A mélytengeri bányászat oldhatja meg az autóipar egyik égető problémáját

2021 / 04 / 16 / Perei Dóra
A mélytengeri bányászat oldhatja meg az autóipar egyik égető problémáját
Az USA Földtani Intézetének mérései szerint a Föld felszínének több mint fele mélytengeri vizekben bujkál, ráadásul több kobalt, nikkel, réz, mangán és ritkaföldfémfélék rejt, mint az összes szárazföldi tartalék együttvéve.

Hogy ez miért lényeges? Egyebek mellett azért, mert noha a globális energiaszektor évről évre egyre zöldebbé válik, az átállás nyersanyagigénye azonban feladja a leckét a szakembereknek. Az egyik lehetséges megoldást a mélytengeri bányászat jelentheti, ám nagy kérdés, hogy a technológia hosszú távon milyen hatást gyakorol a bolygóra.

Modern Eldorádó mélyen, a tengerfenéken

Ezzel a névvel illeti a Mining-Technology korábbi cikke azokat a mélytenegeri földterületeket (Clarion-Clipperton Zóna, CCZ) ahol állításuk szerint több kobalt, nikkel, réz, mangán és ritkaföldfémféle található, mint az összes szárazföldi tartalék együttvéve. Ez nem csupán jó hír, de mondhatni kapóra is jön az autóipari és elektronikai gyártóknak, akik egyre fontosabb stratégiai szerepet tulajdonítanak a kobaltfelhasználásnak, illetve folyamatosan keresik az energiaszektor zöldítését lehetővé tevő megoldásokat.

Kritizáljuk a gépeket, pedig azok el- és feltakaríthatják az emberiség mocskát Van az életnek egy területe, ahol kifejezetten a javunkra válna, ha a gépek elvennénk a munkánkat: ez nem más, mint a folyókat elárasztó hulladék és olaj kipucolása. A dánok már léptek is az ügy érdekében.

A probléma, ahogy azt a Wired témával foglalkozó aktuális cikke felvezeti, ott kezdődik, hogy hogyan lehetne felszínre hozni a mélytengeri kincseket a tengerfenék élővilágának rombolása (megsemmisítése?) nélkül. Ami viszont a klasszikus, földi fémbányászatot illeti, ez esetben rendre komoly problémát jelentenek a környezeti és társadalmi hatások. Ott van például a kobalt, ami több alkalommal kiemelt figyelmet kapott az elmúlt években, az egyes bányák

emberéleteket fenyegető munkafeltételei, valamint az alapvető munkajogok rendszeres megsértése miatt.

Érthető tehát, hogy az új akkumulátor technológiák már igyekeznek teljesen kiszorítani a kobaltot az eszközökből, az viszont jelenleg rejtély, hogy milyen gyorsan lehet kifejleszteni, és természetesen globális szinten elterjeszteni az új eljárást, vagyis a mélytengeri bányászatot. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy szintén a Wired cikke ír a kanadai DeepGreen ​​vállalat Maersk nevű kotróhajójának, valamint a Deme-GSR belgiumi bányászati cég kotrógépének, a Patania II tesztútjáról, amelyek a következő években indulnak. (Utóbbi eredetileg tavaly lett volna esedékes, de végül egy elromlott kábel miatt lefújták az indulást). A leginkább egy kombájn és egy jégautomata szerelemgyerekére hasonlító eszközök feladata a tengerfenék pásztázása, és a nyersanyagok begyűjtése.


A Maersk kotróhajó

Matthias Haeckel, a németországi Kielben található GEOMAR Helmholtz Óceánkutatási Központ tengeri biokémikusa szerint a tesztutak szolgáltathatják az első számottevő tudományos bizonyítékokat a mélytengeri bányászat környezeti hatásairól, méghozzá valós időben. Ahogy fogalmazott, meg akarják mérni a tengerfenék rétegeinek vastagságát, annak változásával egyetemben, mialatt gépeik egyre mélyebbre fúrnak. A cégek tevékenységét az amerikai ISA (szabad fordításban Nemzetközi Tengerfenék Hatósága) biztosítja: a hivatal összesen

harminc, feltárásra vonatkozó szerződést kötött, huszonkét különböző országgal és kapcsolt bányavállalattal a mélytengeri ásványokra vonatkozóan.

Gerard Barron, a DeepGreen alapítója és vezérigazgatója szerint cégük elkötelezett a környezettudatos működés mellett. Hozzátette: az óceáni ásványok lényegesen jobb választást jelentenek, mint a Kínából, vagy más, politikailag problémás régióból származó beszerzések. (Ezt ugyan nem mondta ki egyértelműen, Barron szavai mindenesetre azt sugallják, hogy lépésükkel az USA kereskedelmi függetlenedéséhez is hozzájárulnának). A feldolgozás természetesen már a szárazföldön történne, csakhogy előbb a mérnököknek ki kell találniuk, hogyan biztosítsák annak zavartalan működését a változó időjárási körülmények ellenére is.

A mélytengeri bányászat gyökeresen átalakíthatja az ipart

Legalábbis a DeepGreen vezetői így ábrázolják a dolgok jelenlegi állását egy tavalyi jelentésükben, amelyből a Mining Technology és a Forbes is kiragadott egy-egy érdekes részletet. A tanulmány két okból is a mélytengeri bányászatban látja az ipar jövőjét. Az egyik, hogy az elektromos eszközökhöz szükséges akkumulátorok fémjei - például a kobalt - jóval környezetkímélőbben kinyerhetőek a tengerből a szárazföldhöz képest. Számszerűsítve mindez annyit tesz, hogy egy újonnan induló bányászati tevékenység

akár hetven százalékkal kevesebb szén-dioxid kibocsátást eredményezhet, ha azt a tenger mélyén végzik.

