A Hayabusa által „feltárt” Ryugu a Naprendszer születésének a titkait őrizheti

2021 / 06 / 09 / Felkai Ádám
A Hayabusa által „feltárt” Ryugu a Naprendszer születésének a titkait őrizheti
Egyelőre nem a tavaly visszatért űrszonda mintáinak a vizsgálata történt meg, hanem a Hayabusa–2 által rögzített adatoké, de ez is közelebb juttathat ahhoz, hogy megértsük, miként születnek a bolygók.

Mint arról tavaly mi is beszámoltunk, a japán űrügynökség (JAXA) űrszondája sikeresen visszajuttatta a Földre a Ryugu aszteroidáról begyűjtött kőzetmintákat. Beszámoltunk arról is, hogy a küldetés igazi újdonsága az volt, hogy most először a szonda a felszín alól is gyűjtött be kőzeteket, miután egy töltényt lőtt a Ryugu-ba – amivel egyébként egy becsapódás hatását próbálták modellezni, és erre még mindjárt visszatérünk.

Visszatért az űrszonda, ami mintákat hozott egy aszteroida belsejéből A Hayabusa-2 Ausztráliában dobta le a mintákat, aztán rögtön tovább is repült egy másik aszteroidához.

Most pedig publikálásra került az első tanulmány, ami azonban egyelőre még nem a kőzetek vizsgálatán, hanem a szonda által rögzített adatokon alapul. Ennek oka egyébként, hogy a minták nagyon sérülékenyek, így ezek analizálása is roppant nehéz és összetett folyamat, viszont már az adatok alapján is kezd megerősödni az a teória, ami alapján a bolygók születését jelenleg elképzeljük.

Így születnek a planéták

Pontosan nem tudjuk, miként keletkeznek a bolygók, jelenleg elméletekkel rendelkezünk, és az egyre több helyről begyűjtött adatokkal ezeket próbáljuk alátámasztani vagy éppen cáfolni. Ma úgy gondoljuk, hogy a planéták születése egy csillagköd széteséséhez köthető: ekkor a csillagköd anyagával két dolog történhet – elkezd összesűrűsödni és protocsillaggá válik, eközben pedig az anyag másik része porból és gázból álló akkréciós korongként kezd el keringeni a protocsillag körül. Ez utóbbi akkréciós korong az úgynevezett protoplanetáris korong. Ennek a korongnak egy részén aztán elkezd összesűrűsödni az anyag, és azon a helyen a tömegvonzás hatására gömbbé válik. Egy bizonyos méreten felül (kb. a Hold átmérője) aztán felgyorsulnak az események: annyira megnő az égitest vonzáskörzete, hogy egyre több port vonz magához, és így egyre gyorsabban hízik.

Ahogy a protoplanetáris korongnak, úgy az abban kialakuló, nagyobb anyagcsomóknak is van nevük, ezek a planetezimálok, és ezekből, miután ütköznek egymással, kezdenek el összeállni maguk a bolygók. Ezek a planetezimálok tehát a Naprendszer keletkezésének az idejéből származnak, és változatlan formában maradtak meg, ha pedig sikerül ilyet találni, akkor ezeket vizsgálva elkezdhetünk részletesebb képet kapni a bolygók keletkezéséről.

A Hayabusa és a planetezimálok

A korábbi kutatások arra engedtek következtetni, hogy a planetezimálok kezdetben tehát rendkívül porózus, bolyhos „porcsomók”, melyek ütköznek egymással és a gravitáció hatására elkezdenek összesűrűsödni. Ez azonban csak egy elmélet volt, amit nem sikerült bizonyítani. Ezért is nagy a jelentősége, hogy a Hayabusa–2 olyan kőzeteket azonosított be a Ryugu-n, melyek rendkívül porózusak, és így a Naprendszer születésének az idejéből származhatnak – számol be róla a Space.com. Ezeket a kőzeteket a szonda hőérzékelő, infravörös kamerája segítségével sikerült beazonosítani – így találtak ugyanis két olyan helyet az aszteroidán, amely forróbb volt a többinél. Minél porózusabb egy adott terület, annál kevesebb ott az anyag, vagyis könnyebben is melegszik fel, mint a sűrűbb környezete.

Mindez azt jelenti, hogy ezeken a területeken a kőzetek annyira porózusak, mint az üstökösök, és korábbi munkák alapján az üstökösök épp a szóban forgó planetezimálok maradványai. Ez alapján pedig feltételezhető, hogy a Ryugu-n talált kőzetek éppen a bolygók születésének ezeket a korai építőkockáit őrzik, melyek kozmikus becsapóadások hatására robbantak elő az aszteroida mélyéről annak felszínére. Azonban akadt egy másik feltételezés is: eszerint a porózus anyag nem planetezimál, amit „kiásott” a becsapódás, hanem éppen annak hatására jött létre a felszíni kőzetből. A Hayabusa–2 által kilőtt lövedék épp ezért egy ilyen becsapódás szimulációjaként is felfogható, ám ennek nyomán ilyen porózus kőzet nem alakult ki. Vagyis úgy tűnik, hogy a porózus anyag származását ez a második elmélet nem magyarázza, erős tehát a valószínűsége, hogy valóban planetezimál található az égitesten.

Mégis hová vezet ez?

Elképzelhető tehát, hogy ilyen planetezimál akad abban a mintában is, amely tavaly jutott vissza a Földre, és ennek tanulmányozásával több teória is megerősítést nyerhetne. Az egyik ilyen feltevés, hogy a planetezimálok „bolyhosak”, így egy-egy ütközés után mintegy összekapaszkodnak, vagyis könnyebben maradnak egyben. Mindez azonban akkor derülhet ki, ha ezen érzékeny kőzetek analizálásának komplex folyamatáról napvilágot látnak az első tanulmányok.

(Kép: Flickr/Leo Shatz)

További cikkek a témában:

Visszatért az űrszonda, ami mintákat hozott egy aszteroida belsejéből A Hayabusa-2 Ausztráliában dobta le a mintákat, aztán rögtön tovább is repült egy másik aszteroidához.

A tudomány világának legfontosabb hírei 2020-ban II. rész Folytatjuk 2020 nagy tudományos felfedezéseinek és eredményeinek bemutatását, mai összeállításunkban szerepel egy ritka ökológiai örömhír, egy megoldás a bolygót ellepő műanyagszennyezés leküzdésére, egy fizikatudományi áttörés, és két történelmi hír az űrkutatás világából.

Nem véletlen nevezték el az egyik leggonoszabb egyiptomi démonról azt az aszteroidát, amely holnap hajnalban megközelíti a Földet Apóphisz a káosz és a sötétség démona volt az ókori Egyiptomban – a róla elnevezett aszteroida, amely akkora mint az Eiffel-torony, nagyon közel kerül bolygónkhoz szombat hajnalban.


Így változtat életeket az OTDK: fiatal kutatónők sikertörténetei
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) több mint verseny – egy életre szóló lehetőség arra, hogy fiatal kutatók bemutassák tehetségüket, fejlesszék szakmai kapcsolataikat és megalapozzák jövőjüket.
Így változtat életeket az OTDK: fiatal kutatónők sikertörténetei
Így változtat életeket az OTDK: fiatal kutatónők sikertörténetei
Két fiatal kutatónő példája bizonyítja, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) miként formálhatja a szakmai karriert és nyithat kapukat a nemzetközi sikerhez.
Nem volt ősrobbanás egy forradalmian új modell szerint
Nem volt ősrobbanás egy forradalmian új modell szerint
Az új modellt ráadásul tesztelni is lehet, nem pusztán spekuláció.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.