Az újságírókkal szembeni agresszió észrevehetően nagyobb méreteket öltött az elmúlt években, az online zaklatás pedig a jelenség viszonylag új színtere, ami az eddigi beszámolók alapján különösen veszélyes a nőkre nézve. A digitális környezetben ugyanis exponenciálisan növekszik a női tudósítók elleni támadások száma munkájuk során, különösen a "gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás metszéspontján - ahol zaklatással, bántalmazással és bántalmazással próbálják elhallgattatni őket". A tanulmány rávilágít, hogy a nőgyűlölet és az online erőszak valódi veszélyt jelent a nők újságírásban és nyilvános kommunikációban való részvételére a digitális korban. Kiemeli továbbá, hogy

a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelem és a véleménynyilvánítás szabadságának válságát éljük, amelyet minden érintett szereplőnek nagyon komolyan kell vennie.

A felmérés újabb aggasztó bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy a női publicisták elleni internetes zaklatás egyre gyakrabban fajul valós erőszakká, gyakran csoportos támadás kíséretében, ami sok esetben halálos kimenetelű. 2017-ben az Újságírók Védelmével Foglalkozó Bizottság arról számolt be, hogy az esetek legalább negyven százalékában a meggyilkolt újságírókat online is fenyegették, mielőtt megölték őket. Ugyanebben az évben két elismert női újságírót is meggyilkoltak a világ két különböző oldalán, hat hét különbséggel: Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó riportert, és Gauri Lankesh indiai származású tudósítót. Gyilkosságuk előtt mindketten az internetes zaklatók népszerű célpontjai voltak.

Az erőszakos médiatartalom-fogyasztás jutalma nem marad el. De mi les ránk a sötétből pontosan? Az elektronikusan (TV, internet, mobil) elérhető médiatartalmak egyre erőszakosabbak, az ingerküszöbünk pedig emelkedik. De vajon milyen hatással van ez a pszichénkre?

A Caruana Galizia halálával összefüggő online erőszakminták és egy másik nagy horderejű célpont - Maria Ressa filippínó-amerikai zsurnaliszta - közötti párhuzamok olyan szembeötlőek voltak, hogy 2020 elején, miután a Ressa elleni internetes támadások fokozódtak, Galizia fiai nyilvánosságra hoztak egy nyilatkozatot, amelyben kifejezték Ressa biztonságával kapcsolatos aggodalmukat. Lankesh halála, amit szélsőjobboldali csoportok online zaklatása előzött meg, hasonlóképpen felhívta a nemzetközi figyelmet egy másik újságíró, Rana Ayyub védelmére, aki szintén nyíltan kritizálja az indiai kormányt. Ayyub tucatnyi nemi erőszakra utaló, illetve halálos fenyegetést kapott, sokan pedig álhírterjesztéssel vádolták és hiteltelennek címkézték, így a félelem nem volt megalapozatlan. Mindez arra késztette az ENSZ öt különleges megbízatású referensét, hogy nyíltan Ayyub védelmére keljenek. Nyilatkozatukban párhuzamot vontak Lankesh esetével, és felszólították India politikai vezetőit, hogy tegyenek lépéseket Ayyub védelme érdekében: "A megrázó és felkavaró fenyegetések alapján aggasztónak találjuk, hogy Rana Ayyub élete komoly veszélyben forog."

Az új jelenség, az "árnyékjárvány"

A nők elleni fizikai erőszak világszerte fokozódott a COVID-19 járvány kitörése óta, a szakértők ezért az „árnyékjárvány” nevet adták a jelenségnek. Ugyanakkor nagyon úgy tűnik, hogy a női tudósítók elleni online erőszak is növekszik. Egy másik globális felmérésben, amelyet az ICFJ és a Columbia Egyetem Digitális Újságírás Tow Központja végzett még az év elején egy, az újságírással és a pandémiával foglalkozó projekt részeként,

a válaszadók nők tizenhat százaléka szerint az általuk elszenvedett internetes bántalmazás és zaklatás "a fizikainál is rosszabb volt".

