Visszasírjuk még a koronavírus válságot, ha nem foglalkozunk végre a klímakérdéssel

2020 / 06 / 05 / Perei Dóra
Visszasírjuk még a koronavírus válságot, ha nem foglalkozunk végre a klímakérdéssel
Immáron negyvennyolcadik alkalommal ünnepeljük a Föld védelméért tett erőfeszítéseinket, az idei éve azonban eltér a többitől, az okot pedig mindannyian jól ismerjük. Úgy hívják: koronavírus. Ha két szóval kellene jellemeznünk az elmúlt időszakot, az minden bizonnyal az érzelmi hullámvasút lenne, hiszen jóformán naponta váltották egymást az elkeserítő és pozitív hírek a világ történéseivel kapcsolatban. De vajon elég betiltani az élőállatokat, vadállatokat árusító piacokat a járványok megfékezéséhez vagy ennél sokkal több kell az érdemi változáshoz?

Zoonózis, és ami mögötte van

A Health egészségügyi szaklap definíciója értelmében zoonózisnak nevezünk minden olyan betegséget és (féreg)fertőzést, amelynek során állatok adják tovább a kórt embereknek vagy húsuk elfogyasztásával, vagy cseppfertőzéssel, vagy más egyéb módon. Illetve ritkábban, de előfordulhat, hogy ember betegít meg állatot, ilyen esetben fordított zoonózisról beszélünk. A fertőzést kiválthatják vírusok, baktériumok, vagy akár gombák, a betegség lefolyása pedig legalább olyan szerteágazó, mint a források sokfélesége. A tudomány a COVID-19-et is a zoonózisok közé sorolja, ugyanakkor ez csak egy abból a temérdek betegségből, ami állatról emberre terjed.

Becslések szerint ugyanis az ismert mintegy ezernégyszáz kórokozóból nyolcszáz állatoktól származik.

Persze nem a mostani az első alkalom, hogy egy hasonló fertőzés világjárvánnyá nőtte ki magát, elvégre a madár- és sertésinfluenza, valamint a SARS és a MERS szintén állatokhoz köthető. A SARS járvány lecsengése óta pedig megugrott azon tanulmányok száma, amelyben a kutatók próbálják felhívni a figyelmet, hogy a jövőben is számíthatunk hasonló járványok felbukkanására. Ember legyen a talpán, aki eligazodik a koronavírusról készült kutatások útvesztőjében, a virológusok többsége azonban jelenleg úgy gondolja, hogy annak kiindulópontja egy kínai húspiac, emellett valószínűnek tartják, hogy a vírus eredeti gazdaszervezetei a patkósdenevérek. Bár a kínai kormány már lépéseket tett a vadállatok ételként való értékesítésének betiltása érdekében, elemzők szerint ezt már a 2002-es SARS-vírus után meg kellett volna lépni, akárcsak az orvosi célokra történő vadállat-használatot. Sokan azt hiszik, a megoldáshoz elég, ha többé senki sem eszik vadállatokat, a helyzet azonban ennél komplikáltabb tekintve, hogy csak Európában évente több tízmilliárd állatot lemészárolnak nagyüzemi és kisüzemi keretek között. Bár az áruházakban kapható, becsomagolt hús korántsem olyan látványos mint a húspiacok kínálata, egyes járványkutatók szerint mégis

az állattenyésztés jelenti az egyik legnagyobb epidemiológiai fenyegetést.

Kis utánajárással pedig a miértre is megkapjuk a választ: a nagyüzemi állattelepeken rengeteg élőlényt zsúfolnak apró helyre, ahol alacsony az egyedek genetikai sokfélesége, az egészségtelen körülmények miatt gyenge az immunrendszerük, így hajlamosabbak a megbetegedésre.

Itt jön a képbe az antibiotikum

Az ipari állattartással kapcsolatban nemcsak vírusokról, hanem bakteriális fertőzésekről is beszélhetünk. A fent említett rossz körülmények miatt ugyanis az üzemekben antibiotikumokkal kezelik az állatokat a fertőzések, betegségek miatt. Az EU korábban betiltotta a megelőzés céljából használt antibiotikumokat (az állattenyésztésre jellemző túlzott használatuk miatt), ám a gyakorlatban ez az esetek többségében nem teljesül: egy 2018-as kutatás szerint például a lengyel sertéstenyésztők hetven, míg a baromfitenyésztők nyolcvankét-nyolcvannyolc százaléka rutinszerűen használ antibiotikumot. Hiába ugyanis a törvények, EU-szerte ugyanis számos olyan területet találunk, ahol a termelés mértéke miatt ellenőrizhetetlenek a folyamatok. Járványügyi szakértők szerint azonban

a nagyüzemi állattartás túlzott antibiotikum-használata jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést az egészségügyre a világon.

Milliókat veszélyeztetnek a szuperbaktériumok és az antibiotikum-rezisztencia

Egy 2018-as felmérés szerint Európában évente huszonötezer halálos áldozatot követelnek az úgynevezett szuperbaktériumok okozta megbetegedések, ráadásul évről évre növekszik az antibiotikumoknak különösen ellenálló kórokozók száma.

A szakemberek becslése alapján 2050-re többen meghalnak szuperkórokozók, mint rák miatt.

Antimikrobális szerek közé egyébként nemcsak az antibiotikumokat soroljuk, hanem minden olyan mesterséges vagy természetes eredetű szert, amivel kiirtják vagy megakadályozzák a vírusok, gombák és más mikróbák növekedését. Az antibiotikum-rezisztencia kialakulása lassú folyamat, amit az antibiotikumok tartós helytelen - és túlzott használata okoz. Manapság ráadásul az antibiotikumok fejlesztése képtelen lépést tartani a kórokozók változásával. Hosszú távon antibiotikumrezisztencia kialakulásához vezethet ha vírusos megbetegedést antibiotikummal kezelnek, ha a gyógyszerekből származó hatóanyagok bekerülnek a talajvízbe, vagy ha az állattartás területén feleslegesen, megelőzésként alkalmaznak antibiotikumos kezelést. Utóbbinál a rezisztens kórokozó nem csak az állatokkal való közvetlen érintkezés során kerülhet át az emberre, de a táplálékláncon keresztül is.

