A norvég kormány által tervezett negyvenmilliárd dolláros infrastrukturális beruházás ezen a helyzeten szeretne változtatni: egyrészt azzal, hogy a kompokat hidakkal és hagyományos alagutakkal, valamint a világon elsőként lebegő alagúttal helyettesíti - írja a WeForum. Ami kívülről lebegő úttestnek tűnik, az valójában egy pár, a víz felszíne alatt harminc méter mélyre helyezett betoncső, ami ráadásul elenyésző környezeti hatást gyakorol a térségre, mivel nem kell hozzá átfúrni a hegyeket.

Jönnek az elektromos kompok Norvégiában is A klasszikus dízel tengeri kompokat elkezdték kiváltani az emissziómentes, elektromos hajók Norvégiában.

Szakértők szerint az úszó alagút koncepciója megfelel a meredek hegyek által körülvett mély fjordok közötti közlekedésre, mivel az ottani helyviszonyok megnehezítik a hidak építését vagy az alagutak fúrását. Nils Erik Anders Rønnquist, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem építészmérnök professzora, a projekt tanácsadója szerint a nagy távolságokat átívelő hidak létesítéséhez bizonyos pontokon ívek és felfüggesztések kellenek, ellenben a víz alá merülő alagút voltaképp az idők végezetéig működhet. Már amennyiben megfelelő a tervezés, és a súlya is egyensúlyban van a felhajtóerővel.

"A lebegő alagút csak a nevében lebeg, merthogy a valóságban a csöveket a tengerfenékhez kötött kábelek vagy a felszínen kétszáznegyven méterenként elhelyezett bóják stabilizálnák. Mivel a szerkezet nagy része mélyen a felszín alatt van, az alagút nem okoz fennakadást a hajók és csónakok, sőt a tengeralattjárók közlekedésénél sem" – magyarázza Arianna Minoretti, a Norvég Közútigazgatás főmérnöke.

Akárcsak egy hagyományos alagút, úgy az úszó változatának is vannak menekülési útvonalai, amelyeken az autósok vészhelyzet esetén visszatérhetnek a felszínre. Minoretti szerint a biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos előzetes kutatások kielégítőnek bizonyultak. Utóbbiak során robbanásszimulációkat végeztek az alagútban, megvizsgálták a tengeralattjárók hatásait, áttekintették mindazon forgatókönyveket, amikor egy vonóhálós hajó beleakad az alagútba,

és még azzal is számoltak, hogy esetleg egy hajó elsüllyedhet felette, és rázuhan a szerkezetre.

Michael Mooney, a Colorado Bányászati Iskola építőmérnök és környezettechnikai professzora szerint a robusztus, a maga nemében egyedi struktúra tervezésének és építésének legbonyolultabb része pontosan az, hogy minden lehetséges eshetőségre felkészüljenek. Biztosra kell menniük azzal kapcsolatban, hogy minden veszélyre, például a hullámzás hatására is felkészülnek. Mooney, aki egyébként nem vesz részt a projektben úgy látja, hogy a valódi kihívást az összes lehetséges szituáció azonosítása jelenti, hogy ha valamelyik bekövetkezik, akkor ne érje meglepetés a felelősöket.

Kevin Chang, az idahói egyetem építőmérnöki és környezettechnikai tanára hasonlóan látja a helyzetet: szerinte a mérnöki közösség általában konzervatív módon tekint az ilyen projektekre. Hozzátette: ettől függetlenül mindig kell valaki, aki kiáll az újító ötletek mellett, és azt mondja, hogy szerinte ez a legjobb megoldás, noha máshol még nem próbálták megvalósítani. A tervek szerint az úszó alagutat 2050-ben nyitják meg a forgalom előtt, és bár lehet, hogy ez lesz az első ilyen jellegű szerkezet, valószínűleg nem az utolsó, mivel már Olaszország és Kína is gondolkodik hasonló koncepciókban.

Ez is érdekelhet:

Oslo 2050-re lenullázhatja saját karbonlábnyomát

Elindultak az első, vizet kipufogó kamionok Norvégiában

Hidrogénnel, biokerozinnal vagy akkumulátorral repülünk majd 2050-ben?

(Fotó: NPRA via designbuildings.co.uk)