Ezen felül akár kilencven százalékkal csökkenhet a kén-oxidok valamint a különböző nitrogén-oxidok kibocsátása is. Utóbbiak a tengeri hajózáshoz kötődő legfontosabb légszennyező anyagok, hiszen a bányákban kitermelt nyersanyagok gyakran óriási távolságokat megtéve jutnak el felhasználási helyükre. A vállalat mindemellett arról is beszámolt, hogy nem akarnak tenger alatti fúrásokat vagy robbantásokat végezni, pusztán az óceánok felszíne alatt húzódó "fémcsomókat" kiemelni, a környezetre veszélytelen megoldásokkal.


Patania II

Környezetvédelmi aggályok

A tengerbiológusok közösségét azonban úgy tűnik továbbra sem sikerült maradéktalanul meggyőzni, hiszen ahogy évek óta, úgy most is arra figyelmeztetnek, hogy az újfajta bányászati tevékenység a törékeny mélytengeri ökoszisztéma tönkretételéhez vezethet, ami kihatással lenne az óceánok más térségeire, vízrétegeire is. Egy, a Wired által idézett 2019-es tanulmány például megállapította, hogy egy hasonló célzattal, harminc éve (!), Peru partjainál indított projekt számos olyan nem várt hatást eredményezett, amelyekből a tengerfenéki állat- és növényvilág azóta sem épült fel teljesen. Egy másik, 2016-ban publikált tanulmány szerint pedig egy mélytengeri polipfaj a bányászatra kinézett területek egyikén rakja le tojásait, vagyis a tevékenység a lábasfejűek populációját is veszélyezteti.

Jó ötlet-e Japán részéről a fukusimai radioaktív vizet beleönteni a Csendes-óceánba? Habár a víz önmagában nem veszélyes bizonyos szakértői vélemények szerint, azért akadnak vele problémák, és a terv végrehajtása rengeteg problémát okozhat az élővilágon kívül a japán társadalomban, valamint a diplomáciai kapcsolatokban is.

Douglas McCauley, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem óceántudományi professzora szerint a fenti tanulmányok alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy távolról sem ismerjük elég jól az óceáni ökoszisztémát ahhoz, hogy maradéktalanul tisztában lehetnénk a mélytengeri bányászat következményeivel. Szerinte az élőhelyek 'lecsapolása' elpusztíthatja még a tudomány előtt

eddig ismeretlen organizmusokat is, amelyek új biogyógyszerészeti, vagy egyéb betegségek elleni vegyületek forrásait is biztosíthatják.

Samantha Smith, a Deme-GSR fenntarthatósági ügyekért felelős vezetője ennél optimistább, merthogy szerinte a jövő bányászatának jelszava úgy gazdasági, mint környezeti értelemben is a fenntarthatóság. Ráadásul, ha minden jól megy, a GSR gépe csak 2028-ban kezdi meg munkáját, a vezető szerint ugyanis csak addigra végezhetik el a szükséges környezetvédelmi, valamint mérnöki vizsgálatokat. (A DeepGreen kotrógépének tesztelése 2022-ben indul, és 2024-től működhet élesben).

A szabályozási kérdések sem egyszerűek

Míg ugyanis egyes szervezetek általános szabályokat fogalmaztak meg a mélytengeri bányászatra vonatkozóan, addig egyes országok a saját területeiken, saját szabályokkal már meg is kezdték a kitermelést. Japánban például 2017-ben, ahogy 2021-ben a Cook-szigetek is az engedélyek kiadását tervezi egyrészt az ország gazdaságának fellendítése érdekében, másrészt azért, hogy bevételük túlnyomó része a jövőben ne a turizmus feltétele legyen.

Az Európai Unió pedig 2018-ban fogalmazta meg ajánlását az egyes tagországok számára a tengerek mélyének bányászati tiltására, mivel az illetékes szervek úgy ítélték meg, nem áll rendelkezésre elég hatástanulmány a várható környezeti vonatkozások felmérésére.

(Fotó: Flickr, SeaTools, Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Újszerű, zöld áramtermelési megoldás, csak sós víz kell hozzá Az alternatív, újszerű, zöld és fenntartható elektromosság-előállítás a 21. század energiaiparának Szent Grálja. Izgalmas, és folyamatos híreket szolgáltató kutatási terület, néha egészen valószerűtlen megoldásokkal. Itt is van a legújabb.

A geotermikus energia melléktermékéből, a termálvízből kivont lítium érdekes változásokat hozhat az energetikában Izgalmas kutatás indult Kaliforniában arra, hogyan lehetne a termálvizek sótartalmából az akkumulátoriparban felhasználható lítiumot előállítani.

Lángoló jég bányászatához terveztek óceáni fordított felhőkarcolókat Az óceánok fenekén hatalmas metán-hidrát, más néven lángoló jég lelőhelyek bújnak meg, melyek fedezhetnék a világ energiaellátását a jövőben, de a gáz felszínre hozatala közel sem egyszerű folyamat. Kínai tervezők az óceáni műanyaghulladék felhasználásával építenének óriási fúrótornyokat, melyek egyben hotelként is szolgálnának.

 


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.