A Mars utazás ötlete már időtlen idők óta kísérti az emberiséget, elvégre a Holdat leszámítva ez a Földhöz legközelebb eső égitest, ahová valós esélyünk lehet eljutni és talán, a jövőben, még hosszabb távra berendezkedni is. Az első valóban tudományos alapokra helyezett terv, melyet nem csak marslakókról fantáziáló költők írták le, hanem egy valódi tudós, Wernher von Braun nevéhez kötődik, akinek könyvét, a Das Marsprojektet 1952-ben adták ki Nyugat-Németországban.

Ebben olyan hatalmas űrhajókat vizionizált, melyek akár hetven embert is szállíthatnának a bolygóra egyszerre, akik később az egyenlítő mentén építenék fel a táboraikat.

A későbbiekben aztán gombamód szaporodtak a fantasztikusabbnál fantasztikusabb elképzelések a leendő marsi telepekről, és mára a jövőbeli Mars városok tervei már régen túlmutatnak az alapokon és nem csak a technológiai részleteket, hanem az ott kialakítandó társadalmi struktúra felépítését is körvonalazzák. De a valóságban egyelőre még olyan alapvető problémákat sem sikerült megnyugtatóan megoldani, mint például, hogy mi fogja védeni a hosszú út közben a mélyűr sugárzásától az űrhajósokat. Elon Musk ugyan úgy tervezi, hogy 2026-ban már emberek indulhatnak a bolygó felé, de egyelőre a Mars távoli cél és ha el szeretnénk képzelni, hogy milyen is lenne már ott lenni és a saját szemünkkel körülnézni a kihalt tájon, akkor csak egy forrásra támaszkodhatunk: a már ott munkálkodó roverek képeire.

A vörös bolygóra küldött űrszondák első képviselője, a szovjet Marsnik 1 ugyan még a Föld körüli pályát sem érte el 1960 októberében, de 1971-ben megtörtént az áttörés és a Mars 3 sikeresen megérkezett a bolygóra. Az első képeket azonban nem ő készítette, mivel az eszköz csak húsz percig maradt életképes, a legelső felvételt a NASA Vikingje küldte 1976 július 20-án. Ekkor láthatták először az emberek a valóságban is, hogy milyen a bolygó felszíne, az ide érkező marsjárók azóta pedig már rengeteg fényképet készítettek, melyek már színesben is mutatják a tájat.

A Perseverance is a legjobb technikával van felszerelve, a tetején lévő Mastcam-Z két kamerája sztereó felvételek készítésére is képes, valamint rendelkezik zoom, 3D és panorámafelvétel funkcióval is.

A színkép minősége nagyjából egy átlagos digitális fényképezőgép teljesítményének felel meg, a képek pedig maximum 1600*1200 pixeles nagyságban érkeznek, csak éppen nagyon lassan, egy sol, azaz marsi nap alatt csak 148 megabitet tud a Földre visszaküldeni a rendszer.

A roverekről érkező képek 4K-sra feljavított és összefűzött videója bemutatja, hogyan is láthatnánk mi a Marsot, ha ott állnánk a felszínén, illetve ha ott állnánk egy sámlin a felszínén, mivel a Perseverance kamerája olyan magasan van, mintha egy két méteres ember szemmagasságából tekintenénk körbe. Az első videón a régebbi marsjárók, az Opportunity és a Curiosity felvételei láthatóak, a másodikon a Perseverance panorámafotója videóvá alakítva.

(Fotó: NASA, a nyitóképet nem a Perseverance, hanem a Curiosity készítette még 2018 márciusában a Mount Sharpra tartó útján)

Ez is érdekelhet:

Így éltek és haltak a NASA eddigi roverei a Marson Az emberiség eddig hat misszió keretében küldött rovert a vörös bolygóra, ebből négy küldetést az amerikai űrhivatal hajtott végre – most ezeknek, az űrkutatásban úttörő szerepet játszó gépeknek a sokszor akár váratlanul megható történetét mutatjuk be.
A Proxima-B felfedezőjének vezetésével tervezték Nüwa földöntúli városát - 2100-ra talán oda is költözhetünk Kevésbé apokaliptikus, mint a filmbekből megszokott marsi metropoliszok, de Nüwában a szikláknak is szeme van, mögötte pedig garzonok százait rejti a Terra Mensa fala.
Légkör a Marson, avagy a kupolaváros titka Ahogy arról már mi is beszámoltunk, néhány éven belül újra ember léphet a Holdra, és itt vannak már a más bolygókon építendő állandó városok tervei is, de vajon valóban lesznek ilyen kupolavárosok?