Utóbbi esetén a környezetszennyező hatás kevésbé érvényesül, mivel a végtermék könnyen összegyűjthető az istállóban. Egy német-új-zélandi kutatócsoport azonban nemrég kísérleteket végzett, melyek során teheneket jutalomfalatok segítségével ösztönöztek egy számukra létesített latrina használatára.
Az ötlet 2007-ben, egy rádióinterjú kapcsán merült fel elsőként: a téma a tehénvizelet környezeti hatása volt, a műsor riportere pedig egy ponton megkérdezte Lindsay Matthewst, az Aucklandi Egyetem kutatóját, miért nem tanítják szobatisztaságra a teheneket?
Bár az ötlet akkor még elrugaszkodottnak tűnt, úgy tűnik most mégis sikerül megvalósítani. A kutatók tizenkét borjút tanítottak meg arra, hogy a számukra kijelölt latrinában végezzék el a dolgukat.
Az aktuális becslések szerint világszerte kétszázhetvenmillió tejtermelő tehén él, vagyis az általuk termelt káros anyagok mennyisége nem elhanyagolható. A számítások szerint azonban ha a vizeletük nyolcvan százalékát sikerülne begyűjteni, akkor azzal - globálisan - ötvenhat százalékkal csökkenne az ammóniakibocsátás. (Európában az ammónia-kibocsátás felét a tehenészetek adják.)
Az ammónia kémiai átalakulással dinitrogén-oxiddá (ismertebb nevén nevetőgázzá) válik, ami üvegházgáznak, vagyis a szén-dioxid és a metán után a harmadik legjelentősebb szennyezőanyagnak számít. Emellett a szabadon heverő végtermékek meg is betegíthetik a teheneket.
A tehenek tanulási képességei sokkal fejlettebbek, mint amit a többség gondolna róluk. Egy kutató például már 2009-ben megpróbálta jutalomfalatokkal motiválni az állatokat, és mivel azok dolguk végeztével azonnal rá vetették magukat a finomságokra, egyértelmű volt, hogy mit kell tenniük, vagyis tudatossá vált bennük e folyamat.
A jelen kísérlet lebonyolítói hasonló módszert alkalmaztak: a tehénlatrina használatáért jutalomfalatot, egészen pontosan melasszal kevert tört árpát adtak az állatoknak, amelyet a kiépített tehénlatrina falában nyíló ablakból nyújtottak át nekik.
A kérődzők többségét tíz-harminc próbálkozás után megtanulta, hogy összefüggés van a jutalom és a vizelés közt, majd fokozatosan növelve a tehén és a latrina távolságát megtanították őket arra, hogy egyre messzebbről is felkeressék a jutalomfalatot, tizenöt próbálkozás után pedig a tehenek besétáltak a latrinába és ott vizeltek.
A kutatók szerint a tehenek tanulási képességei megfelelnek egy kettő-négy éves gyerekének.
Amennyiben maguk az állatok is közreműködnének saját istállójuk tisztán tartásában, azzal emberi munkát is megtakarítanak, amellett, hogy így környezetbarátabbá válik a tartásuk.
Kérdés persze, hogy valós „üzemi körülmények” közt mennyire kivitelezhető a kísérlet, hisz több haszonállat esetén sorban állás, illetve a nagyobb távolság a latrináig mind keresztül húzhatja a számításokat, arról nem beszélve, hogy több százmillió tehenet kellene betanítani.
Noha a kutatás sokkal inkább jó viccnek, mintsem komoly kísérletnek tűnik, arra mindenképpen jó, megváltoztassa a szarvasmarhák kognitív képességeiről kialakult általános negatív vélekedést. Hiszen ezen élőlények sokkal okosabbak, mint az emberek elsöprő többsége hinné, és ki tudja, talán a kutatókat egy szép napon Ig Nobellel jutalmazzák kísérleti eredményeik miatt.
(Fotó: Unsplash/Lomig, Jo-Anne McArthur)