Ez a megállapítás valószínűleg az újságírókkal szembeni ellenségesség és erőszak fokozódó mértékét tükrözi a pandémiában - amelyet a szerzők szerint populista és tekintélyelvű politikusok táplálnak, akik gyakran "duplán kiveszik részüket a félretájékoztatásból". Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezték, hogy a projekt készítése során minden tizedik angol nyelvű válaszadó jelezte, hogy egy politikus vagy választott tisztviselő zaklatta őt valamilyen formában a járványhelyzet kialakulása utáni első három hónapban. A kutatás másik lényeges tényezője, hogy a koronavírus által szükségessé vált társadalmi elszigetelődés az újságírókat is rákényszerítette, hogy mind az információgyűjtés, mind az olvasók megtartása érdekében nagyobb mértékben támaszkodjanak a közösségi média felületeire.

"Az egyre mérgezőbb platformok azonban a női újságírók elleni online zaklatás legfőbb indikátorai."

2016 óta számos tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy egyre több női újságírói hagy fel teljesen a helyszíni riportkészítéssel, kivonják magukat a nyilvános online beszélgetésekből, munkahelyet váltanak, vagy akár végleg elhagyják. a pályát. De számos olyan eset is előfordult, amikor a sajtó munkatársai visszavágtak az online erőszaktevőknek, és nem voltak hajlandóak sem visszavonulni, sem pedig elhallgatni, még akkor sem, ha a nyilvános felszólalásuk csak még nagyobb célpontokká tette őket.

Mi lehet a megoldás?

Mint ahogy az a fentiekből kiderül, a fizikai támadásokat gyakran online fenyegetések előzik meg, ide tartozhatnak a fizikai vagy szexuális bántalmazásról, gyilkosságról szóló üzenetek, valamint adott esetben hackertámadások, amelyek célja, hogy nagyobb kockázatnak tegyék ki a nőket. Az ilyen fenyegetések pedig - fizikai támadás nélkül is - komoly pszichológiai hatásokkal és lelki sérülésekkel járnak.

A szakértők szerint ezért nagyon komolyan kell venni az internetes zaklatásokat, továbbá fizikai biztonsági támogatást (szükség fokozott testőri védelmet), lelki segítségnyújtást (ideértve a mentálhigiénés tanácsadási szolgáltatásokhoz való hozzáférést), valamint biztosítani kell a digitális biztonsági rendszer létrehozását, és a munkatársak képzését, beleértve a kiberbiztonságot és az adatvédelmi intézkedéseket is. De megfelelő módon támogatni kell őket a szerkesztőségi vezetőknek is, akiknek jelezniük kell minden munkatárs számára, hogy ezek a kérdések igenis súlyosak, ezért határozottan reagálnak rájuk, és adott esetben jogi lépéshez folyamodnak. Emellett nagyon óvatosnak kell lennünk mindazon kijelentésekkel kapcsolatban, amelyek azt sugallják, hogy a sajtó női munkatársainak "keményebb páncélt és vastagabb bőrt kell növeszteniük, hogy túléljék a biztonságukat fenyegető veszélyt." Ezeket a nőket ugyanis azért támadják meg, mert beszélni, tájékoztatni mernek, vagyis a munkájukat végzik.

Nem szabad azt az üzenetet közvetíteni feléjük, hogy jobban tennék, ha "beletörődnének sorsukba", mint ahogy a zaklatás semmilyen formáját sem vehetjük félvállról.

A tanulmány készítői szerint a megoldás az információs ökoszisztéma strukturális változásaiban rejlik, amelyek célja az "online toxicitás, és különösen az újságírók elleni támadások leküzdése." Ehhez azonban szükség van a közösségi médiavállalatok közreműködésére is, akik felelősséget vállalnak a felhasználókért azáltal, hogy határozottan, átláthatóan és megfelelően kezelik a platformokon található álhíreket és gyűlöletbeszédet, mivel ez az újságírókat is érinti. Végső soron olyan társadalmi együttműködés kellene, amely átfogja a nagy technológiai cégeket, a szerkesztőségeket, a civil társadalmi szervezeteket, a kutatási egységeket, a politikai döntéshozókat, valamint a jogi és igazságügyi közösségeket. Csak ezután lehet konkrét intézkedéseket folytatni.

Ez is érdekelhet:

Családon belüli erőszaktevőket listáz egy kínai adatbázis

Tényleg erőszakosabb hely lett a világ? Így látják a matematikusok

Ha a munka jövőjét a home office jelenti, akkor bizony nagy bajban vagyunk

(Fotó: Unsplash/Maxim_Hopman, Kane_Reinholdsten, Sergey_Zolkin)