Az Európai Unió 1999 óta 1,3 milliárd euróval támogatta az antimikrobiális rezisztencia kutatását, az egyre több ellenálló kórokozó miatt azonban a parlamenti képviselők további lépéseket sürgetnek. Ami azt illeti, az USA-ban sem jobb a helyzet, ott ugyanis az antibiotikumok csupán húsz százalékát használják gyógyításra, a fennmaradó nyolcvan a haszonállatok kezelésére megy. Nemzetközi szakértők így fogalmaznak egy 2015-ös tanulmányban:

“Egyre több bizonyítékot tudunk felmutatni azzal kapcsolatban, hogy az emberekben az antibiotikum-rezisztenciát az állatok kezelésére használt, nem terápiás célú antibiotikumok segítik elő.”

Az EU eddigi lépéseinél azonban jóval radikálisabb változásokra lenne szükség, egyrészt mert a nagyüzemi állattartás szinte teljesen ellenőrizhetetlen, másrészt kizárólag betegeskedő állatokat tenyészt, akiknek rövid életük során végig szükségük lesz antibiotikumokra. Mindezek után nyilvánvaló, hogy az antibiotikum-rezisztencia problémáját nem választhatjuk külön a klímaváltozástól: az Egészségügyi Világszervezet Nincs Idő Várni - A Gyógyszerrezisztens fertőzésektől mentes jövő biztosítása című tanulmánya szerint az antibiotikum-rezisztencia már most is hatalmas probléma. Liz Specht professzor, a Good Food Institute tudományos és technológiai társigazgatója szerint a tüneti kezelés itt már kevés, sürgősen változtatnunk kell élelmiszer termelési módszereinken és étkezési szokásainkon: “Be kell látnunk, hogy civilizációként túlnőttünk azon, hogy állatokat használjunk a hús előállításához. A vadászat és az állattenyésztés évezredekig a népességnövekedés szolgálatában állt, 2020-ban viszont kegyetlenül őszintének kell lennünk magunkkal.

Nem folytathatjuk így tovább. A jelenlegi rendszer megbukott, hiszen nem elég hatékony, bizonytalan, fenntarthatatlan, és korántsem biztonságos. A “valódi” hús a múlté, a jövő pedig a növényi alapú húsé."

Kevesebb hús, több erdő

Valószínűleg mindenki hallott már az amazóniai erdőirtásokról, melyek mögött két fő ok áll: a brazil szójaipar, valamint az ország fő exportcikke, a marhahús, ami miatt az erdő egyre jobban összezsugorodik.

A két folyamat lényegében mégis ugyanaz, mivel a megtermelt szója nyolcvan százaléka takarmány formájában az állatok elé kerül.

Ha pedig már a szójánál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy ha azt mondjuk tofuként, közvetlenül fogyasztjuk, annak átlagosan huszonötször kisebb a környezeti terhelése, mintha szarvasmarhának adnánk, majd azt fogyasztanánk el. Ami pedig a szarvasmarhákat illeti, nem a metántartalmú böfögésük az egyetlen, ami veszélyezteti a bolygót, hiszen ott van a műtrágyázás, a feldolgozás, szállítás, csomagolás, és ugyebár az erdőirtás. Az élelmiszerlánc teljes kibocsátása a becslések szerint évente körülbelül tizennégy milliárd tonna szén-dioxid, a teljes emberi eredetű üvegházhatású kibocsátás huszonöt-harminc százaléka. Plusz érdekesség, hogy

amíg száz gramm protein előállítása marhából évente átlagosan százhatvannégy négyzetméternyi erdőterületet igényel, addig tofuból mindössze két négyzetmétert.

A marhák tenyésztéséből és feldolgozásából ötven, a szója termesztéséből és feldolgozásából pedig két kilogramm szén-dioxid-ekvivalens termelődik. Ha az egész világ áttérne a növényalapú étrendre, a mostanihoz képest negyedannyi termőterület is elég lenne, az egész mezőgazdaság üvegházhatású gázkibocsátása pedig a becslések szerint megfeleződne. Végezetül, az ENSZ klímaügyi szakértői testülete, az IPCC tavaly nyári jelentése szerint a globális felmelegedés két fok alatt tartása nem valósulhat meg az emberi étrend változása nélkül.  Akinek van kedve és ideje, érdemes megnézni az ENDGAME 2050 dokumentumfilmet arról, milyen lesz a világ a kutatók szerint 2050-re:

(Fotók: Needpix)


Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Így lettek a szexuális játékszerekből digitális kütyük
Lassan már senkit sem lep meg, hogy egy intim segédeszköznek legalább olyan jól kell tudnia csatlakoznia a wifihez vagy egy telefonhoz, mint a viselőjéhez, használójához.
Az afrikai robbanó tó, ami pillanatok alatt végzett ezerhétszáz emberrel
Az afrikai robbanó tó, ami pillanatok alatt végzett ezerhétszáz emberrel
Afrikában három olyan tó is található, ami időzített bombához hasonló fenyegetést jelent: a bennük felgyülemlő szén-dioxid rossz esetben kirobbanhat és az elterjedő fojtogató felhő a közelben lévőket rendkívül gyorsan megölheti. A legtöbb áldozatot szedő esemény 1986-ban történt.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.