Abban az időben az emberek merőben másként álltak úgy a várandóssághoz, mint a szüléshez, így a nőknek minden felmerülő nehézséggel egyedül kellett szembenézniük. Persze az asszonyok segítették egymást, és ugye ott voltak a bábák is, ám a férfi orvosok többnyire csak szülésnél segítettek - ha segítettek -, és természetesen kizárólag a felső osztály hölgytagjainak. A kórházi szülésre történő átállást követően is csupán a huszadik század második felében vált megszokottá az apás szülés.
Mary Toft esete azért nem hétköznapi, mert a tudomány azért már ekkor is volt olyan fejlett, hogy az orvosok tudják, a nők kisgyermekeknek adnak életet. Viszont tény, hogy a titkolózás rendre hazugságokat szült, amire kiváló példa az asszony története. Merthogy a meséjét a brit királyi család, de még a kor vezető orvosai is teljességgel elhittek. Ez a mese pedig úgy szólt, hogy a szülés során nem emberi csecsemőt, hanem
nyulat hozott világra – ráadásul nem is egyet, hanem egy tucatnyit.
Tof háromgyerekes édesanya volt, amikor észrevette, hogy ismét áldott állapotban van. Mivel földművesként anyagi helyzete nem tette lehetővé számára a pihenést, súlyos fájdalmak közepette folytatta megszokott napirendjét egészen addig, amíg már lábra állni sem tudott. Környezete eddig a pontig nem is foglalkozott vele.
A nő végül elvetélt, amit viszont olyan jól palástolt, hogy a legtöbben nem is sejtették. Így aztán, amikor áthívta szomszédját azzal, hogy megindult a szülés, a végén azonban gyerek helyett állati testrészeket szült, amaz hitt neki, az asszony pedig hamarosan híressé vált. Még a korabeli sajtó is foglalkozott az esettel. Az ebből készült cikkre lett figyelmes egy helyi orvos, John Howard. Amikor Howard megvizsgálta, valóban különféle állati testrészek kerültek elő a nő hüvelyéből, ő pedig nem csupán hitt neki, de még londoni kollégáival is konzultált a jelenségről.
Nem telt bele sok idő, hogy mindenki a nyulakat szülő nőről beszéljen, köztük maga I. György király is. Az uralkodó elküldte egyik orvosát, a svájci Nathaniel St. Andrét, hogy derítse ki, mi igaz a híresztelésből. Howard addigra a közeli Godalming városába vitte Toftot , hogy megfigyelés alá helyezze. St. André Howarddal együtt látta, ahogyan a nő nem csupán nyulak, de macskák és más állatok testrészeit „potyogtatja”. St. André Londonba küldte a testrészeket vizsgálatra.
Hogy miért tette ezt Toft, arra nincs válaszunk. Talán csak pihenésre vágyott, vagy esetleg élvezte a kitüntetett figyelmet. De előfordulhat, hogy szülés utáni depresszióban szenvedett (csak akkor ezt még nem ismerték), ahogy az is, hogy pénzt akart keresni történetével. Két orvossal, köztük egy királyival is elhitette, hogy nyulakat szült, ezzel eljutott Londonba, ahol további vizsgálatok vártak rá. Itt azonban egy felettébb szkeptikus szakértő, Cyriacus Ahlers királyi sebészhez került. Toft meglepő módon Ahlers felügyelete alatt egyetlen állatot vagy testrészt sem „szült”.
Ahlers végül mégis képtelen következtetésre jutott: egy vizsgálat után kijelentette, az állatok Toft petevezetékéből jönnek.
Ezután folytatódott a tanácskozás azon, hogy mi állhat a jelenség hátterében. Ahlers vizsgálata után kiderült, hogy Toft férje az elmúlt időszakban rendszeresen fiatal nyulakat vásárolt, amelyeket aztán Mary Toft testvére, Margaret csempészett be hozzá, amíg Godalmingban vizsgálták – egy portást vesztegettek meg, hogy beengedje Margaretet Mary szobájába.
Toft végül mindent bevallott, mert egyre több kérdést szegeztek neki, és egyre több "fenyegetést" kapott durva sebészi beavatkozásokról: elsőként, röviddel vetélését követően, amíg méhnyaka még ki volt tágulva, segítőjével elhelyezte egy macska karmait és testét, valamint egy nyúl fejét a méhében. Míg a későbbi „szülésekhez” már egyedül helyezett különféle állati testrészeket a hüvelyébe. Az egyik vallomásában azt is állította, egy vándor cigány asszony adta neki a szemfényvesztés ötletét azzal, hogy
többé nem lesznek anyagi gondjai, ha ezt sikerül megvalósítania.
A leleplezés után az ügyben érintett orvosok közröhej tárgyává váltak. A sajtó, a színházak, és mindenki a Toft-ügyet parodizálták. St. André számára pedig különösen kellemetlen volt ez az egész, mivel ő még egy negyven oldalas tanulmányt is kiadott a történetről. Más orvosok igyekeztek minél jobban elhatárolódni Tofttól és a nyulaktól (St. Andrénak egyébként Londonban már korábban sem volt jó híre, azt rebesgették ugyanis, hogy udvari pozícióját nem szakértelmének köszönheti, hanem annak, hogy beszélt németül, a király anyanyelvén).
Persze Mary Toft sem úszta meg büntetlenül az ügyet. Megannyi színdarabban gúnyt űztek belőle, és mindenki csalónak tartotta. Emellett egy időre börtönbe került, azonban 1727-ben visszatérhetett otthonába, Surreybe. Feljegyzések szerint hatvankét évet élt, ami meglehetősen szép kornak számít egy tizennyolcadik századi parasztasszony esetében. Hírnevét azonban élete végéig meghatározták az 1726-ban történtek, és gyermeket sem szült többé.
(Fotó: Getty Images Hungary, Wikimedia)