Az aktuális megfigyeléseknél újabb vékony, élesebb határú ívek bukkantak fel a gyűrű mentén, amelyekben melegebb, sűrűbb hidrogéngázt áraszt a látható tartományban. Ezek alapján úgy tűnik a rejtély végre megoldódott, vagyis a gyűrű a valóságban nem gyűrű, hanem a csillagból két, kúpszerű szerkezet indul ki (mintha két hangosbeszélő zárná közre). Ahogy a mellékelt animáción látszik, a hurkok a kúpok nyitott alapját jelzik, a kúpokra pedig majdnem teljesen a hosszanti tengelyük mentén látunk rá. A két kúp átfedésénél a gáz erősebb fénnyel világít, ezt érzékeljük gyűrűnek:

A csillagászok szerint a furcsa elrendezés kialakulása annak köszönhető, hogy a Naphoz hasonló, de annál jóval idősebb központi csillagnak volt egy alacsony tömegű kísérőcsillaga. Az objektum valószínűleg egy, a nagyobbik csillaghoz igencsak közel keringő vörös törpe lehetett, egytized naptömeggel. Amikor utóbbi életének utolsó szakaszában tágulni kezdett és vörös óriássá vált, a két csillag felszíne annyira közel került egymáshoz, hogy a vörös óriás lassacskán magához vonzotta a vörös törpe anyagát.

Az elvont anyag egy részéből egy mindkét csillagot körülölelő, cirkumbináris anyagkorong formálódott.

A folyamat során annyi a kisebbik csillag annyi energiát vesztett, hogy mondhatni belezuhant a nagyobbikba. A jelenség rendkívül nagy energiákat mozgósított, azaz óriási mennyiségű gáz és por szabadult fel. A cirkumbináris korong azonban útját állta a kirobbanó anyagnak, ami emiatt két poláris kúpba rendeződött, amelyek alapja egyre távolabbra sodródik és egyre szélesebb lesz. A kúpok alapja fényesebb, merthogy az anyag beleütközik a csillagközi, ritka gázba, ettől besűrűsödik és felhevül. A formálódó lökéshullám ugyanakkor a kúpanyag többi részének is energiaellátást biztosít, így azok az ultraibolya tartományban ragyognak:

A jelenség alighanem kérészéletű lesz, ugyanis ami jelenleg a TYC 2597-735-1 körül kirajzolódik, az vélhetően a robbanáshoz képest körülbelül ezer évvel későbbi állapot, így a kúpok pár ezer éven belül szinte teljesen elhalványulnak. Ez egyúttal megmagyarázza, miért nem láthattunk még hasonlót: két csillag egyesülésének kozmikus pillanatakor jókor kell jó irányba nézni, hiszen a pár ezer évig tartó állapot csupán egy szempillantás a csillagok több milliárd éves életében. A jelenleg használatban lévő távcsövekkel ráadásul csak viszonylag közelről érzékelhetőek hasonló jelenségek, így a jövőben valószínűleg még ritkább előfordulással számolhatunk.

További cikkek a témában:

Egy hatalmas gammasugár-kitörés tavaly márciusban majdnem eltalálta a Földet A sugár neve GRB 200415A gamma-sugár-kitörés volt, és 2020 áprilisában haladt el a Mars mellett.  A Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről és több műholdról is észlelték, de a felfedezés dicsősége a NASA Fermi gamma-sugár-űrteleszkópjáé, mivel ez érzékelte először.

Lenyűgöző felvétel készült egy haldokló galaxisról A galaxisok életének végén örökre leáll bennünk a csillagkeletkezés, eme folyamat kezdetét azonban csak most először sikerült elcsípni.

Egyre több tudós szerint léteznek a misztikus féreglyukak A féreglyukak a téridő távoli pontjait összekötő elméleti hidak, melyek az utóbbi időben mintha gyorsuló sebességgel kerülnének át a tudományos fantasztikum területéről a tudományos kutatások fókuszába.

(Fotó: Princeton)