A tanulmány szerint az ID2299 rendkívül távol, kilencmilliárd fényévre található a Földtől, így megfigyelésével a Világegyetem viszonylag fiatal korába nyerhetünk bepillantást. Annagrazia Puglisi, a brit Durhami Egyetem és a francia CEA-Saclay kutatóintézet szakembere, a tanulmány vezető szerzője megerősítette, hogy a mostani az első alkalom, hogy megfigyelhettek egy tipikus, nagy tömegű csillagkeletkezést produkáló távoli galaxist, amint haldokolni kezd, amiért nagy mennyiségű hideg gáz távozik belőle.

Egy szomszédos bolygó anyagait szívhatta el a GD 424 Úgy tűnik a lopás a csillagoktól sem áll távol, a GD 424 jelű, közelmúltban azonosított fehér törpe ugyanis pontosan ezt tehette egy bolygóval. Ugyanakkor egyre több jel arra utal, hogy a GD 424-hez hasonló elpusztult csillagok is hozzájárultak a földi élet kialakulásához.

Mivel ugyanez a galaxis a gázok kibocsátása mellett rendkívül nagy mértékű (a Tejútrendszernél több százszor jelentősebb) csillagkeletkezést is mutat, így gyorsan feléli a rendelkezésre álló gázait, előreláthatóan néhány tízmillió éven belül pedig nem születik belőle több csillag. A csapat szerint mindez annak köszönhető, hogy az ID2299 nemcsak összeütközött egy másik galaxissal, de magába is olvasztotta. (Erre a következtetésre a kiáramló gázhoz kapcsolódó árapálycsóvából jutottak.) Az árapálycsóva egy csillagokból és gázból álló, a galaxisközi térbe kidobódó nyúlvány, amely két galaxis ütközésekor alakul ki, de többnyire túl halvány, nehezen észlelhető. Most azonban annak köszönhetően sikerült megfigyelni, hogy ez az épp kidobódó objektum szokatlanul fényes volt.

Az eddigi elképzelések szerint azért állhatott le egy nagy tömegű galaxis csillagkeletkezése, mert a közepén lévő fekete lyuk aktivitásából és a csillagkeletkezésből eredő csillagszél kifújja a csillagokhoz való gázokat. Most azonban úgy tűnik, hogy ebben a galaxisok ütközése és összeolvadása is közrejátszhat. Emanuelle Daddi, a CEA-Saclay munkatársa szerint kutatásuk alapján a gázkidobódást okozhatja galaxisok összeolvadása is, de az anyagkiáramlás és az árapálycsóvák ugyancsak nagyon hasonlóak. Ahogy az is előfordulhat, hogy a már korábban észlelt, galaxisokból kiáramló anyag hasonló árapálycsóvákat produkál, ezért érdemes lenne újra átvizsgálni a korábbi ehhez kapcsolódó megfigyeléseket.

„Így újrafogalmazhatjuk a galaxisok pusztulásáról alkotott elméleteinket” – magyarázza Daddi.

A kutatók az ALMA segítségével a jövőben még nagyobb felbontású és részletesebb méréseket terveznek a mostani galaxison, hogy jobban megértsék a gázkidobódás dinamikáját. Idővel pedig majd az ESO távcsövének segítségével összehasonlításokat is végezhetnek a csillagok és a gáz kapcsolatáról.

További cikkek a Rakétán:

13,77 milliárd – plusz-mínusz negyvenmillió – éves lehet az univerzum Régóta nem sikerült dűlőre jutniuk a kutatóknak a világegyetem életkoráról, a napokban viszont új becslések érkeztek.

Az új Drake-formula azt is figyelembe veszi, hogy az idegenek esetleg elpusztították önmagukat Az 1961-es Drake-formulát tuningolták fel a kutatók több új szemponttal, köztük azzal, hogy az idegen civilizációk fejlődésük egy pontján akár el is pusztíthatták önmagukat.

Valóságos népvándorlás lesz a Tejútrendszerben a következő másfélmillió évben Az Európai Űrügynökség a Naphoz legközelebbi negyvenezer csillag jövőbeli mozgását gyúrta össze egy time-lapse videóban, az eredmény pedig lenyűgöző lett.

(Fotó: ESO/M. KORNMESSER)