél, hanem az emberi fejlődés tanulmányozása, betegségek kezelése és idővel akár csereszervek növesztése transzplantációhoz.