Afrika Velencéje

A nyugat-afrikai Benini Köztársaság déli részén található Nokoué-tó ad otthont a világ egyik legnagyobb vízen "lebegő" falujának, Ganvie-nak, ahol több mint 20 000 ember él a tó vizére telepített házakban. A településen, amelyet Afrika Velencéjeként is szoktak emlegetni, nem csak a lakóházak, hanem a bárok, hotelek és éttermek is cölöpökön állnak, egyedül az iskola található a szárazföldön, a közlekedést pedig kizárólag csónakokkal lehet megoldani. A falu hosszú múltra tekint vissza, az első házakat a 18. században építették meg a környékre betelepülők tofinuk, akik törzsi harcok és a rabszolgakereskedők elől menekültek ide.

Az idők során Ganvie látképe nem változott sokat, a sajátos építészeti megoldások megmaradtak, emiatt a helyiek egyik fő bevételi forrásává a turizmus lépett elő, mivel a világ minden tájáról érkező érdeklődők látogatása időnként több profitot termel, mint a halászat, ami eredetileg a falu lakóinak legfontosabb munkaköre volt. A Cotonou-csatornán keresztül az óceánnal közvetlen összeköttetésben álló tó természetes vízszintváltozásain a tengerszint-emelkedés sokat súlyosbított az elmúlt évtizedekben, ez pedig még veszélyessebbé teszi az októberi áradásokat a gyakran gyenge lábakon álló házak számára.

Cölöpházakból okosváros

Egy iráni építész, Sajjad Navidi, aki korábban már egy futurisztikus pingvinvédelmi rendszert is tervezett az Antarktiszra, új ötlettel állt elő a megoldást illetően és létrehozta, bár csak papíron, Puffer Village települését, amely a cölöpházakat a múlt emlékeivé tehetné. A puffer a gömbhal angol nevére utal, a házak ugyanis a hal fenyegetés hatására felfúvódó testéhez hasonlóan működnének. Az elképzelés szerint a házon elhelyezett érzékelők egyike a vízszintet, a másik a hullámok magasságát monitorozza és, ha a beérkezett adatok növekvő vízszintről adnak számot, egy automata rendszer ventilátorok segítségével levegőt juttat egy felfújható ballonba, amely megemeli a házat. Viharok közben nemcsak levegővel, hanem vízzel is megtelnek a házat körbevevő ballonok, ezzel extra súlyt adva a struktúrának a stabilitás érdekében, majd a vihar elmúltával a szerkezet visszatér eredeti, leengedett állapotába.

A belső térben nem tükröződik a high-tech életérzés, a berendezés a jelenlegi házakéhoz hasonlóan egyszerű maradna, illeszkedve a környezetbe, de a napelemek, valamint az árapály energiáját kiaknázó rendszer nem hiányozna Puffer Village összetevői közül.

A koncepció az egyik nyertese lett a Jacques Rougerie Alapítvány által indított pályázatnak, ahol a tengerszint-emelkedés hatásaira megoldást nyújtó terveket díjazták, az ötlet megvalósításáról azonban egyelőre nem esett szó és valójában nincs is rá sok esély, hogy a közeljövőben valóban ilyen radikálisan átalakulhatna a falu dizájnja, ennek ellenére a Puffer Village-hez hasonló hipotetikus megoldások felhívják rá a figyelmet, hogy sok helyen a víz közelében élők egyre nehezebb helyzettel kell, hogy szembenézzenek vagy a tengerszint-emelkedés, vagy az extrém időjárási események, áradások miatt.

A problémákat mindenki máshogy orvosolná, de sok cég és szervezet is dolgozik azon, hogy vízre telepített házakkal, podokkal, mesterséges szigetekkel, egész városokkal vagy éppen lebegő tehén-, és csirkefarmokkal költöztessék ki az embereket és állatokat a zsúfolt, vagy éppen lassan víz alá kerülő környékekről.

(Fotó: Flickr/hugo, Foundation Jacques Rougerie)

Tízezer embernek adhat otthont a dél-koreai vízi város Az Oceanix City prototípusa már négy éven belül megvalósulhat a dél-koreai Busan partjainál.